Látogasson el Molvánîába, ahova a modern fogászat még nem tette be a lábát!
Gy. A.
2010. augusztus 04. 14:18, utolsó frissítés: 2013. április 27. 22:59
Molvánîa a polka és a szamárköhögés hazája, Európa legrégebbi atomreaktorának birtokosa, a kikezdhetetlen monotónia UNESCO-listása. De hol keressük?
Mit kell tudni Molvániáról?
Akik nyugisabb, kevésbé zsúfolt kirándulásra vágynak, azok a legjobb, ha a főszezonon kívül látogatnak az országba: azaz télen vagy a fővárosi Lutenblagi Jazzfesztivál idején. Ami a szálláslehetőségeket illeti, ajánlott például kipróbálni a Zizjkov Hotelt, amely a tulajdonosa fogsorához hasonlóan nemrég kiterjedt felújításon esett át, és a szobák többsége már rendelkezik a standard felszereléssel: TV, saját fürdőszoba és köpőcsésze.
Ami a szabadidős tevékenységet illeti, számos vízi sportot ki lehet itt próbálni: vízisí, szörfölés és az ejtővontatás – ez utóbbit úgy írják le, mint valamit a sárkányrepülés és az öngyilkosság között. A közbiztonság tekintetében óvakodni kell, zsebtolvajok a legtöbb vasútállomáson dolgoznak, úgyhogy jobb, ha ügyelünk a csomagjainkra. Ha mégis hiányozna valami, keressünk egy Guarjda Civiljet: jó esély van rá, hogy éppen ő lopta el.
Szívatás mesterfokon
Az elképzelt útleírást eredetileg Ausztráliában adták ki 2003-ban. A Molvánîa egy kiváló műfajparódia, amely jól karikírozza ki az útikönyvek időnként fennkölt, patetikus stílusát. A három ausztrál szerző Santo Cilauro, Tom Gleisner és Rob Sitch rendező, film- és tévés producer, és egyben komikus is, akik együtt alapították meg a Working Dog Productions stúdiót. Ez indította el a fiktív és humoros Jetlag Travel Guide turisztikai útikönyv sorozatot, amelynek Molvánîa volt az első kötete. Megjelent még a Phaic Tăn (2004), Dél-Kelet Ázsia térségéről és San Sombrèro, Közép-Amerikáról (2006).
Mindenben az útikönyvek klasszikus felépítését követi, egy gyanútlan olvasó könnyen be is dőlhet: történelmi adatok, domborzat, a lakosság, vallás, nyelv, ételek, zene, kultúra, a legfontosabb látnivalók, illetve minden arról, hogy hogyan is élnek a Molvánîai emberek. És a szerzők komolyan veszik a feladatot, minden részletre odafigyelnek és alaposan kidolgozzák: végül is egy koherens elképzelt világot kell teremteniük, még ha sok mindenben nem is hagyatkoztak kizárólag a fantáziájukra. Nem tudjuk, hogy csinálták, de az elejétől a végéig viccesek tudtak maradni.
A könyv első ausztráliai megjelenése után meglepően nagy sikert aratott, valóságos licitverseny indult el a nemzetközi kiadás jogaiért, és utóbb nemzetközi best-seller lett. Eddig 13 nyelven jelent meg, 2008-ban a román fordítása is a Vremea kiadónál. Az ausztrál nemzeti légitársaság, a Qantas annak idején a könyv szerzőivel együttműködésben készített, félórás videót is vetített a nemzetközi járatain Molvániáról.
És ki nézzen a tükörbe?
Magára valamit is adó hátizsákos turista nem indul el egy Lonely Planet-szerű útikönyv nélkül, mert tele van egy idegen országban való túléléshez életbevágóan fontos információkkal. De mégis mi lehet a funkciója egy fiktív útikönyvnek?
Molvánîa, a modern fogászat által érintetlen terület egy olyan álországleírás, amiből valami mégis kiderülhet a kelet-európaik számára: mit láthat belőlük egy nyugati. Az országnév sem hagy senkit kétségek között, hogy melyik két államra kell hirtelen gondolni, ha be akarjuk valahogy tájolni. Igaz, a kitalált nyelv legalább nem román csengésű, így több balkáni ország lakói, pl. bolgárok, szerbek is lehetőséget kapnak arra, hogy szintén magukra ismerjenek. És ebben a felismerésben valószínűleg nem lesz túl sok öröm.
Ennek ellenére Európa keleti felének biztosan szórakoztatóbb és sokatmondóbb ez a könyv, mint bárki más számára, akiknek nem több mint egy vicces kliségyűjtemény. De mi vagyunk olyan mázlisták, hogy ráismerhetünk a hétköznapi valóságunk abszurditásaira.
