Boldoggá tesz az együttműködés?
szerk. 2002. július 25. 15:24, utolsó frissítés: 15:24Leáldozott az #b#"ember az embernek farkasa"#/b# elméletnek, a legújabb kutatások szerint ugyanis agyunk megjutalmaz, ha együttműködünk társainkkal. Az új terápia neve: légy segítőkész, és boldog leszel.
A közgazdászok, filozófusok, biológusok és pszichológusok évtizedek óta törik a fejüket azon, miért működnek együtt az emberek olyan szituációkban is, amikor a kooperáció nem eredményez közvetlen vagy azonnali jutalmakat, holott a nem kooperatív stratégia közgazdasági értelemben racionálisabb, azaz hasznosabb. Az Emory Egyetem kutatói a Neuron legfrissebb számában megjelent tanulmányukban azt állítják, megtalálták a társadalmi együttműködés neurológiai alapjait.
A fogoly dilemmája
A fogoly dilemmáját a társadalomtudományokban rendszeresen használják olyan szituációk modellezésére, amelyben az egyének szempontjából racionálisnak tűnő stratégiák kollektíve katasztrofális eredményre vezetnek. Az egymás után többször megismételt fogoly dilemmája--játékokban könnyebben alakul ki kölcsönös együttműködés, a játékosok ugyanis megbüntethetik egymást a nem kooperatív magatartásért.
A fogoly dilemmája szituációt az 1950-es évek elején fogalmazta meg A.W. Tucker. Az elnevezés onnan származik, hogy Tucker kerettörténetében egy államügyész próbál vallomást kicsikarni két gyanúsítottból. Az ügyész mindkettőnek a következő alternatívákat ajánlja: (1) ha ő vall, társa viszont nem, akkor ő 5 évet kap, társa viszont 20 évet; (2) ha nem vall, társa viszont igen, akkor ő kap 20 évet, társa megússza 5 évvel; (3) ha mindketten vallanak, akkor 5-5 évet kapnak; (4) ha viszont egyikük sem tesz beismerő vallomást, akkor megússzák 2-2 évvel. Ha a gyanúsítottak nem bíznak egymásban, és szeretnének védekezni a legrosszabb lehetőség ellen, akkor mindketten vallomást tesznek. Mindkettejük számára a vallomás a domináns stratégia.
Köztudott, hogy az ember kultúrtörténete során azért csak kialakult az együttműködés, hiszen ellenkező esetben a társadalmi fejlődés sehova nem jutott volna. Ha ezt játsszuk, akkor az a dilemma megoldása, hogy rengeteg lejátszás után kialakul az együttműködés, mert a felek rájönnek arra, hogy mégiscsak jobb két-két évet kapni, mint ötöt-ötöt. Jobb tehát az együttműködés, mint a feltétlen előnyszerzés.
Játék a berendezésben
Az Emory Egyetem legújabb kutatásai szerint a kölcsönös együttműködésen alapuló társadalmi interakciók során az agy olyan területei is aktiválódnak, amelyek az agy jutalmazó rendszeréhez kapcsolódnak.
A "társadalmi agy" működését eddig a kutatók úgy tanulmányozták, hogy különféle ábrákat mutattak egy mágneses rezonanciával képeket alkotó (MRI) berendezésben elhelyezett kísérleti alanyoknak. Az Emory kutatói viszont valódi társadalmi interakcióban lévő emberek agyát térképezték fel.
A kutatók két kísérletsorozatban 36 olyan nő agyát vizsgálták az MRI-eljárással, akik ismételten a fogoly dilemmája játékot játszották. A kísérleti alanyoknak a másik játékos stratégiáját nem ismerve kellett eldönteniük, hogy együttműködnek-e vagy sem, a nyeremények pedig a körönként hozott döntésektől függtek.
Az első kísérletben 19 alany került megfigyelés alá. A kutatók arra voltak kíváncsiak, milyen agyterületek aktiválódnak, amikor a résztvevők együttműködnek, illetve megtagadják azt, a többi emberrel avagy a számítógéppel folytatott (nem társadalmi) interakciók során. Az eredmények azt mutatták, hogy más és más területek aktiválódnak, amikor a játékos úgy tudja, hogy partnere egy bizonyos személy, illetve mások mikor a számítógép a fogolytárs. A második kísérletsorozatban, amelyben az emberek közötti társadalmi interakcióra összpontosítottak, 17 alany agyát vizsgálták egy háromszor ismételt fogoly dilemmája játékban.
Agyunk megjutalmazza az együttműködést
A játékok leggyakoribb kimenetele a kölcsönös együttműködés volt annak ellenére, hogy a játékos számára nagyobb nyereménnyel járt volna, ha nem kooperál. A kutatók meglepetésére a kölcsönös együttműködésen alapuló interakciók során az agy azon területei is aktiválódtak, amelyek az agy jutalmazó rendszeréhez (nucleus accumbens, prefrontális kéreg) kapcsolódnak.
"Vizsgálatunk elsőként mutatta meg, hogy a társadalmi együttműködés lényegénél fogva jutalmazó az agy számára -- summázta az eredményt Gregory S. Berns, az egyetem pszichológus professzora --. Azt sugallja, hogy az együttműködésre ösztönző altruista késztetés biológiailag beágyazott -- akár genetikailag programozott, akár gyerekkori szocializációnk során tanuljuk".
A kölcsönös altruizmus a kutatók elgondolása szerint egy jutalmazó kört aktivál, és e pozitív megerősítés gyakran elegendő lehet ahhoz, hogy ellenálljunk a kísértésnek, hogy elfogadjuk, de ne viszonozzuk a másik együttműködő magatartását.
A "fogoly dilemma" a matematikusok játékelméletéből közismert példája annak, hogy miért nem működik együtt az ember, hogyha kizárólag a logikus agyára hallgat. Nap mint nap játszunk egymással ilyen játékokat, kultúrtörténetünk során pedig több milliárdszor játszottak az emberek egymással ilyen "játékokat". Ez az a tapasztalat, ami beleíródott maradandóan az emberek kulturális memóriájába, tehát több ezer éves örökségként ott van az agykérgünkben az együttműködés parancsa, más hasonló, "nem logikus" parancsokkal együtt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
