A bosszú igenis édes, a szerelem...
Vass Kinga Zita 2002. április 27. 14:49, utolsó frissítés: 14:49[Filmszemle]#b#Néha gyilkolnak#/b#, a vér ömlik -- a stáb dicséretére mondva, nem hígított festék módjára --; a #b#szeretett nő hűséges#/b# marad, amennyire teheti; ellenfelem fia az én fiam. Monte Cristo grófja a hollywoodi akciófilmek és a dél-amerikai szappanoperák között áll félúton.
Alexandre Dumas közismert regénye már számtalanszor lejátszódott a filmvásznon. Mégis Kevin Reynolds rendező szerint, aki a Robin Hood: Prince of Thieves (1991) filmet is sajátjának tudhatja, ez a feldolgozás mondható a legsikeresebbnek, mert ebben a filmben keveredik a legjobban a realizmus akcióval és az ármánnyal; az események szála és a szereplők jelleme is talán jobban hasonlít a könyv eredetijéhez, mint a korábbi alkotásokban.
A rendező kijelentése megkérdőjelezendő. Monte Cristo története éppen azért, mert a filmrendezők számtalanszor kezükbe vették életregényét, mindenki számára többé-kevésbé ismert. Mégis úgy tűnik, hogy kalandjaiért már csak kíváncsiságból is a néző újra meg újra befizet. Sikerül Monte Cristo grófjának keserű szenvedéseihez valami újat hozzáfűzni, kaphat az évek múlásával valami más értelmezést Dumas regénye, milyen következtetést lehet levonni a XXI. század elején egy olyan ember történetéből, akit 13 évvel meglopnak? A kérdéssorozatra a válasz sajnos túlságosan egyszerű: nem. Miért is kellene újabb meg újabb interpretációk után kutatni, amikor a néző úgysincs a rendkívülihez szokva.
Na, ne: a szerelem azért mégsem örök!
Edmond Dantes (Jim Caviezel), a későbbi Monte Cristo elsősorban analfabéta nagylelkű barát és szerető. Jószívűségét Fernand Mondego (Guy Pearce) nevű barátja ki is használja, mégpedig olyan ügyesen, hogy főhősünknek 13 évet sikerül a Chateau D'IF szigeti börtönben ülnie. Nem véletlen, hogy ide kerül, hiszen annak ellenére, hogy ellentmondásosnak tűnik, mégis itt tesz szert arra a függetlenségre, amellyel megszerezheti később boldogságát.
Abba Faria (Richard Harris), "apró" hazugság miatt elítélt pap a börtönben tanítja meg neki az olvasást és írást, a vívás művészetét és általános műveltségre oktatja. Halála előtt pedig meglepi egy térképpel, melynek segítségével annyira gazdag lesz, hogy felcsaphat egyenesen grófnak. A bosszúról nem tud lemondani, nem tud megbocsátani ellenségeinek, csupán a nőnek, aki szerelme bizonyságául viselte 16 éven keresztül a spárgából készült jegygyűrűt.
A rendező vallomása szerint Monte Cristo bosszúja nem a legédesebb, nem leli akkora örömét benne, mint ahogyan készült rá. Ennek ellenére mindenkit megbüntet, aki ellene szövetkezett: börtönbe juttatja Villefortot (James Frain) és végez szerelme Mercedes (Dagmara Dominczky) férjével, Mondegoval is. Senkinek sem marad adósa. Mercedest menti fel csupán minden bűne alól, mert a szerelemben 16 év nem is idő. (?)
Fogjunk a filmre néhány tanulságot
Edmond kisemmizett ember, nemcsak szerelmétől, családjától, hanem 13 életévtől is megfosztják. Megértjük tehát, hogy nem mond le a bosszúról és elhisszük, hogy elfogyhat az Istenbe vetett hite. Érdekes az a zárójelenet, amelyben főhősünk a megvásárolt Chateau D'If szigeten jelenik meg új családjával, háta mögött a börtön látképe, előtte pedig a szabadságát visszaadó tenger. Kijelenti, hogy a nemes célokra hátrahagyott pénzt most már tényleg a kijelölt célra költheti. (Természetesen, mi nézők is egyetértünk vele. Azzal kapcsolatban, hogy a szerelem mindenféle időpróbát kiáll, szkeptikusak maradunk, engedtessen meg ennyi nekünk is.)
Nézői ízlésekhez igazodva
A kalandfilmeket imádja a nézőközönség, vallják filmszakemberek. A néző is egyetért velük, csupán akkor kezd el unatkozni, amikor mindegyik film ugyanazt a történetet dolgozza fel, ugyanazon helyszíneken részese a kalandoknak, ugyanazon ismert rossz-jó erők csapnak össze, talán csak a színészek változnak, azt is csak akkor veszi észre -- ha nagyon kritikusak akarunk lenni -- amikor a film elején és film végén végigfut a stáblista.
Bravúros-romantikus jeleneteken is sikerül elmosolyodnunk. A legmegragadóbb jelenet talán az, amikor a kiszabadult Edmond az ismeretlen szigeten felébredve örömében rajzfilm-figura módjára táncolni kezd. A jelenetben azonban nemcsak ő látható, háta mögött egy rablóbanda is feltűnik, amely egy rövid pillanatig úgy tetszik, mintha börtönőrök csapata lenne.
Fontos hangsúly esik a világos-sötét képek ellentétére, mint a romantikus film nélkülözhetetlen kellékére. A zene klasszikusan hangulatfestő, a szereplők öltözete megfelel a kor divatjának. Mindezek mellett mindenképp tanácsosabb a könyvet elolvasni, mint a leegyszerűsített, több kézen átment történetet moziban megnézni -- ha valaki egyáltalán kíváncsi Monte Cristo kalandjaira.
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