Már a kötet elején bemutatott, úgymond szerzők listája is nagyon ígéretes. Egyikük egy kaliforniai születésű Olga, aki hamar ráérzett az utazás ízére, amikor szülei kisgyerekként Európába vitték, és aztán otthagyták. Van köztük egy japán klasszika-történész, aki soha nem járt még Molvániában, és csak véletlenül alkalmazták, illetve egy Philippe Miseree nevű professzionális utazó, akiről azt kell tudni, hogy nincs olyan város a világon, amiből ne éppen nemrég ábrándult volna ki.
Klisék és sztereotípiák: ez Molvánîa
Történelme nagy részét úgy írják le, mint tömény egyhangúságot, amit azonban polgárháborúk és etnikai konfliktusok tarkítanak. Utóbb egyetlen királyságba egyesül, amit kegyetlen, teljhatalmú vezetők uralma követ. A 19. században a monarchia megdől, ennek ellenére a királyi család a száműzetésében is népszerű marad. A második világháború idején az ország a náci Németországot támogatja, majd elfoglalja a Szovjetunió, és vezetését átveszi egy kommunista bábkormány. Az európai kommunizmus összeomlása után, az 1990-es években az ország élére egy diktatórikus, a maffiával szorosan összefonódó, korrupt kormány kerül.
Molvánîa nagyon szegény és vidékies ország, erősen szennyezett és sivár domborzatú. Katasztrofális infrastruktúra, bürokratikus inkompetencia jellemzi, a turisztikai látványosságok unalmasak és drágák, a nemzeti étel gusztustalan. A molvániaiak faragatlanok, mocskosak és néha kissé pszichotikusak is, nagyon sok bizarr és logikátlan hiedelemmel és hagyománnyal. Az ország fővárosa Lutenblag, védőszentje Fyodor.
A molvánîai trikolór arról híres, hogy csak két szín van benne: a piros és a sárga. A vasfüggöny leomlása után Molvánîa volt az egyetlen ex-szovjet állam, amely megtartotta címerében a sarlót és a kalapácsot, sőt, bevette mellé még a vakolókanalat is, a munkásosztály szimbólumai iránt érzett mérhetetlen tisztelet miatt.
Molvánîa lakosságának kétharmadát a bulgok teszik ki, akik az ország déli és középső részén élnek, a 29%-nyi magyrok északra szorultak, míg az őslakos molvok többségét bebörtönözték.
A leghíresebb történelmi személyiség a modern Molvánîa atyja, Szlonko Busjbusj, akinek kultusza annyira erős, hogy utakat, piacokat, hidakat és egy fertőző betegséget is elneveztek róla. Biztosan szívünkbe zárjuk majd ezt a vendégszerető népet, amelyik a látogatókat tradicionális italokkal fogadja – állítják a szerzők, de figyelmeztetnek: ebből az italból semmilyen szín alatt ne igyunk. Ugyanakkor, amikor emberi kapcsolatokról van szó, a molvánîaiak olyan mértékű őszinteségről tesznek tanúbizonyságot, amely szavakba nehezen önthető formában nyilvánul meg.
A molvánîai nyelv rendkívül bonyolult, és 16 év szükséges a megtanulásához. Nem csak a hangsúlynak van szerepe a jelentésben, hanem a hangmagasságnak is. A nemek használata is igen komplex, attól függ, hogy a főnév éppen nőnemű, hímnemű, semleges vagy valamilyen sajtfajta. A turisták számára ugyan léteznek speciális nyelviskolák, de ezek elvégzése „színtiszta időpocsékolás”.
Zlad, aki az Eurovíziónak sem kellett
Molvánîa leghíresebb popsztárját már sokan ismerhetik azok közül is, akik a könyvről esetleg még nem hallottak. Nem más ő, mint Zlad (Zladko Vladcik), aki ugyan a kötetben még nem szerepelt, de utólagos feltűnése óta hatalmas sikert aratott a netezők körében – és azóta is önálló életet él. Népszerűségét főleg annak köszönheti, hogy nagysikerű Elektronik – Supersonik techno-balladájával nem nevezhetett be az Eurovíziós dalfesztiválra. A figura kitalálója és megformálója a könyv egyik szerzője, Santo Cilauro. A sláger többek között a Mountain Dew és a Virgin Mobile reklámkampányokban is feltűnt már.
A könyv nyilván nem PC, még véletlenül sem – de abban legalább demokratikus, hogy kivétel nélkül mindenkiből hülyét csinál. Bírálói közzé tartozik Keith Vaz, egykori brit Európa-ügyi miniszter, aki szerint „szemtelenül” kihasználja a Kelet-Európával szembeni előítélteket. Pont azokat a hiányos ismereteket aknázza ki, amik sajnos sokakat jellemeznek, és a szomorú az egészben az, hogy néhányan tényleg elhiszik majd, hogy ez az ország valóban létezik – vélekedett róla.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
