2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Erdély Fesztivál: üres kirakat?

Fülöp Noémi 2010. augusztus 01. 09:49, utolsó frissítés: 09:52

Rózsalekvárral, háziszőttessel, kecskesajttal népszerűsítik Erdélyt a Szeben megyei Berethalmon – kérdés, hogy ez kell-e a turistáknak.


Berethalom erdős dombok között meghúzódó szász falu, amelynek dombra épült vártemploma azonnal magára vonja az érkező figyelmét – már, ha talált parkolóhelyet. Az utcákat nem akkora autómennyiség befogadására tervezték, amely az Erdély Fesztiválra (Transilvania Fest) érkezett, így már jóval a központ előtt elkezdődik a változatos országok rendszámát viselő járművek libasora.

Az Erdély népszerűsítését szolgáló rendezvényt könnyű megtalálni, elég a zenét követni, ami cseppet sem diszkréten szól az üres színpadon lévő hangszóróból. A fesztivál lényegét, a vásárt főzőbemutatók, néptáncelőadások, sötétedés után pedig szabadtéri filmvetítés egészíti ki, a kora délutáni órákban azonban ezekből éppen egyik sem zajlik. A náddal fedett standokon egész Erdély területéről, főként azonban Szeben megyéből érkező,


javarészt német nevű árusok kínálják portékájukat –

de meghallva, hogy magyarul beszélünk, a rózsalekvárt árusító Lavinia Schuster magyarul válaszol. A Muzsnáról érkezett házaspár másik tagja, Willy megkínál a különlegességgel, aztán azt is elmagyarázza, hogyan készül.



„Damaszkuszi rózsa kell hozzá, a szirmairól letépjük a zöld részt, közben cukorszirupot készítünk, és abban főzzük meg a rózsaszirmokat – de ez csak a nagyon leegyszerűsített változat” - teszi hozzá. A pulton néhány szórólap jelzi, a házaspár a rózsadzsem mellett tejtermékek árusításával is foglalkozik – de szigorúan biotermékeket készítenek.




Néhány standdal arrébb kecskesajt- és túró (az árus érdeklődésemre biztosít, nem romlanak meg a harminc fokban – megkóstoltuk, a sajtnak valóban kutya baja sem volt). A Caprimed nevű, medgyesi cég hozta az állatkiállításon látható kecskéket is, „akik” meglepően békésen tűrik a ritka rácson át benyúlkáló gyerekkezeket. A delelő, szénfekete vízi bivalyt viszont már senki nem meri megsimogatni.


Nem messze tőlük guzsalyt pörget Maria Nistor, aki háziszőttes szőnyegeket árusít – nem túl nagy sikerrel, mondja. Az almakeréki asszony azt is hozzáteszi, portékáját főként az angol turisták vásárolják, akik Károly herceg környékbeli nyaralójába érkeznek. Egy fotóalbum tanúskodik arról, hogy


Maria Nistor Londonban is megfordult szőtteseivel,

a helyi román intézet meghívására. Mellette gyapjúzoknik és nemezpapucsok sorakoznak, mindegyik többnyelvű címkével ellátva. A szászfehérgyházai asszonyok készítik, akik 1999-ben alapították meg a Szászfehéregyháza elkezdi nevű egyesületet, amely többek között a rászoruló családokat támogatja abban, hogy gyerekeiket iskolába járassák. A honlapjuk címe indulásból németül van.


De sorakozik a standokon festett bútor, a helyi asszonyok süteménye, egyedi stílusú, élénk színű kerámia is. Az egyik sátorban két gáborcigány kínál réztárgyakat, és sikerül egy magyar nevet is felfedezni: a kolozsvári Finomșaguri Arieșene (a fesztivál egyik társszervezője) termékeit Rigó Katalin kínálja.




Közönségben nincs hiány, a legtöbben persze németül beszélnek, de találkozunk magyar turistacsoporttal is. A közeli városokból ingyenes buszok szállítják az érdeklődőket a rendezvényre, amelyek menetrendjét a fesztivál blogján tüntették fel. Aki megunta a nézelődést a vásárban,


felsétálhat a segesvárihoz hasonló, fedett falépcsőn a vártemplomba,

ahonnan az egész falu látszik, és ahol Ursula Philippi tart orgonakoncertet. Ezek után jogos lehet a kérdés, miért emlegetek kirakatot – az érzés akkor fog el, amikor a szervezők tartanak röpke tizenöt perces beszédet a színpadon. A közreműködők között felsorolnak tordai, bukaresti, kolozsvári szervezetet, a fesztivál védnökeként Károly herceget és Margit hercegnőt említik, illetve külön megköszönik egy berethalmi családnak, amelynek tagjai azonban Amerikában élnek.


Ha nem láttam volna a német neveket a standok fölött, és csak a szervezők névsorából, illetve a bömbölő román műdalokból indulnék ki (amelyek közé véletlenül sem keveredett egyetlen szász ének sem), nem volna kérdőjel az üres kirakat után. Így azzal hagyom ott az Erdély Fesztivált, hogy kirakatnak kirakat, de talán mégsem üres. Elvégre a kecskesajt nagyon finom lesz vacsorára, és a rózsa- meg áfonyalekvár sem vall majd szégyent egy vajaskenyéren.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS