Újoncok fele nyit az erdélyi vitamozgalom
kérdezett:Bakk-Dávid Tímea
2010. február 04. 12:35, utolsó frissítés: 2010. február 05. 10:07
A verseny-vita maximálisan fegyelmezi az indulatokat, kialakul egy kulturáltabban kommunikáló réteg – véli Bakó Rozália tréner.
Az Erdélyi Disputa Egyesület vezetőtanács-tagjaival, Bakó Rozália trénerrel és Szilágyi Zoltán veterán vitással, önkéntessel arról beszélgettünk, hogyan nyitna az újoncok felé a három aktív klubban működő erdélyi magyar vitamozgalom. Hogy a versenyszintű, szigorú szabályok és koreográfia szerint zajló disputa nemcsak a kommunikációs készségeket fejleszti, hanem jó buli is, arról Ferencz Júlia, a sepsiszentgyörgyi vitaklub egyik diákja győz meg.
Az EDE idei nyári vitatáborába olyan jelentkezőket is várnak, akiknek még nem volt alkalmuk kipróbálni a vitát, városukban nincsen vitaklub. Az érdeklődők Szilágyi Zoltán vezetőtanács-tag címén (z.szilagyi(kukac)gmail.com) jelentkezhetnek. Addig is érdemes az általa szerkesztett Wikipédia-szócikkeket böngészni, ahol elméleti képet kaphatunk arról, hogyan zajlik egy profi debate.
Fő értékekként a nyitott és kritikus gondolkodást, a világos kifejezésmódot, toleranciát, felelõsségvállalást nevezitek meg. Hogyan győznétek meg egy újoncot arról, hogy bekapcsolódjon? Mit lehet elérni azáltal, ha vitáznak?
Bakó Rozi, tréner: – Játékosan tanítjuk a meggyőzés, érvelés technikáit. Az emberek szeretnek versenyezni, ez mindig nyerő volt. Tizenöt éves tapasztalataink azt mutatják, hogy a vitások jobban teljesítenek a szóbeli vizsgákon, állásinterjúkon.
Online-ra is átvinni a versenyszerű vitát egy újabb lehetőség bevonni a középiskolásokat – ez egy lehetőség, most tanuljuk meg alkalmazni.
Szilágyi Zoltán, veterán vitás, önkéntes: – Gyors döntéshelyzetekben gyors reagálást segít elő. Saját tapasztalatom, hogy a vitás a munkahelyen is jobban érvényesülhet, a világos kifejezésmódjának és az érvelésének köszönhetően.
Nem mellékes, hogy megszűntek a határok, és rengeteg angol nyelvű nemzetközi versenyre kapunk meghívást. Évente egy-két ilyen versenyen részt lehetne venni.
Ferencz Júlia, középiskolás: – A vitát mindenkinek ajánlom. Mindegy, hogy orvos, ügyvéd, pincér, festő stb. akar lenni valaki: tudnia kell több ember előtt beszélni, tudnia kell, hogyan bánjon az őket körülvevőkkel. Akkor jut előbbre valaki, ha szociábilis, ha tud értekezni az emberekkel, akár ki tudja ismerni a vetélytársak gyenge pontjait. Ebben nagyon sokat segít a vita, ugyanis ott ez a lényeg.
Az ellenfél csapat bemutat egy érvrendszert, és annak minden apró gyengeségét ki kell aknázni, kell tudni hatni a bírókra, meggyőződéssel kell beszélni arról is, amiről akár pont az ellentétét gondolom.
Amióta vitázok, olyan témákkal kerülök kapcsolatba, amik másként lehet nem is érdekelnének, de így utána kell olvasnom mindennek, hogy felkészülten álljak az ellenfelek elé.
És végül ami egy fiatalnak a legfőbb szempont lehet, az az, hogy a vita jó buli. Nagyon sok emberkével meg lehet ismerkedni, és a táborok azon az élményeim közé tartoznak, amiket sokat mesélhetek szüleimnek, barátaimnak.
Régebb, és most mondjunk tíz évet, mondhatni divat volt vitásnak lenni, egyre-másra alakultak a körök, a középiskolás vitázók az egyetemre kerülve ott is meghonosították a vitázást... most mintha kicsit lecsengett az egész, legalábbis kevesebbet hallani az Erdélyi Disputa-Egyesületről. Hogy alakul az utánpótlás?
B. R.: – Sok minden megváltozott azóta, hogy elindítottuk a vitamozgalmat Erdélyben. Tizenöt éves a mozgalom, tíz éves az önálló vitaszervezet. A régi vitások felcseperedtek, egyetemet végeztek, dolgoznak, karriert építenek.
Az utánpótlást a régi vitások körében találhatná meg az Erdélyi Disputa Egyesület, ők azok, akik ma aktívabban mozgatják a klubokat. Szükség volna azonban még több önkéntesre, aki újra bekapcsolódna az EDE életébe.
Ma három városban működik aktív magyar vitaklub Erdélyben: Brassóban, Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön. Egy klub 3-4 csapatból áll, egy csapat 3 vitásból. Öt-hat aktív magyar tréner van. Amikor több pénz volt és több magyar klub, az országos rendezvényeken lehetett magyarul vitázni. Ma kevesebb a pénz, a résztvevő, és három diáknak nem lehet külön országos versenyt szervezni magyarul.
