A terrorizmus bevett szabályai szerint ezt a háborút a Nyugat már régen elvesztette: nem arathat ugyanis olyan győzelmet, amely ellensúlyozná az elszenvedett vereségeket, nem beszélve azokról, amelyek még hátra vannak - írta szerdán a Frankfurter Allgemeine Zeitungban John le Carré. A világhírű angol regényíró rámutat: az anarchizmus prédikátora, Mihail Bakunyin a sírjában, Oszama bin Laden pedig a barlangjában dörzsölheti a tenyerét, látván, hogy a Nyugat pontosan azt teszi, amit a terroristák nagyra becsülnek: sietve megerősíti a rendőrséget és a titkosszolgálatot, bővítve azok hatáskörét; felfüggeszti a polgári szabadságjogokat, korlátozza a sajtószabadságot, hírzárlatot léptet életbe, cenzúrát gyakorol.
"Itt nem (még nem) egy új világrendről van szó, ez nem Isten háborúja. Ez csupán egy borzalmas, szükséges, megalázó rendőrségi akció, amely arra hivatott, hogy kivasalja titkosszolgálataink csődjét és önnön politikai vakságunkat, amely arra csábított bennünket, hogy iszlám fanatikusokat fegyverezzünk fel a szovjet megszállók elleni harcra - majd magukra hagyjuk őket egy feldúlt országban. Most az a nyomorult kötelesség hárul ránk, hogy kézre kerítsünk néhány modern-középkori vallási fanatikust, akik haláluk révén még mitikus hősökké is válnak" - írja le Carré. Az író kikéri magának, hogy George Bush amerikai elnök és Tony Blair brit kormányfő egyaránt Istent emlegeti háborús beszédeiben. "Ha valamit tudunk Istenről (amit magamról nem mernék állítani), akkor az az, hogy jobban tetszenek neki az élelmiszercsomagok és az elszántan dolgozó orvosok, a menekülteknek épített sátrak, hibáink őszinte beismerése és az a készségünk, hogy a dolgokat ismét rendbe hozzuk. Kedvesebb számára, ha kevésbé kapzsiak, kevésbé pökhendiek vagyunk, kisebb küldetéstudattal és figyelmesebben fordulunk azok felé, akik a vesztesek oldalán állnak." Le Carré külön leszedi a keresztvizet a brit miniszterelnökről, a szemére vetve Tony Blairnek: nem azért választotta meg a nép, hogy fehér ruhás lovagként szónokoljon Amerika mellett, hanem azért, hogy megállítsa Nagy-Britannia hanyatlását. Azét az országét, amelyet megbetegít az intézményesített rasszizmus, a fehér férfiak egyeduralma, a rendőrség kaotikus felépítése, a túlterhelt igazságszolgáltatás, az obszcén méretet öltő privát gazdagság, a szégyenletes és szükségtelen szegénység. "Ha figyelmesen hallgattuk Blair beszédeit, megüthette a fülünket az a halk célzás, miszerint missziója olyan fontos, hogy a rászorulóknak még egy évet kell várniuk a sürgős műtétre, és még több időbe fog telni, amíg végre biztonságos és pontosan közlekedő vonatokon utazhatunk. Nem vagyok biztos abban, vajon az efféle dolgok hozzájárulnak-e Blair választási győzelméhez három év múlva." - adott hangot kétségeinek a világhírű angol író a FAZ hasábjain. (mti)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
