Hazai kassza- és étteremkalauz
Sipos Géza 2002. március 25. 11:25, utolsó frissítés: 11:25[Filmszemle] E világon három alapfoglalkozás létezik: a szegénység, a gazdagság és a szex -- hangoztatja Nae Caranfil új komédiájának főgonosza. Két ötletdús romániai film alkotója most a gazdagsággal próbálkozott: a végeredményen az egyik szem sír, a másik nevet.
"A naiv magamutogatás korát éljük most Romániában. Aki kőgazdag, az nálunkfelé nem állja meg, hogy vagyonosságát lehetőleg minden halandó tudomására ne hozza. Aki pedig szegény, az szintén mutogatja a nyomorát." Mindezt Nae Caranfil, az utóbbi nyolc év legsikeresebb romániai filmrendezője mondta el friss filmje, a Filantropica kolozsvári sajtóbemutatóján.
A talán Koldus és tanárfi címmel magyarítható, tíz perc híján kétórás mozgóképet végignézve az a benyomásunk, hogy Caranfil épp az általa karikírozni kívánt exhibicionizmus hibájába esett: amolyan "fenn az ernyő, nincsen kas" típusú produkció került ki a kezei közül. A film a kelet-európai átlagos filmbüdzsékhez képest sokból, mintegy 1,6 millió dollárból készült román-francia koprodukcióban. A költségvetés ez egyszer nem kötötte meg a rendező és operatőre, Vivi Dragan Vasile (Gothár Péter A részleg című filmjét is ő fényképezte) kezét: bőven éltek a látványos, bonyolult kameramozgást, daruzásokat, kocsizásokat lehetővé tevő büdzsé lehetőségeivel. És lehet, túl sok sikeredett végül a jóból.
Nae Caranfil -- amúgy agyafúrt és szellemes forgatókönyvek és filmek szerzője -- ezúttal elhatározta: lesz, ami lesz, amolyan sírva vigadós, édesbús komédiát készít, melynek főhősét szívébe zárhatja a nagyközönség, de egyúttal megvannak a maga jókora jellem- és viselkedésbeli hibái is. Mircea Diaconu alakítja Ovidiu Gorea, a lúzer középiskolai irodalomtanár figuráját. Játéka árnyalt és színvonalas. Nem a színész hibája, hogy ebben a filmben minden amolyan túlontúl természetes és tipikus: a tanárt léha, miniszoknyás és bőnadrágos, állandóan mobilozó tanítványai semmibe veszik, első regényének olvasóit egy kezén meg lehet számlálni.
A film első 20 perce, a főhős flashback-visszaemlékezése máris (Caranfiltól merőben szokatlan módon!) lelassítja a film ritmusát. E flash-back-ben bukkan fel Diana, a szőke végzet asszonya, akibe főhősünk -- láss csudát -- belebolondul. Itt adatik tudtunkra a történet kiindulópontja: Diana gazdag, tanárkánk viszont mint a templom egere. A megoldás fekete Merecedesen közlekedik, neve Pepe (Gheorghe Dinica alakítása), foglalkozása: a koldusmaffia pénzmosó-alapítványának elnöke, aki Ovidiu számára is kínál megoldást.
Főhősünk így a -- vígjátékokban kötelező -- anyáskodó típusú barna oldalán (Miruna -- Mara Nicolescu) sajátos éttermi koldulásba kezd. Sorakoznak a kellemesen vidám fordulatok, a Caranfiltól megszokott ironikus képi és nyelvi poénok. Szerethető film amúgy a Filantropica, ha a briliáns E pericoloso sporgersi és az Aszfalt tangó rendezője ezúttal nem tagadta volna meg kissé magát.
Caranfil több interjúban kinyilatkoztatott elve az, hogy az európai filmgyártás vissza kéne állítsa a forgatókönyvírás elveszett renoméját, hogy remek filmkönyvek születhessenek. "A mozgókép milyenségét 90%-ban a forgatókönyv határozza meg" -- mondja a rendező. E filmkönyv írásakor Caranfil nem volt elég szigorú magához.
Remek poénjai, nyelvi és képi ötletessége, mesélő tehetsége egy néhol vontatott, már-már unalmas komédiában veszlődnek el néhol. Szomorú, hogy Caranfil saját, számtalanszor elmondott elveinek itt nem felel meg. Nyilatkozatai szerint a jó komédiához rendkívül hűvös, tiszta fej, aprólékos átgondoltság szükséges, hogy a nevettetőgépet egy porszem se akassza meg. A Filantropica-ra sajna, ráfér a portalanítás.
Pont előző két, hazai filmjének könnyed, humoros, fricskázó abszurdja veszett el 1996-tól (az Aszfalt tangó forgatásának éve) 2001-ig valahol. Pontosabban: az alkotás részleteiben lelhető meg csupán. És ezekért a szeretnivaló apróságokért (hogyan alakul át az ócska vécé például katedrálissá) érdemes mégis jóakarattal viseltetni a film iránt.
Csavaros forgatókönyvei, abszurdos poénjai, már-már dróton rángatott szereplőgárdái miatt eddig hajlamosak voltunk kelet-európai Tarantino-nak nevezni Nae Caranfilt. Előbbit is sok kritika érte éppen a nagyköltségvetésű Ponyvaregény elkészülte után: egyes elemzők szerint a filmből negyven percet nyugodtan kivághatott volna Quentin. De némi fanyalgás ellenére a film megkerülhetetlen referenciává változott.
Ez a veszély nem fenyegeti Caranfil Filantropicá-ját. Noha nyilvánvaló, hogy nem e film miatt fog még nagyobbat bukni a romániai filmgyártás, sőt -- de nem is ez az alkotás jelenti a fordulópontot sem a hazai mozi 1989 utáni történetében, sem Caranfil munkásságában. Az is kétséges, hogy francia forgalmazásával éppen az új caranfilm fog divatot teremteni a romániai mozinak.
A rendező elmondása szerint a párizsi közönséget egyértelműen a filmeket egymásnak ajánlgató barátok és ismerősök suttogó propagandája mozgatja. Akárcsak a hazait is: példa erre a bukaresti Scala mozi, ahol négy éves box office (jegyeladás) -rekordot döntött meg a Filantropica. Hátha mégis! Annyi csupán a biztos, siker dolgában nem Caranfil és nem is a félszájjal mosolygó kritizáló az illetékes.
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
