Ki lehet-e játszani a halált?
Vass Kinga Zita 2002. április 19. 16:54, utolsó frissítés: 16:54[Filmszemle] Vele, de nélküle is jól működik a földi gépezet. A világ nem veszi észre, hogyha hirtelen egy tinédzsersrác létével lesz szegényebb. Csak a közelállók siratják, de mint általában, nem is annyira a fiút, mint inkább önmagukat.
Hangulatos, könnyedén vidám Piovani-zenével indít a rendező, a néző szinte megirigyli azt az olasz idillt, ami a zenéből árad. A tengerparton ütemesen kocogó pszichoanalitikus snittjével kezdődik a film, amelyben a joggingozás nemcsak főhős életében játszik kiemelt szerepet, de a film leit-motívumává is válik.
Giovanni pszichoanalitikus, akit az egyben filmrendező és forgatókönyvíró Nanni Moretti alakít, családjával éli zavartalan napjait a tengerparti Anconában. A film első felében a rendező a figyelmet inkább azokra a sorsokra irányítja, amelyekkel Giovanni pszichoanalitikusként szembesül a családi házban működő rendelőjében. A páciensek elbeszélései közepette csak egy-egy apró részlet villan be főhősünk családjának mindennapjából, például az, hogy a fiát lopással vádolják. A film története nem pörög, sőt mintha még fokozatosan lassulna is.
Játsszunk halált!
A néző szinte beletompul kissé a már-már unalmasnak tetsző jelenetekbe, de hirtelen felgyorsulnak az események, amikor a három ember életének apró-cseprő mozzanatait kegyetlenül összezavarja Giovanni fiának halála. A szereplőket a kórházban találjuk, kikelve önmagukból. A váratlan fordulattól a film első fele átértelmeződik, megszakad és egészen új irányt vesz. A rövid gyorsulást követően azonban újra lelassulnak a szereplők életének pillanatai.
A rendező vallomása szerint A fiú szobája a fájdalmak különböző módon való megélésének a színtere. A család szenved, mindenki a maga módján, mindenki egyedül, mindenki őmiatta, és mindenki önmaga miatt. A téma természetesen nem új, nagyon sok filmben láthattuk már ezt az életérzést feldolgozva, és talán sokkal eredetibb módon is.
A tanulság talán az lehetne, hogy nem kell semmiféle ürügy ahhoz, hogy egy "boldog család" (hirtelen) felbomoljon, eltávolodjon egymástól. Mert ez történik a filmben; már a legelső percektől kezdve elmennek a szereplők egymás mellett (a fiú csak az anyjának vallja be, hogy tényleg lopott, azt is jóval a megtörtént eset után), mindenki éli kötelességei és szokásai szerint életét. A fiú halála csupán kiváltja azokat az öntudatlan érzéseket, amelyek mindig is ott voltak a szereplőkben. Nem kizárt, hogy ez az értelmezés teljesen ellentmond a rendezői koncepciónak.
A pszichoanalitikus apa ideje jórészét pácienseivel tölti, bár a néző meggyőződésévé válik, hogy Giovanni talán nem is felkészült szakmabeli. Az apa szerepét sem igazán tudja magára ölteni, hiszen az apa-fiú kapcsolat látszólag kimerül a joggingozásban, és a ritka mozizásokban. A fiú halála után képtelen feldolgozni az a fölött érzett bűntudatot, hogy Andreát (Giuseppe Sanfelice) tulajdonképpen azért veszítette el, mert egy betegével való találkozó miatt lemondta a vele való közös sportolást. Az anya (Laura Morante) az igazi összetartó kapocs a család tagjai közt, aki amint a fiát elveszíti, önmagából is elveszít egy darabot.
Andreá nővérének (Jasmine Trinca) élete is felkavarodik, de ezek mint természetes tényezők és végkifejletek. Az egymástól mintha fokozatosan távolodó szereplők a zárójelenetben mégiscsak együtt láthatók, annak ellenére, hogy végül mindegyikük más-más irányba indul el.
Giovanni nyilatkozata szerint a film üzenete, hogy mindent a sors határoz meg, minden meg van írva. Ergo: nincs semmi új a nap alatt. Andreá halála után Nanni Moretti flash-back technikával idézi meg a fiú emlékét, de annak alakja ezekkel sem kerül közelebb a nézőkhöz. A szoba, mint a fiú sajátosan felépített intim világa mégsem válik a film területévé. A fiú mintha egy fontos mellékszereplő lenne csak, egy ürügy arra, hogy a halálról, meg a sors értelmetlenségéről beszélhessen a rendező.
A film erőssége a szimbolikusan berendezett színhelyekben rejlik, amelyek fontos tulajdonságokat, érzéseket közvetítenek, erősítenek meg. A balesetet megelőző, hirtelen felgyorsuló vágások fantasztikusak, és egyfajta vízválasztóként darabolják fel az amúgy széteső, egymás mellett folyó életeket.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