Korábban több verseny volt, helyi, miniregionális és regionális versenyek; ma már csak regionális versenyeket szervezünk, illetve részt veszünk az országos vitarendezvényeken, mint pl. idén a YouSpeak, az első online román vitaverseny. A brassói, váradi és szentgyörgyi vitások közül néhányan részt vesznek nemzetközi versenyeken is, saját forrásokból.
Hogyan lehet bevonni az mostani középiskolás generációt, akikre mindenkit panaszkodni hallok, hogy “nem érdekli őket semmi”?
B. R.: – Nemcsak mi, trénerek, illetve az egykori vitások, hanem a mostani középiskolás diákok is nagyon foglaltak, őket sem könnyű becserkészni. Van egy aktív diákréteg, akik több mindennel foglalkoznak, és emellett esetleg vitáznak. És van egy passzív többség, akik fogyasztók, szórakozásra vágynak. Én ebben látom a fő változást.
A diákság más mostanság, középiskolás a ‘89 után születettek nemzedéke. Amikor a vita elindult Erdélyben, kevesebb program közül választhattak. Ma nagyobb a programválaszték, és kevesebb a szabadidő diáknak, pedagógusnak egyaránt.
Amit korábban trénerekként egyesületi szinten műveltünk, most felhasználjuk a formális oktatásban: az érvelési technikákat tanítjuk az egyetemen. Jelenleg a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen és a csíkszeredai Sapientián kapnak ilyenfajta képzést az egyetemisták.
Egyébként a román vitamozgalom mennyire szervezett?
B. R.: – Romániában az ARDOR ernyőszervezet fogja össze a vitamozgalmat, ennek tagja az EDE is. A román klubok nagyvárosokban erősek, Temesváron, Bukarestben, Iaşiban, de aktívak a kisebb moldvai városokban is. Szentgyörgyön is van román klub a Mihai Viteazul Líceumban. Néha vannak közös rendezvényeink.
A vitamozgalom úgy indult, mint egy Soros Alapítvány finanszírozta ifjúsági program, és amíg volt erre pénz, több pedagógus kapcsolódott be a szervezésbe; amikor már önkéntes alapon, szerényebb körülmények között kellett vinni a gyerekeket ide-oda, megcsappant az érdeklődés. Tény, hogy mióta a Soros kivonult, drasztikusan visszaesett országos szinten a klubok száma.
Milyennek látod (mint tréner, mint ősvitás, mint blogger) az online romániai vitakultúrát, gondolok itt fórumokra, kommentelőkre, akár egymással vitázó blogbejegyzésekre?
B. R.: – Kezd kialakulni a civilizált párbeszéd, persze nem önként: nyomás alatt nő a pálma. A netikett lassan annyira beépül a szocializációs gyakorlatba, mint a köszönés vagy a társalgás kultúrája. A virtuáliába beleszületett "mai gyerekek" megtanulják a mértéktartó párbeszéd technikáját. Mindenki egy kis admin-guru a maga virtuális terén (blog, twitter, myspace, facebook stb.); megtanulnak technikailag moderálni, tehát kontrollálni virtuális tereket. Persze, néha szeret gorombáskodni az emberfia, de ma már ciki.
A vitakultúra csak egy szeletkéje a kommunikációs kultúrának. Nemcsak a meggyőzést tanítjuk vitakörökön. Beszélni hamar megtanulnak a diákok; azt nehezebb megtanulni, hogy odafigyelj a másikra, hallgasd végig, és próbáld megérteni, mit is állít. A ledorongolás, a mentális bicskavágás "igen-igen erősen béágyazott" mifelénk.
Hogyan lehet szerinted a személyeskedést és sértő hangnemet minimalizálni bármilyen vitában?
B. R.: – A verseny-vita, amit mi tanítunk, maximálisan fegyelmezi az indulatokat. Amit egy gorombáskodó a virtuáliában elművel, az groteszk meghoszabbítása a reáliában megélt indulatainak, frusztrációinak. Nehéz az anonimuszokkal boxolni a virtuáliában. Persze az online közeg kedvez a névtelen szájhősöknek, de szerintem könnyebb egy durva hozzászólást kilőni, mint egy goromba embert leállítani offline.
Aki egy szigorúan leszabályzott vitakörös vitában szocializálódott, mit kezd egy elfajuló vitahelyzettel élesben? Ha letámadják, ha csak ő tartja be a szabályokat?
B. R.: – Az optimista forgatókönyvem az, hogy kialakul egy kulturáltabban kommunikáló réteg, mintaadó személyek online és offline gyülekezete.
Na de mi van akkor, amikor a média provokál, hogy növelje a nézettséget? Egyébként román online napilapoknál figyelhető meg, hogy provokatívan fogalmaznak az újsagírók, és remélik, hogy a forrófejű anonimuszok beveszik a koncot, mert milyen jól jön az a kis cirkusz. A szerzőnél és a online felületek adminisztrátorainál van a labda szerintem, az online-ban. Az offline-ban pedig az iskolánál.
Hogyan fogalmaznád meg a netikett-minimumot?
B. R.: – Átfogalmazom Kant kategorikus imperatívuszát (“Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen.") Kommunikálj úgy, hogy az másoknak elvként működhessen.
Ne mondd azt, és ne mondd úgy, hogy ha rád vonatkoztatva hallanád más szájából, akkor sértene...
B. R.: – Kommunikálj úgy, ahogy elvárnád, hogy veled kommunikáljanak. Persze könnyű mondani, de sokan nem tudják, hogy ciki kéretlenül körleveleket írni, vagy fél megánál nagyobb csatolmányt kéretlenül küldeni. Ezt a suliban kellene tanítani.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
