2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Miért követnek tekintetükkel a képek?

2004. szeptember 21. 14:03, utolsó frissítés: 14:03

Az Utrechti Egyetem kutatói valamint James Todd, az Ohioi Egyetem pszichológia professzora vizsgálatot végeztek annak felmérésére, mennyiben változik egy festmény/kép szubjektív megélése különböző szögekből szemlélve.


Ennek érdekében egy számítógép képernyőjén egy orvosképzésben alkalmazott emberi modelltorzót jelenítettek meg úgy, mintha az egy festmény volna. A figurát gazdagon aranyozott keret vette körül, sőt, az egész kép olyan benyomást keltett, mintha a „festmény” egy falon lógna: a keret mögött téglafal-szegély látszott. A fal és a keret színes volt, míg a torzó szürkeárnyalatos.

A kutatók a látott kép háromdimenziós megélésének változásait mérték fel különböző irányokból rátekintve. Elsősorban az foglalkoztatta őket, hogy az egy adott szögből a kép legmélyebbnek illetve legkevésbé mélynek ítélt pontjai egy másik szögből nézve változnak-e, és ha igen, miként. A másik fő kérdés az volt, hogy egy képpont érzékelt mélységének relatív nagysága miként változik.

Az eredmények arra utalnak, hogy a látószög nem gyakorolt különösebb hatást a kép szemlélőjére, a képpontok mélységét és a felszínek síkját közel azonosnak érzékelték a kutatók a különböző irányokból. Az egyetlen eltérés, hogy oldalirányból szemlélve a torzó „összenyomottnak”, vagyis vékonyabbnak tűnt. A mély és felszíni képpontok azonban nem változtak.

Amikor egy kétdimenziós képet nézünk, a pontok megítélése nem függ a nézőponttól. Ennek ellenére tudatunk úgy viselkedik a látott ábrával, mintha valódi, háromdimenziós kép volna.

Ezért van az, hogyha egy festményen ábrázolt alak egyenesen „kinéz a képből”, azaz a művel szemben állva olyan hatást kelt, mintha ránk nézne, más szögekből is ezt a hatást fogja kelteni, vagyis az a kellemetlen érzésünk támadhat, hogy az alak tekintete követ minket. (national geographic)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS