2026. április 4. szombat
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Vivaldi és Mexikó bejött a kolozsváriaknak

Fülöp Noémi 2010. augusztus 23. 16:01, utolsó frissítés: 16:01

A CoolTúra autóstopos verseny résztvevői is bemutatkoztak a Kolozsvári Magyar Napokon: lehet, Guinness rekorderek lesznek. #b#[fotóriport]#/b#


Szombaton délelőtt sok krumplival, üstökkel, késekkel felfegyverzett csapatok gyülekeztek az Apáczai Csere János Elméleti Líceum udvarán: a Kolozsvári Magyar Napok részeként közös főzést hirdettek meg a szervezők. A legtöbb csapat bográcsost főzött, ami mellé enyedi bort lehetett kóstolni.




Közben néhány utcányira, a Farkas utcai templom-romkertben íjászbemutató zajlott, a kolozsvári Íjászbetyár nevű szervezet tagjainak részvételével. Az íjászok


Tell Vilmost is játszottak a közönséggel:

két önkéntes fejére egy-egy almát helyeztek, majd ezeket kettévágták, és a résztvevők szemét is bekötötték, mondván, ennyi jár nekik.






A kisfiú eléggé megijedt, különösen amikor az íjász közölte, még sohasem csinált ilyent, és itt az ideje kipróbálni. Természetesen végül semmit nem kockáztattak, a nyílvesszők a földbe csapódtak, az időközben átszúrt almákat pedig lepöckölték a fejükről.

Vasárnap délután, 16 óra körül néhány mexikói népviseletű fiatal beszélget Kolozsvár főterén, és kedvesen pózolnak az összes fotózkodni vágyó arra járónak. Nem nehéz rájönni, hogy a XII. Szent István-napi Néptánctalálkozó zárógálájának fellépői – és annak ellenére, hogy az előadás mintegy három órája tart, a tűző napsütésben sincs hiány érdeklődőkből.








Nem csoda, figyelembe véve, hogy a Heltai Alapítvány szervezte találkozón többek között olasz, görög, horvát, szerv tánccsoportok is részt vettek. Az Ifjúsági Sátorban már jóval kevesebben vannak, de így is akad, aki kíváncsi a CoolTúra autóstopos verseny résztvevőinek élménybeszámolójára.

Bár négy, kétszemélyes csapat vett részt a K-fé rádió szervezte vetélkedőn, most csak három képviselői tudnak mesélni arról, milyen volt autóstoppal megtenni a Kolozsvár-Prága-Kolozsvár távot. Útközben meghatározott városokat kellett érinteniük és különböző feladatokat teljesíteniük, és maguknak kellett kigazdálkodniuk a kaját is – szállást (a legtöbb helyen) a szervezők szereztek nekik. Tibi, a Pocakon Pöckölt Picike Pockok képviselője azzal kezdi:


egész útjuk egyetlen mázlisorozat volt.

Találkoztak olyan sofőrrel, aki 140 kilométeres kitérőt tett a kedvükért, olyannal, aki befogadta őket több éjszakára, de olyannal is, aki ételt vásárolt nekik. Salzburgban viszont az állomáson kellett aludniuk.

A legkedvesebb élményük az ismeretségek voltak – azt a hölgyet például, aki Magyarországon szállást adott nekik, nemsokára Erdélybe várják látogatóba. Noémi, a Krémes Gulyásleves képviselője kevesebb jó élményről mesél – a csapatnak egy, a szokásosnál keményebb megfázás miatt Salzburgból vissza kellett fordulnia.

Azonban így is sokat fejlődtek főleg nonverbális kommunikáció szempontjából, és megtudtak sok olyasmit, ami eddig elkerülte a figyelmüket: például hogy Nagyvárad a második az országban a zsidó lakosság számát tekintve. Taki, a TaHók csapat tagja elmondja, bár nem voltak annyira szerencsések, mint a Pockok, azért végigjárták a 2600 kilométeres távot, sőt, meg is toldották 800 kilométerrel: elutaztak Triesztbe egy arra igyekvő sofőrrel.


„Egyszer volt nekünk karácsony:

amikor a Pockok megkínáltak a kajából, amit az egyik sofőr vett nekik” - teszi hozzá. Azt tapasztalták, a keletiek (romániaiak, magyarországiak) nyitottabbak, szívesebben megállnak a stopposoknak, mint a nyugatiak. A TaHók találkoztak fura alakokkal, sőt, olyannal is, aki a szó szoros értelmében idegbetegnek tűnt.


A nyolc versenyző nyereménye egy-egy Félsziget-belépő volt, és Tibi azt is elmondta, jelenleg tárgyalnak a Guinness Rekordok Könyve képviselőivel, ahová a leghosszabb versenyszerű autóstoppolás rekordjával van esélyük bekerülni. És mindhárman azt mondják, szívesen elindulnának újra jövőre, akár Portugáliáig is.

Az estet és a Kolozsvári Magyar Napokat a főtéren a Transilvania Filharmónia koncertje zárta, ahol a szerényebb becslések szerint is összegyűlt háromezer személy. Köztük akadtak magyarok, románok, külföldiek, nyugdíjasok, fiatalok, de egészen kis gyerekek is – a Négy évszak nemzetiségre és korra való tekintet nélkül szólt mindenkihez.








Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS