Milyen expatnak lenni Egyiptomban?
lejegyezte:Fülöp Noémi 2010. február 09. 10:21, utolsó frissítés: 11:01Buzási Zsolt öt és fél évig dolgozott idegenvezetőként Egyiptomban: az elején nem bírta a káoszt, de aztán ráérzett az ízére.
Egyiptomban szívesen alkalmaznak erdélyi magyarokat idegenvezetőként: két legyet ütnek egy csapásra, hiszen romániai és magyarországi csoportokat is rájuk bízhatnak. Buzási Zsolt öt és fél évig dolgozott Egyiptomban, ahol a leghosszabb időt Sharm el Sheikh-ben töltötte – ám közben Izraelbe és Jordániába is kísért turistacsoportokat.
Elmondja, bár fel kell készülni a látnivalókból, az arabtudás nem feltétel, hiszen angolul is el lehet boldogulni. És hozzáteszi, az egyik dolog, amit a leginkább megbánt, hogy nem tanult meg arabul, csak a legegyszerűbb társalgáshoz szükséges konyhanyelvet sajátította el.
Az első pár hét után hazakívánkozott: “nagyon nem tetszett az a káosz”, fogalmaz. Aztán Hurghadából átkerült Sharm el Sheikh-be, és kezdett ráérezni az ízére. “Idegenvezetőként dolgozni vagány munka, a legirigyeltebb munkakörök között szerepel, de egy dolog erről képzelegni, és más dolog a valóság, nagyon bele is lehet fásulni” – magyarázza.
Az utolsó pár évben Izrael és Jordánia jelentettek változatosságot, ahová szintén vezetett turistacsoportokat – de az
öt és fél év rekordidőnek számít az idegenvezetők körében,
Zsolt maga is azt állítja, nem nyugdíjas állás. Hozzáteszi, az egyik idegenvezető cégnél azért mondott fel, mert a nagy forgalom jelentette terhelés már az egészségét fenyegette: nem érte meg, hogy minden felelősség őt terhelje, és soha ne bírja kialudni magát.
A lakosság Zsolt szerint sokkal nyitottabb, mint amihez európaiként szokva vagyunk: ha külföldit látnak, azonnal megkérdezik, segíthetnek-e – utóbbival azonban ajánlott vigyázni, mert megeshet, hogy túlbuzgóságukban például az ellenkező irányba küldik el, mint ahová mennie kell. Az angollal bárhol lehet boldogulni, a lakosság nagy része érti a nyelvet, de beszél angolul a tudakozó vagy a bankautomata is.
A gázai konfliktus, Izrael kérdése állandó téma az egyiptomiak körében – azonban nem találni köztük olyant, aki a zsidók pártján állna. Buzási Zsolt ismerősei között Hamász- és Fatah-párti is akadt, azzal pedig nagyon sokan elégedetlenek, hogy Izrael nem tartotta be az Egyiptommal 1979-ben aláírt békeszerződés azon pontját, amely a két ország állampolgárainak határokon szabad közlekedésére vonatkozott.
Az izraeliek a szerződés értelmében szabadon beléphetnek a Sínai félszigetre, egészen Sharm el Sheikh-ig, ám az egyiptomiaknak továbbra sem adatott meg a lehetőség, hogy akadály nélkül eljussanak Jeruzsálemig – pedig a városban található harmadik legszentebb helyük. “Nagyon vallásos barátaim emlegetik, hogy életük egyik nagy vágya eljutni Jeruzsálembe – de nem tehetik meg” – mondja Zsolt. A 83 millió egyiptomi mindennapjaiban
állandóan jelen van a szegénység, a korrupció.
Azonban Sharm el Sheikh-ben ebből igencsak keveset lehet megtapasztalni, hiszen az egyik legszínvonalasabbnak tartott üdülőtelep – Zsolt szerint – nem igazán Egyiptom: Alexandria vagy Kairó már más dimenziót jelentenek.
“Amire büszke lehetek, hogy volt szerencsém meglátogatni barátaimat, kollegáimat a saját városukban, az egyik legnagyobb élmény az volt, amikor egyikük családjánál eltölthettem pár napot” - meséli Zsolt. Egy kisvárosban teljesen más az élet: diszkó nincs, a szórakozást a kávézó jelenti zenével, édességgel, vízipipával. Egyetlen központi kocsmában, illetve az erre szakosodott boltokban lehet alkoholt kapni.
Az arab fiatalok számára a vízipipázás jelenti a bulit, ahová nagy szó, ha lányokat is elengednek – persze csak rokonok, barátok kíséretében, és szülői engedéllyel. A lányok egyedül nem is járnak ki a házból, visszahúzódóak, a fejükről nem hiányzik a kendő. Azok a nők, akik külföldieket szolgálnak ki például egy üdülőtelepen, a társadalom lenézésének teszik ki magukat – az ilyen helyen dolgozó lányok nagy része keresztény.
