2026. október 18. vasárnap
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A kutyák Kelet-Ázsiából származnak

2002. november 25. 11:28, utolsó frissítés: 11:28

A Science magazinban közölt megállapítások szerint a világ összes ebfajtája néhány ázsiai szürke farkastól származik, amelyek mintegy 15 ezer évvel ezelõtt szegõdtek az ember szolgálatába a mai Kína területén. A kutya a vándorló emberrel terjedt el a világban.

A kutya kelet-ázsiai eredetére vall a DNS-vizsgálatok tanúsága szerint, hogy ott a legnagyobb a genetikai változatosság. Ray Copinger professzor szerint a szürke farkasok kezdeményezték a társas viszonyt az emberrel, mintegy önmagukat háziasították, az ember tábortüze körül ólálkodva, hogy elcsenjenek egy-egy ehetõ hulladékot. Azok az egyedek, amelyek kevésbé voltak félénkek, megmaradtak és a domesztikálás folyamata egyben természetes kiválasztódás volt. A félig szelíd, az emberek táborát követõ farkasok kölykeit az ember magához vette és rájött arra, hogy milyen könnyen idomíthatóak. Az indiánok és az eszkimók õsei már kutyáikkal keltek át a Bering- szoroson Amerikába. (Az Újvilág kutyái genetikailag sokkal közelebb állnak a kelet-ázsiai, mint az amerikai szürke farkashoz.) A kutya szánkót húzott, segített a vadászatban, õrködött, a veszélyben védelmet, a fagyban meleget adott.
A közös õsbõl alakban, méretben és képességekben eltérõ fajták sokasága alakult ki, ami az ember tudatos beavatkozásának a következménye. A kutyák olyan genetikai tulajdonságokat fejlesztettek ki, amelyeknek köszönhetõen az ember valóban a legjobb barátjának nevezheti õket. Brian Hare, a Harvard egyetem kutatója szerint az állatok közül a kutyák értik meg az embert leginkább, a kísérletekben még a csimpánzokat is lepipálták.
A kutató különféle módon jelezte a kísérletbe vont állatoknak, kutyáknak, kutyakölyköknek, farkasoknak és csimpánzoknak, hogy az elõtte levõ két tartály közül melyikben van élelem. Rámutatott, rámeredt a tartályra, dobolt rajta, de nem egyformán "értették el a célzást". A felnõtt és kölyök kutyák sokkal többször választottak helyesen, mint a csimpánzok vagy a farkasok, amelyek találata nem haladta meg a véletlenszerûséget. (A szaglás lehetõségét kizárták a kísérletbõl.) A farkasoknak nagyobb az agyuk, a csimpánzok pedig fõemlõsök, így az elõzetes feltételezés az volt, hogy jobban szerepelnek majd a kutyáknál. A felnõtt és kölyökkutyák egyformán teljesítettek, ami valamilyen alapvetõ genetikai adottságra utal. (mti)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS