Önző vagy önzetlen faj vagyunk?
Gy. A.
2010. február 03. 14:08, utolsó frissítés: 2010. február 04. 12:03
Miért segít egy idegennek egy gyerek akkor, amikor még senki sem nevelte erre? A velünk született altruizmust nem könnyű elfojtani.
Az altruista viselkedése egyfajta önzetlen segítségnyújtást jelent, ami az egyén számára nem jár közvetlen haszonnal. A biológusok régóta vitáznak azon, hogy ez mennyiben tekinthető valóban önzetlennek. Az is kérdés, hogy az embernél mennyire tartozik hozzá az alapvető emberi természethez, és mennyiben inkább a szocio-kulturális hatások következtében fejlődik ki?
Az altruizmus előre programozott jellegét pszichológusok és biológusok úgy próbálják kideríteni, hogy csecsemőkkel végeznek kísérleteket és eredményeiket a csimpánzokkal hasonlítják össze – így megpróbálják meghatározni, mi az, ami kifejezetten emberi vonás.
Válogatás nélkül segítenek?
Egyes eredmények szerint a gyerekek születésüktől fogva rendkívül szociálisak és segítőkészek másokkal szemben. Ha egy 18 hónapos gyermek azt látja, hogy egy idegen kezei tele vannak és segítségre van szüksége az ajtó kinyitásához, vagy fel kellene vennie egy leejtett ruhacsipeszt, azonnal a segítségére siet – állítja Michael Tomasello, a Why We Cooperate (Miért működünk együtt?) c. könyvében, amely tavaly novemberben jelent meg. Tomasello fejlődéspszichológus, a leipzigi Max Planck Evolúciós Antropológia Intézet igazgatója.
Véleménye szerint veleszületett viselkedési formáról van szó: ezt bizonyítja, hogy nagyon korán, még azelőtt megjelenik, hogy a szülők megtaníthatnák az udvarias viselkedés szabályait. Kutatásai szerint ráadásul a segítségnyújtást nem igazán erősíti meg a szülői jutalmazás, ami szintén azt igazolhatja, nem a nevelés hozta létre. Minden kultúrában jelentkezik, függetlenül attól, hogy mikor kezdik meg a szociális együttélés szabályainak megtanítását – érvel Tomasello.
A gyerekek hajlandók tettel és információval is segíteni másokat. Például 12 hónapos kortól készségesen rámutatnak egy bizonyos tárgyra, ha a felnőtt úgy tesz, mintha elveszítette volna. A csimpánzok ezzel szemben soha nem segítenek ily módon egymásnak, és amikor az emberekkel szemben esetleg mégis megteszik, akkor úgy tűnik, csak azért, hogy valami értékesebbet csikarjanak ki a nyújtott információért.
Normakövető gyerekek
Ahogy a gyerekek nőnek, a segítségnyújtás terén egyre inkább szelektívvé válnak. Úgy 3 éves kor körül sokkal előzékenyebbek lesznek azzal szemben, aki korábban kedves volt velük. „Ugyanebben a korban fejlődik ki a szociális normák megértésének képessége is. A legtöbb ilyen szabály arról szól, hogyan legyünk kedvesek másokhoz, a gyerekek pedig megtanulják, mert a csoporthoz akarnak tartozni” – fejtette ki egy interjúban Tomasello.
A gyerekek ráadásul nemcsak ösztönösen követik a szabályokat, hanem úgy gondolják, másokat is rá kell erre venniük. A 3 évesek már megpróbálják ráerőltetni a többiekre a szociális szabályokat: ha megmutatják nekik, hogyan kell játszani egy játékot, és egy másik gyerek saját szabályokat próbálna bevezetni, akkor gyakran nagyon hevesen ellenállnak és rendre utasítanak.
Egyszerű: több vadász, nagyobb vad
A pszichológus szerint a gyerekek nagyon hamar kialakítják a csoportszabályokhoz való alkalmazkodás képességét. Hamar kifejlődik náluk a „közös szándékosság” megértésének képessége, vagyis annak felismerése, hogy a többiek mire számítanak, és megértik a „mi” és a csoport fogalmának jelentését.
Ez a képesség pedig feltétlenül megkülönböztet minket a csimpánzoktól. A csoportban játszó gyermekek nagyon sok szót és gesztust használnak azért, hogy irányítsák a tevékenységet, míg a fiatal csimpánzokat úgy tűnik, a legkevésbé sem érdekli, hogy mi zajlik a másik egyed fejében. A gyerekek született altruisták, állítja Tomasello, viszont ugyanúgy önzőek is, a szülőknek ezért meg kell próbálniuk az egyensúlyt a szociális viselkedés felé billenteni.
A pszichológus szerint az együttműködésre való hajlam az emberi társadalom alapja, és nagyon korán megjelent az emberiség történetében. Méghozzá feltételezhetőn a közös élelemszerző tevékenység miatt: több vadász együtt egy nagyobb vadat is el tudott ejteni.
Árulkodó tekintet
Csak az emberre jellemző testi tulajdonság a szemfehérje hangsúlyos nagysága. A közel 2000 főemlősfaj mindegyikének nagy, sötét szembogara van, és alig látható a szemfehérje. Az embernél ezzel szemben a szemfehérje háromszor nagyobb: ez pedig lehetővé teszi, hogy követni tudjuk a másik tekintetét. Vagyis megpróbálhatjuk kifürkészni szándékait, még mielőtt bármit is tenne. (Már a csecsemők is a tekintet irányát követik, és nem a fej mozgását.) Tomasello szerint az emberiség hajnalán a túlélésünk múlt azon, hogy mennyire működünk együtt (a vadászat és a gyümölcsgyűjtés során), és ez vezetett az altruizmus, valamint a nyelv kialakulásához is.
Hasonló következtetésekre jutott Hillard S. Kaplan, a New Mexico Egyetem antropológusa, aki szerint az emberiség történetének legnagyobb részét vadászó-gyűjtögető életmóddal töltötte, tehát a viselkedésünk is elsősorban ehhez adaptálódott. A jelenleg is vadászó törzseket vizsgálva azt találta, hogy az együttműködés bizonyítékai nagyon sok tevékenységükben tetten érhetők. Kaplan véleménye szerint az emberiség úgy fejlődött, hogy segítőkészek legyünk egymással, egyszerűen azért, mert annak idején nem volt más választásunk a túléléshez.
Frans de Waal, főemlőskutató szinté tavaly ősszel megjelent, The Age of Empathy (Az empátia kora) c. könyvében beszámol a főemlősök együttműködési viselkedését tanulmányozó hosszú távú kutatásairól. Ezek alapján azt állítja, hogy az agressziónak talán túlságosan is nagy jelentőséget tulajdonítanak a motivációk között. Véleménye szerint az empátia az embernél egy olyan automatikus válasz, amely fölött csak kevés kontrollal rendelkezünk. A tudós szerint kizárólag a pszichopaták képesek érzelmileg közömbösek maradni mások helyzetével szemben.
Forrás: New York Times, Science Daily
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
