Borostás földönkívüli
Gyöngyi Annamária
2002. május 09. 19:49, utolsó frissítés: 19:49
[Filmszemle] Akad néhány megkapó kép: ahogy egy üvegen két arc egymásra vetül, vagy amint a felkelő nap fényében hirtelen megnyúlnak az árnyékok. A hangsúly azonban végig a történetre, és a két főhőst alakító színész nagyszerű játékára esik.
Az amerikai eltúlzott és szirupos családcentrikusságtól a filmvásznon soha nem fogunk már megszabadulni, de ezúttal mindezt könnyedén és mindenestől lenyeljük, akárcsak a szimpatikus földönkívüli héjával együtt a banánt.
A film forgatókönyve Gene Brewer másfélregényes szerző (eredeti szakmája genetikus) 1995-ben megjelent K-Pax c. pszichológiai trilógiája alapján született meg. A producer bevallása szerint az előkészületek hat évig tartottak, bár azt nem tudni, pontosan miért. A film különben Amerikában a vártnál nagyobb sikert aratott, premierje után 17,5 millió dolláros bevételével egy ideig vezette a box office-listákat. Iain Softely rendező 1995-ös Hackerek c. thrillerjével lett ismertté, 1997 óta azonban egyetlen újabb filmet sem forgatott.
A K-Pax bolygóról érkezett Portot alakító Kevin Spacey (két Oscar, egy Aranyglóbusz és egyéb rangos díj méltán kitüntetett tulajdonosa) ezúttal is tökéletesen magára ölti a szerepet, partneréről, Jeff Bridgesről pedig szintén csak elismeréssel beszélhetnénk. Nekik köszönhetően a dolgok rejtett értelmét átlátó, a valóságot 1000 fényévnyi távolság biztosította nyugalommal szemlélő tökéletes földön-kívüli kerül szembe a jólelkű, kissé szórakozott, munkamániás és saját családi problémáit kezelni nem tudó pszichiáter teljesen hihető figurájával.
Az eredmény pedig meglepő:
sokáig nem tudni, ki figyel meg kit, a kölcsönös jegyzetkészítések a közös beszélgetésekről egyrészt a pszichiátriai terápiát, másrészről pedig feltehetően a K-Pax bolygó lakosságának okulását szolgálják. Végül már az sem tiszta, kik kiknek a páciensei, Port higgadtan bölcs alakja hamar elnyeri nem csak kezelőorvosa, de az elmegyógyintézet lakóinak bizalmát is, akik egyfajta megmentőt látnak benne, így egyre inkább tőle várják gyógyulásuknak receptjét, mintsem eddigi pszichiáterüktől.
Hogy ezek a receptek valóban hatékonynak bizonyulnak, bátran túlzásnak nevezhető, de ez mégis belesimul az inkább meseszerű, mintsem sci-fi-izű történetbe. Az elmegyógyintézet világáról megfestett kép, a már oly sok filmből visszaköszönő mesterkélten idillikus, ahol a betegek nagy békében élnek egy a normálistól eltérő ugyan, de "közös" világban -- mintha a valóságon kívül az őrültségnek nem létezne megannyi apró, egyéni univerzuma, melyek között nem biztos, hogy létezik sima átjárás, pont úgy, ahogy a normalitáshoz sincs.
Mint utóbb kiderül, Dr. Mark Powell pszichiáternek is van mit tanulnia az idegentől, akiről minden áron szeretné azt hinni, hogy bár különleges eset ugyan, de mégiscsak csupán egy elmebeteg földlakó. A jelek azonban másról tanúskodnak... A pszichiáternek sietni kell a rejtély megoldásával, mert rohamosan közeledik a Port által bejelentett visszautazás időpontja, és nem mindegy, hogy az idegen az űrbe, vagy egy a kérdéses dátumhoz kötődő emlék kiváltotta súlyos traumába távozik.
Nagyszerű dolog, ha valaki képes még úgy rácsodálkozni a világra, ahogy azt tulajdonképpen csak egy földön-kívüli tehetné meg, akinél az árus által földre ejtett ládából szétguruló narancsok látványa is megmozdít még valamit. Megpróbálhatjuk elképzelni a K-Pax bolygó utópisztikus világát, ahol nincs szükséges orvosokra, mert mindenki önmagát gyógyítja, nincs szükség törvényekre és vezetőkre, mert "az univerzumban minden lény megtudja különböztetni a jót a rossztól", Jézus és Buddha tanításait egyszerre lehet tökéletesen megérteni és elfogadni, nem léteznek családi kötelékek az egyének között, a gyereknemzés fájdalommal járó aktus. És megpróbálhattunk ebből a szemszögből ránézni világunkra.
Hogy ehhez hasonlókat már sokszor halottunk? Igaz, de van valami megragadó frissesség a tálalásukban, ami menthetetlenül arra kényszerít, hogy végtelen korlátozottságunk láttán, ellentmondásosnak tűnő módon pár percig mégis megszálljon minket valamiféle indokolatlan optimizmus. És ha sikerült belefeledkeznünk a nagyon is lélekteli történetbe, az intézet lakóinak őszinte hite és a pszichiáter kétkedései közepette mi is összeszorult szívvel reménykedhetünk, hogy a nagy pillanatban Port szobája üresen áll majd.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