Ugyanakkor elfogadott az, ha gyárban dolgozik vagy takarít egy nő azért, mert a család anyagi helyzete ezt szükségessé teszi. De még az egyetemet végzett lányok jelentős hányada is csak addig vállal munkát, amíg nem sikerül férjhez mennie. A házasság nagy fordulópontot jelent az egyiptomiak életében, létezik a kerítő intézménye, aki segít “jól házasodni”. A férjes asszonyok a gyerekeket nevelik, a háztartást vezetik, és közben jellemzően elhíznak –
a nők túlsúlya társadalmi problémává vált Egyiptomban,
és egyelőre kevés sikerrel ugyan, de igyekeznek is tenni ez ellen. Buzási Zsolt az egyetemi életbe is bepillantást nyert: egy színházi gyakorlaton vett részt, amelyből ugyan nem sokat értett, de így is azt állítja, nagy élmény volt. Az egyetem inkább középiskolára emlékeztette, a színvonalat siralmasnak találta. De hozzáteszi, aki megfelelő mennyiségű pénzzel rendelkezik, tanulhat magánegyetemen, ahol komolyabb képzést kap.
Az egyiptomi egyetemi felvételi rendszer furcsasága, hogy a jelentkező diákokat vizsgaeredményeik szerint osztják szét a különböző szakokon – azaz könnyen megeshet, hogy valaki nem oda kerül be, ahová eredetileg jelentkezett. Csereprogramjaik nem Európa vagy Amerika, inkább az arab országok felé irányulnak.
Ezen a téren az is nehézséget jelent, hogy az egyiptomiak az országok többségébe csak vízummal léphetnek be. A vízumot komoly feltételekhez kötik, ezért sokan úgy próbálnak kikerülni külföldre, hogy onnan választanak maguknak feleséget. Ám így is akad köztük olyan, aki Hollandiában vagy a Sorbonne-on végzett, mert a családja rendelkezett a megfelelő anyagi háttérrel és kapcsolatokkal.
Megfelelő megvesztegetéssel szinte mindent meg lehet oldani,
magyarázza Zsolt. Hozzáteszi, a belpolitika szempontjából eléggé feszült a hangulat: Hoszni Mubarak, a jelenlegi államfő lemondásra készül, és a fiát ültetné üresen maradó helyére. Akad olyan egyiptomi, aki ugyan nem ért egyet az elvvel, de mégis Mubarak fiára szavazna: “az a család már megszedte magát, így az új elnök legalább nem kezdi elölről a harácsolást, és hátha csinál is valamit” - idézi ismerősét Zsolt.
Bár a külvilág felé Egyiptom igyekszik demokratikusnak mutatkozni, és a választásokon indulhat ellenjelölt, a valóságban a demokrácia akadozik. A kairói egyetemista ifjúság kormányellenes tüntetéseiről például kiderült, hogy Mubarak szervezte őket. Az állami kézben lévő médiumok a kormány szócsöveként szolgálnak, aki cenzúrázatlan véleményt akar hallani Közel-Keletről vagy az arab világról, az öbölbeli országok hírcsatornáit, de leginkább az Al Jazeerát nézi.
Ugyanakkor számtalan független angol nyelvű hírportál, napilap, magazin jelenik meg. “Egyiptom az arab világban olyan, mint Hollywood” - mondja Buzási Zsolt, és hozzáteszi, akár Bollywoodban, Egyiptomban is rengeteg film készül, annyi különbséggel, hogy ezekben nem táncolnak és énekelnek annyit. Ugyanakkor forgatnak nemzetközi fesztiválokon elismert művészfilmeket is.
A kereskedelmi adók pedig rengeteg szappanoperát sugároznak, amikben vagy állandóan kiabálnak, vagy állandóan kacagnak.
“Az egyiptomiak nagyon romantikusak,
vevők a rózsaszín szirupos történetekre” – fogalmaz Zsolt. – Az országban olyan popkultúra virágzik, amiről nekünk Európában gőzünk sincs.” Bár tudomást szerzett róla, hogy Kairóban létezik underground zenei mozgalom is, hozzáteszi, őket nagyon nehéz megtalálni – még a hip-hop sem számít igazán mainstreamnek.
Az egyiptomi piac óriási felvevő közeget jelent a környező arab országoknak – főleg Libanon híres a popzenéjéről. Ám ahhoz, hogy Egyiptomban érvényesülni tudjon, a libanoni sztár énekesnőnek egyiptomi arab kiejtéssel is fel kell vennie ugyanazt a lemezt, amit otthon libanoni kiejtéssel ad el. Bár Romániához viszonyítva kevesebb nyugati slágert hallgatnak, Michael Jacksont mindenki ismeri, és a taxis megkérdi az utasát: “english” vagy “arabic” zenét szeretne inkább hallani (előbbi azonban nem föltétlenül jelenti azt, hogy a szöveg is angolul lesz).
A romániai magyar kisebbség helyzete Zsolt szerint eléggé nehezen felfogható az egyiptomiak számára, még akkor is, amikor az ember az Egyiptomban élő, a lakosság tíz százalékát kitevő keresztény kisebbséget hozza fel példaként. Ők ugyanolyan egyiptominak számítanak, mint a muzulmán többség – a nemzeti érzelem közös a villongások ellenére is.
