Megakiadók tündöklése
Mikola Emese 2002. február 12. 14:03, utolsó frissítés: 14:03Nincs igény a kortárs irodalomra. A befutott szerzőket is kockázatos megjelentetni, ha ez így megy tovább, Magyarországon szellemileg leáll az idő -- hangzott el egy tévés beszélgetés során. És mi a helyzet Romániában?
Vajon nekünk már hollywoodi időkapszulára lenne szükségünk, -- a fenti véleményt továbbvezetve -- hogy egyáltalán a jelenbe jussunk? Az előrevetített fenyegető szellemi stagnálásra látszólag a legegyszerűbb a megoldás: minden író- és költőpalánta műveit megjelentetni, és gyorssegélyként eljuttatni minden egyes lakosnak, hogy helyreálljon az eredeti állapot, amikor a Föld egész populációja szinkronban olvasott, és ezáltal szellemileg párhuzamosan fejlődött. Az ugandai Haraketshu kölcsönadta hazája legjobb kortárs költőjének kötetét a svéd Olegnek, majd a két nép elindult egymás felé egy nagy író-olvasó találkozóra.
Az én történelmi verzióm szerint kezdetben az Ige vala. És miután Gutenberg rájött a könyvsokszorosítás módszerére, hiába adta volna ki a Villon-összest vagy akár a Nibelung Liedet, mert egész Európa olvasóközönsége nem volt több néhány százezer embernél. Csak a 18. század végén kezdtek hozzáférhetővé válni a könyvek, és megszokott, köznapi tudománnyá válni az olvasás. Ennek ellenére nem vagyok benne biztos, hogy Petőfi Nemzeti dala -- igaz, nem könyvről van szó -- elérte volna Landerer és Heckenastnál a minimális kiadói példányszámot.
A közép-kelet-európai könyvkiadás történetében a ’90-es évek elején volt újabb ugrásszerű növekedés a kiadott könyvek száma, ezek példányszáma és a kiadók tekintetében.
Romániában ekkor nagyobb volt a könyvéhség,
mint Magyarországon, vagy akár kelet-európai szomszédainál, hisz a cenzúra is jobban érződött a román diktatúra könyvpiacán. A 1944--1989. között betiltott könyvek kiadására is szakosodtak kiadók, de ezek közül már csak a Saeculum és Vestala működik.
Igény természetesen nemcsak ezekre a könyvekre mutatkozott, és a kiadók, ha meg akartak maradni, az élet minden területére kínáltak olvasnivalót, a társadalom különböző rétegeit megcélzandó különböző sorozatokat indítottak, és saját terjesztési hálózatot építettek ki. Ilyen a Polirom, melynek a penna, és a Humanitas, melynek imázsához a da Vinci-i Ember kapcsolódik.
A Polirom könyveit 38 szakterületre beosztva jelenteti meg, melyből öt valamilyen módon az irodalomhoz kapcsolódik, és 20 sorozatot tart fenn. Ilyen a A harmadik Európa, Érettségizőknek, Praktikus Könyvek, legújabb köteteit pedig -- melyből történetesen az egyik kortárs román szépirodalmi mű -- 30 százalékkal olcsóbban kínálja. A Humanitasnál 13 hasonló igényeket tükröző sorozat van, Humanitas Practic, Junior, Jog és Gazdaság. Legújabb kiadványai között két klasszikus és két kortárs regény szerepel, igaz egyik sem román írótól.
A Romániai Könyvkiadók Egyesületében (A.E.R.) csupán harminc kiadó szerepel. Statisztikáik szerint az országos könyvpiacot az a 10-15 nagyobb kiadó fedi le, melyek a fenti rendszer szerint működnek.
Az átlagos példányszám
3000 és 5000 közötti, és az, amibe még mindig érdemes befektetni, a "non fiction" területe. Ezzel szemben a Román Tudományos Akadémia 1998--2001. között csupán öt irodalommal kapcsolatos filológiai értekezést tudott megjelentetni.
A magyarországi könyvpiac ennél sokkal szegmentáltabb. A Magyar Kiadók Egyesületében kb. kétszáz kiadó és terjesztő található. Kevés a román példához hasonló megakiadó, inkább a specializálódott könyvkiadás a jellemző. Tudjuk, hogy a Móránál vannak a gyerekkönyvek (mármint a legtöbb), a Jelenkornál a kortárs szépirodalom, a Magvető egy általánosabb irodalmi kánonhoz közelít, amibe beletartozik a klasszikus, a riport, de a kortárs irodalom is. Az Európa Kiadónál is az előbbi tendencia uralkodik, bár kiadási listájukat összehasonlítva náluk már több a kommersz, az irodalomkedvelő ember számára semmi jót nem ígérő mű. Tizennégy új kiadásból négy egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik.
A két ország népességét tekintve
a magyar könyvpiac nagyobb. Magyarországon még mindig hatalmas a túlkínálat, amit csak növel az a tény, hogy egyre többen már nem könyvformában fogyasztják az irodalmat. A Digitális Irodalmi Akadémiának évi 455 ezer olvasója van, és a nem akadémizálódott kortársakat is olvassák a hálón. Hogy ezen olvasókból hány a magyar állampolgár, és mennyi éppen a transzilván, nyitott kérdés marad.
Tisztelt kiadók, az idő szellemileg nem állhat meg, legfeljebb az üzlet, de attól az irodalom köszöni szépen, jól van.
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
