A körkérdésre Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője válaszolt
szerk. 2001. november 27. 14:16, utolsó frissítés: 14:16A Transindex folyamatosan felteszi kérdéseit a romániai magyar média főszereplőinek. Ankétunk célja, hogy minél pontosabb leírást nyújtsunk a romániai magyar média jelenlegi helyzetéről.
Ezúttal Balló Áron, a kolozsvári Szabadság főszerkesztője válaszolt körkérdésünkre.
Lapja olvasóit minek tekinti inkább: információ-fogyasztóknak, identitásukban megerõsítést váró embereknek, élõ közösségnek vagy piacnak?
A kolozsvári Szabadság olvasóit elsõsorban élõ közösségnek tekintem, ez a meghatározás áll legközelebb a valósághoz, a többi felajánlott definíció-változat mind ebbõl következik. Egy élõ közösségnek természetes igénye a napisajtó, közösség és újság egymásra utalt, a közösség adja az olvasótábort. Ennek egyik fõ oka információ-fogyasztó volta, a Szabadság ezt az igényt igyekszik elsõsorban és messzemenõen teljesíteni. A kisebbségi, tehát önazonosságában veszélyeztetett lét szüli a szükségletet, nap mint nap tapasztalt tényt, hogy olvasóink közül sokan identitásuk megerõsítését várják lapunktól. Ugyanakkor az egymásra utaltságból következik az is, hogy újságunk piaci körülmények között jelenik meg, az olvasók és hirdetõk tartják fenn, tehát olvasóinkat piacnak is tekintjük.
Mennyire tapasztalja a politikum közvetett/közvetlen nyomását az Ön munkájára?
A politikumnak szerencsére nincs lényeges közvetlen, és csak elhanyagolható közvetett befolyása érzékelhetõ munkámra. Átpolitizált mindennapjainkban egy magyar nyelvû napilap megjelentetése is politika Kolozsváron (természetesen nemcsak annyi). Fõleg a 90-es évek elején-közepén fordult elõ - az is igaz, hogy ritkán -, hogy a helyi vagy az országos RMDSZ részérõl egyesek bizonyos anyagok, értesülések megjelenését meg akarták akadályozni, vagy még inkább nyilvánosságra hozatalát nyomatékosan el akarták érni. Ez elõfordult román politikai pártok részérõl is, fõleg a különbözõ választási hadjáratok idején. Mára ilyen nyomásgyakorlás kevésbé a politikum, inkább az egyházak és a civil szervezetek részérõl fordul elõ, de csökkenõ mértékben.
Az utóbbi 2-3 évben hogyan alakult lapjának olvasottsága? A piac logikája bele vitte-e önöket valamiféle tartalomhígításba?
Lapunk olvasottsága meglehetõsen stabil maradt az utóbbi 2-3 évben. A havi példányszám-ingadozások ebben az idõszakban nem lépték túl a néhány tucatot, esetleg egynéhány százat. Sokszor váratlan jelenséget tapasztaltunk: konkurens lap megjelenésekor, annak tevékenysége kifejtésekor, illetve lapáremeléskor a várt példányszámesés helyett példányszám-emelkedés következett. Felmérések szerint egy Szabadságot átlagosan 3,89, tehát majdnem 4 ember olvas, internetes változatát pedig még ugyanannyian, ahányan a papíron nyomtatottat, szerte a nagyvilágban. Tartalomhígításra szerencsére nem volt szükség. Szabályt erõsítõ, elszigetelt ellenpélda esetleg a valós piaci igényt kielégítõ, de eldugott helyen megjelentetett horoszkóp.
Ön szerint a romániai magyar sajtó a betölti-e a pártatlan nyilvánosság szerepét? Mennyiben igaz a kijelentés: a romániai magyar sajtó a romániai magyar társadalom lelkiismerete.
Ahány lap, annyi lappolitika. Nehéz általánosítani, amikor egyes lapok nyíltan hirdetik polgári, középjobboldali beállítottságukat, mások a gyakorlatban az RMDSZ mérsékelt szárnyához közelállónak mutatkoznak, ismét mások a szenzációhajhászás oltárán áldozzák fel a pártatlanság követelményét. Nagy általánosságban azonban, kevés esettõl eltekintve, mégis megkockáztathatjuk, hogy a romániai magyar sajtó a legtöbb esetben pártatlan, és nyilvánosságot biztosít a romániai magyar társadalom legfontosabb kérdéseinek. Mindenképpen igaz, megnyilvánulásaiban és netán elhallgatásaiban is, hogy ez a sajtó a romániai magyar társadalom lelkiismerete.
Ön szerint a romániai magyar sajtóban milyen változások következnek be, mondjuk az elkövetkezendõ 10 évben?
Amint azt a 2000-es országos választások elõtt készült, RMDSZ rendelte felmérésébõl is kiderül, a romániai magyarság értesüléseinek legfontosabb, leggyakrabban használt forrásaként a helyi napilapokat jelölte meg 60-70 százalékban, és csak ezután következtek tévéadók (20-30%), rádiók, illetve országos napilapok (6-7%).
Ezzel a ténnyel azelõtt is és azóta még inkább több olyan tényezõ, amely üzenetét ehhez a közösséghez el akarja juttatni (reklámhirdetõk, RMDSZ, civil szervezetek, különbözõ intézmények, kormányok stb.) számol. Éppen ezért a jövõt az egymást mozaikszerûen kiegészítõ, érdekellentétben egymással nem álló helyi magyar napilapok valamiféle integrációja (lehet az kiteljesedett, széleskörû együttmûködés is) jelenti. Ez a folyamat a közelmúltban, a dolgok természetes alakulása folytán, már elkezdõdött, és fokozatosan erõsödhet.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
