Dél-Afrika a foci vb mélyéről
Ilyés Szabolcs 2010. július 09. 16:00, utolsó frissítés: 16:59Ha az ember indul Dél-Afrikába, nem árt felkészülni. Kellemetlen, ha csak a repülőgépen derül ki, hogy ott is van tél, ráadásul pont most.
Ha az ember elmegy Dél-Afrikába foci vb-re, és mindezt Lisszabonon keresztül teszi, mert olcsóbb a repjegy, akkor nem árt jobban felkészülni, talán kevés egy reptéren sebtében fellapozott Dél-Afrika című könyvre hagyatkozni… Persze így is lehet Lisszabon központjában élvezni 7-8 euróért a hibátlan portugál borokat, és következő reggel továbbrepülni a szépreményű Dél-Afrikába…
Nos: minden hiedelemmel ellentétben, Afrikában igenis van tél. És méghozzá június-júliusban. Ezt természetesen csak a repülőn sikerült megtudni az előbb említett könyvből… A szerencse mégiscsak az, hogy az a tél nem vetekszik egy rendesebb erdélyi október-novemberrel, és rendesen elő lehet melegedni az említett borokkal.
Az ember álla akkor esik le, amikor Dél-Afrikába érkezvén a FIFA hivatalos tájékoztatója óva inti az európai vendéget a helyiekkel való haverkedéstől, a magányos sétáktól, no meg az esti kiruccanásoktól a városban. Csak kijelölt helyeket javasol a szervező, valami olyan búra-félét, amitől minden kalandvágyó kiránduló ódzkodik.
Így hát a nagycsomagból előkerült bicskával, és egy vigyorgó fekete tüsténkedő hostesstől szerzett kólával megerősödve az ember mégis nekivág az afrikai országútnak, egy kis bérelt Nissan-nal.
Persze minden a VB-ről szól. Mindenhol a „Bafana-bafana” (a dél-afrikai csapat beceneve, ami annyit jelent, hogy „fiúk-fiúk”) biztatásával tele plakátok, kitűzők, pólók borítják be a legmodernebb repteret, és az autópályát.
Igen: egy kitűnő infrastruktúrájú országba érkeztünk, ahol nem épültek 12 millió eurós kilométerköltségű autópályák, látványos hidakkal, viaduktokkal, hanem egészen pontosan az épült meg, ami szükséges: 2x2 vagy 4x4 sáv, amin célszerűen lehet közlekedni, 120 km/h sebességgel.
Ha túlléped, mint ahogy ez velünk is megtörtént félóra jobbkormányos autózás után, akkor a mosolygó, állig felfegyverzett afrikai rendőrrel meg lehet beszélni, hogy 300 Ran (helyi fizetőeszköz, 1 EUR = 9 Ran) helyett a jól bevált hazai módszerrel, harmadáron, számla nélkül elengedjen. Így röpke néhány órai afrikai tartózkodás után tudtuk: otthonosan mozgunk.
Az infrastruktúra tényleg letaglózó: a durbani stadion fantasztikus, nagy európai klubok is büszkék lehetnének rá, csakúgy mint a Johannesburg-i Soccer Cityre, vagy épp a Bloemfontain-i stadionra.
A hangulat fantasztikus: mindenki örül a foci vébének, mindenki segítőkész, mindenkinek csak az a fontos, hogy jól érezzük magunkat, mi vendégek, no meg nyerjen a „Bafana-bafana”, vagy bármelyik más afrikai csapat. Minden arról szól, hogy Afrikát szépnek kell mutatni, a feketéknek kell szurkolni. Mindent átitatott annak a tudata, hogy meg kell mutassa Afrika, hogy mit is tud.
A meccsek söritatta hangulatát a vuvuzela által generált folyamatos búgás nem igazán zavarja. Rossz vicc kitiltani a romániai stadionokból: ha keveredett a hollandok skandálásaival, a japánok visításával, csak növelte a hangulatot, és a görög dobszó meg a német éneklés néha el is nyomta. Senkit nem idegesített a közönségből, mindenki örült a foci-ünnep újabb őrültségének.
Persze nem lehet elmenni a tény mellett, hogy az apartheid miatt sokat szenvedő országban még mindig látszik, hogy a fehérek vezetnek: gyakorlatilag minden bonyolultabb kérdés, feladat megoldására feltűnt egy „fehér főnök”, aki útbaigazított a munkások mosolygós, de teljesen haszontalan bólogatása közben.
A hangulat, a lazaság, az élet élvezete teljesen áthatott mindent. A meccsek előtt, a meccsek alatt mindenki együtt sörözött, bulizott, fényképezkedett, a rendőrök, ha megállítottak az úton sörözés miatt, legfennebb annyit kértek, hogy egy buszmegállóba behúzódva igyuk meg a söreinket, és ne az úton, „mert hát tudják, hogy VB van, de azért ezek a fránya törvények”, és poénkodtak, meg büszkék voltak Afrikára.
Dél-Afrika érdekes egyveleg: a városok az amerikai nagyvárosokra próbálnak hajazni, indiai beütésekkel, de akár jellegteleneknek is lehet nevezni a kisebb városokat, és bevallom, Johannesburg sem taglózott le.
Ezzel ellentétben a vidék, a világ második legmagasabb vízesése (a Thukela, 949 m magas), vagy a szafari parkok, ahol zsiráfok meg zebrák és majmok közt lehet lovagolni, sétálni, vagy az oroszlán az autód szélét szagolgatja – felejthetetlen élmény.
Az összesen Franciaország és Németország méretű országban tényleg minden megtalálható: szavannák oroszlánokkal, háromezer méter fölötti hegyek, és télen plusz húsz fokos indiai óceáni part. Ha egy igazi hibát elkövettünk, az csak a kiruccanás rövidsége volt: legalább 3 hetet kell egy ilyen országban eltölteni, élvezni mindent, amit nyújt.
A sok legenda a közbiztonságról valószínűleg bír némi alappal, de mi megúsztuk: vagy nagyon jó volt a közbiztonság a vb alatt, vagy szerencsénk volt, és a durbani éjszakában a helyiek oltalmát élveztük. Persze mindenki elmondja, hogy a pisztolyt bármikor a fejedhez tarthatják, és a legmenőbb johannesburgi házak is le vannak rácsozva, nem ritka a fegyver a gazdagabb lakásokban, de a kedvesség és a segítőkészség volt a meghatározó.
A vb-t, ha összevetem a két évvel ezelőtti ausztriai-svájci Eb tapasztalattal, akkor persze a precizítás, Európa jobbik felének szervezettsége hiányzik, de a „feeling” is más. Buli volt ott is, meg buli volt Afrikában is, de Dél-Afrikában minden belefért, mindent szabad volt tenni, egyedül a rablógyilkosságok hírétől és a különféle hírhedt vírusoktól kellett ódzkodni…
Megérdemelte Afrika ezt a vb-t, nekünk meg talán egy elődöntő is belefért volna. Ha tehetem, négy év múlva Brazíliát sem hagyom ki – minden nyavalyájával együtt meg kell nézni a vuvuzela és a zuluk hazája után a szambát is.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