A magyarokról már többet tudnak: az egyiptomiak majdnem annyira fociőrültek, mint a brazilok, és egyik legnevesebb focicsapatuknak két magyar edzője is volt. Ha pedig Egyiptomban azt mondja valaki, hogy “ana magari” (magyar vagyok), mindenkinek a Nílus völgyében lévő vasúti hálózat jut eszébe, amelyet magyar mérnökök építettek, és
a gyorsvonatot máig is magarinak hívják.
Sharm el Sheikh-ben igazi nyugati kolónia alakult ki, amelyben több magyar család is akad -turizmusból élnek, vállalkozók vagy búvárkodnak. A gyerekeknek háromnyelvű (angol, olasz és arab) óvoda és iskola áll rendelkezésére, akad olyan apróság is, aki négy éves korára már öt nyelvet beszél. Megkülönböztetés nincs, nem léteznek a nyugatiak számára fenntartott helyek vagy intézmények.
Zsolt szerint a közbiztonság egészen jó Egyiptomban: a húszmilliós Kairóban egy év alatt a New York-i bűncselekmények töredékét követik el. Az üdülőtelepeken a terrortámadások visszavetették a forgalmat, ezért a turistarendőrség fokozottan jelen van – az egyenruhás rendőrök mellett dolgoznak civil biztonságiak is, akiket azonban nem nehéz felismerni: bajuszt, farmert és kockás inget viselnek.
Az ország legeldugottabb részeibe azonban ritkán engednek be turistabuszt: Dél-Egyiptomban vendetta-szerű, klánok közötti háborúk folynak, és akadnak a kábítószer-termesztők hatalmában lévő területek is, ahol a hadseregnek nincs túl nagy hatalma. Buzási Zsolt ezekben a sarkokban is megfordult, igaz, nem turistabusszal, hanem magánszemélyként, egyiptomi rendszámú autóval.
A turistacsoportok, de a turistaként közlekedő magánszemélyek is turistarendszámú járművet kapnak (utóbbi egyfajta limuzinszolgálat), a csoportokat pedig az idegenvezető és a sofőr nevével, valamint létszámmal együtt be kell jelenteni a rendőrségen – és az engedélyt ellenőrzik is. Zsolt számára
a legnagyobb élményt a sivatagi kalandozások jelentették.
“Nincs annál vagányabb, mint letérni a bejárt útról. Csak egy Lonely Planet és egy bérelt autó kell hozzá” - mondja. A félreeső helyeken is rengeteg látnivaló akad, négy euróért már civilizált, zuhanyzóval is felszerelt szállást lehet találni. A kaja kissé egyhangú: sült csirkét, rizset, krumplit, a mi fasírtunkhoz hasonló koftát lehet kapni, ha pedig megunja az ember, ott a rengeteg gyümölcs.
Egyiptomban egyébként inkább megéri a városbeli tömegétkezdékben enni, mint otthon főzőcskézni: ezek ugyan nem számítanak még vendéglőnek, de kevés pénzért jól lehet lakni bennük. Zsolt többek között az egyhangú kaja miatt unt rá a szállodákra is, amelyekben a turistaügynökség szállást foglalt számára.
Sharm el Sheikh-ben lakást bérelni azonban nem olcsó mulatság: egy két szobás, tengerpartra akár messziről is rálátást biztosító lakásért 400-600 eurót is elkérnek. Zsolt azonban hozzátette, Kairóban vagy Alexandriában sokkal nagyobb a választék, a csupaüveg elitlakosztálytól egészen a nyomornegyedig.
Egyiptom egyébként olcsónak számít akár Romániához képest is –
egy liter benzin például alig 20 eurócentbe kerül. Zsolt azonban nemsokára otthagyja Egyiptomot: az iraki Kurdisztán autonóm körzetbe készül, ahol magyar befektetőknek dolgozik majd. Azt mondja, nagyon jó lehetőség vagy munkahely kellene ahhoz, hogy Egyiptomban élje le az életét. “Nehéz destináció, nem csak idegenvezetői szempontból, bele kell tanulni” - fogalmaz.
A meleget viszont nem volt nehéz megszoknia: azt mondja, a száraz levegőben könnyebb létezni, nem izzad annyira az ember. “Amikor a vendégek kérdezik, hogy hogy bírom, akkor kezdek gondolkozni, hogy tényleg ennyivel könnyebb nekem, vagy ennyire hiányzik másnak a disznóhús?” - teszi hozzá. De figyelmeztet, a helybéliekkel nem mindig könnyű együttműködni, a lányoknak pedig bármelyik arab országban nehezebb dolguk van.
Általánosságban úgy véli, kelet felé érdemes elindulni. “Nyugat-Európába nem mennék kelet-európainak, volt benne részem” - mondja. Az álmát Délkelet-Ázsia, Thaiföld, Indonézia jelenti. “Még olcsóbb, mint Egyiptom, havi 2-300 euróból meg lehet élni, mindig meleg van, rövidgatya, papucs, póló, óriási lakás, bicikli vagy bérelt autó – sokkal gondtalanabbul éled az életed” - magyarázza. De azt hozzáteszi, bizonyos igényekről persze le kell mondani – az angol vécé például felejtős.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
