Egy könyv elszánt önmegismerőknek
K. A. 2001. december 19. 11:29, utolsó frissítés: 11:29F. Várkonyi Zsuzsa kötete egyféle önismereti útikönyv. Nem elvont pszichológia vagy IQ-teszt gyűjtemény, hanem okos kis sorstörténeti kézikönyv. Összeállításunkban pár érdekes aspektust szemléztünk a férfi-nő viszonyról, konfliktus-kezelésről, illetve a gyerekkor első két évéről.
Férfi- és nő-szerep
F. Várkonyi Zsuzsa érdeme, hogy mögé megy azoknak a hétköznapi pszichológiai folyamatoknak, amelyeket mindannyian ismerünk, de amelyeknek az okain nem sokat rágódunk. Várkonyi rámutat arra, hogy a férfivé válás tulajdonképpen egy és ugyanaz a férfivá idomítással, aminek lényege, "az érzelmekről való leválás".
Az idomítás következtében a férfiak és a nők már nagyon hamar más-más típusú taktikázásra szocializálódnak. Ha megkérdünk egy tizedik évét betöltött férfit, -- írja Várkonyi -- akinek arcán és viselkedésén is egyértelműen látjuk, hogy kiborult: "Mi a baj?", kilencven százalékban azt a választ kapjuk, hogy: "Semmi!". A férfiak többsége ilyenkor valóban azt kívánja, hogy hagyjuk egyedül problémájával, rosszkedvével. Nők csak akkor válaszolnak így, ha ezzel a másik fél bűnbánatát akarják előhívni, és színre vitt hallgatással rákényszeríteni, hogy majd meghátráljon az előadandó szemrehányások elől.
A szocializációs különbségek miatt a nők olyan típusú vészjeleket adnak, amelyek a normális férfiak számára érthetetlenek. "Ezért fordul elő sok családban, hogy a közepesen fáradt nő -- ahelyett, hogy abbahagyná a mosogatást -- egyre jobban belekergeti magát a teljes kimerültségbe. Saját működési logikája alapján azt gondolja, hogy azért nem kapta meg a férfitól az "engedély a pihenésre" vagy felmentő segítséget, mert kimerültségről küldött üzenete nem volt elég hallható, elég látványos.
Azt remélte, hogy, ha erősebb vészjeleket ad le, majdcsak célt ér. Eközben a férfinak fogalma sincs, miért neki kellene engedélyt adnia. A férfineveltség ugyanis arról szól, hogy "gondoskodj a saját szükségleteidről". Honnan tudná a szegény férfi, hogy a női parancs másról szól: gondoskodj mások szükségleteiről!"
Konfliktus-kezelés
Várkonyi külön fejezetet szentel a Gordon-féle konfliktus-kezelési modell ismertetésére. Gordon így ír arról a gyakori viselkedési csapdáról, amire módszere megoldást kínál: Én egészen addig engedékeny vagyok a gyerekeimmel, míg végül nem tudom elviselni őket. Akkor aztán elkezdem a parancsuralmat, és addig folytatom, míg végül magamat sem tudom elviselni .
A Gordon-modell lényege, hogy olyan kommunikációt juttassunk érvényre, amely mindkét fél érdekeit letapogatja, a levezetés pedig nem a győztes-vesztes képlet szerinti konfrontáció, hanem egyféle kiegyezés. Nem arról van szó, hogy nem szabad például a gyereket arra nevelni, hogy önálló véleménye legyen: Várkonyi szerint tortával kell megünnepeljük a gyermek első "nem"-jét.
A gyerek nem hibaként kell megélje azt, ha ragaszkodik saját nézeteihez, ehhez viszont az kell, hogy a konfrontációban tudjon a győztes-vesztes képleten kívül más képletben is gondolkodni. Várkonyi arra hívja fel a figyelmet, hogy a szülők többsége csak akkor érdeklődik gyermeke gondolatai iránt, ha az saját elvárásaival ütközik.
Gordon (akinek módszerét már mozgalom-szerűen oktatják különféle tréningeken) arra hívta fel a figyelmet, hogy veszíteni senki sem akar, ezért ha konstruktív és konfliktus-mentes problémamegoldásban gondolkodunk, próbáljuk valós igényünket jelezni és partnerünk valós igényét feltárni.
Várkonyi egyféle család-tipológiát is nyújt. Ezek a tipológiák később a különféle sorstörténetek kivizsgálásakor játszanak könyvében fontos szerepet. A szerző békés családról, bíráskodó családról, cirkuszoló családról és diktátor családról beszél. Az egyik ide kapcsolódó elemzésében felhívja a figyelmet arra, hogy azért nehéz a kriminális fiatalok átnevelése, mert ők a világot csakis vesztesek és győztesek harcaként tudják elképzelni -- ugyanis többnyire erős diktátor-típusú családból származnak.
Az első két év a meghatározó
Új neurobiológiai kutatásokra hivatkozva Várkonyi megdöbbentő tényeket közöl arról, mennyire fontos életünk első két évében a szülőkkel való kapcsolatunk. Az alapgondolat az, hogy a csecsemőnek nincs saját lelki feszültségszabályzó rendszere. Ebből kifolyólag az anya és apa feladata az optimális érzelmi szint megteremtése, a fokozott izgalom csitítása ugyanúgy, mint az unalom megelőzése.
Annak függvényében, hogy a szülők, hogyan "üzemelik be" a csecsemő kialakulóban lévő feszültség-idegpályáit alakul ki a leendő felnőtt feszültség-ökonómiája. Tudniillik ekkor épülnek ki normális vagy nem kellő mennyiségben azok az idegpályák, amelyek a későbbi önálló helyreállítási képességhez szükségesek. A kutatások -- írja Várkonyi -- azt bizonyítják: a csecsemő tévedhetetlenül veszi a jelzéseket. Elsősorban a tekintet, másodsorban a mimika az, aminek alapján letapogatja a szülő érzelmi állapotát.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
