Körkérdésünkre ezúttal Veres István, a Szatmári Friss Újság főszerkesztője válaszolt
szerk. 2001. november 23. 14:35, utolsó frissítés: 14:35A Transindex folyamatosan felteszi kérdéseit a romániai magyar média főszereplőinek. Ankétunk célja, hogy minél pontosabb leírást nyújtsunk a romániai magyar média jelenlegi helyzetéről.
Körkérdésünkre ezúttal Veres István, a Szatmári Friss Újság fôszerkesztôje válaszolt:
Lapja olvasóit minek tekinti inkább: információ-fogyasztóknak, identitásukban megerősítést váró embereknek, élő közösségnek vagy piacnak?
Mindnek egyszerre. Hiszen minden sajtótermék létének értelme az információ--szolgáltatás, információ--szórás. Más kérdés az, hogy milyen ez az információ. Én úgy gondolom, hogy a magunkfajta napilapnak az a feladata -- egyebek mellett --, hogy olvasóit olyan információkkal lássa el, amelyek segíthetnek nekik eligazodni a mai világ kesze--kusza viszonyai közt. Egyébként erre a minket körülvevő médiakörnyezet rá is kényszerít, ugyanis ha az olvasók nem tőlünk kapják meg az általuk szükségesnek és hasznosnak ítélt információmennyiséget, akkor más kiadványokhoz fordulnak, akár román nyelvűekhez is.
Identitásukban megerősítést váró emberek is a mi olvasóink. Szerintem elvárják tőlünk, hogy visszaigazoljuk nekik: jó úton jártak, amikor identitásukat mindeddig megőrizték, s a jövőben is jó lesz, ha ezt az utat járják. Akik pedig már feladták ezt az identitást, azok már nem is a mi olvasóink, elvesztek közösségünk számára. Egyébként nézetem szerint a rendszerváltás óta kevesebb az ilyenfajta veszteségünk, mint annak előtte volt. A magunkfajta sajtónak az a nagy dilemmája, hogy helyzetéből adódóan valós közszolgálati szerepet játszik, ugyanakkor piaci szereplőként kell viselkednie.
Nem szívesen mondjuk ki, de a lap legeslegvégső soron áru, amit el kell (tudni) adni, különben a piacgazdaság könyörtelen törvényei alapján eltűnik a színről, illetve a piacról. Muszáj így gondolkodnia minden szerkesztőnek, hiszen a lap előállításának költségei kizárólag a piac szabályai szerint alakulnak, s valahogy sohasem lefelé mozgó irányba. És itt jönnek a napi tépelődések: mi is legyen a lapban, hogy az egyre szegényebb olvasók megvegyék. Nagyon kényes egyensúly ez, szinte kötéltánc.
Mennyire tapasztalja a politikum közvetett/közvetlen nyomását az Ön munkájára?
Amikor a mi kisebbségi közéletünkben politikumról beszélünk, szinte kizárólag az RMDSZ--re kell gondolnunk, ugyanis a román pártok viselt dolgai nem nagyon érdeklik az olvasókat, kivéve egy--két vájtfűlűt. Nos, az RMDSZ is nagyon szereti, ha pozitív, jó sajtója van, s nagyon nem szereti, ha valami bírálat--féle éri.
Ennek ellenére nem állítható, hogy nyomást gyakorolna a szerkesztőségre. De saját jól felfogott érdekei miatt a lap sem fordulhat szembe egy olyan szervezettel, amely a választásokon megszerzi a lehetséges magyar szavazatok egészét, ami nagyjából azt jelenti, hogy az olvasók kizárólag RMDSZ--támogatók. Ha tehát RMDSZ--ellenes vonalra állnánk, olvasóink ellen is beszélnénk.
Az utóbbi 2-3 évben hogyan alakult lapjának olvasottsága? A piac logikája bele vitte-e önöket valamiféle tartalomhígításba?
Lapunk olvasottságáról nincsenek egészen pontos adataink, mivel egyre több jel utal arra, hogy egy példányt több család is olvas. Ugyanakkor nő az internetes változat látogatottsága. Az oldalgazda HHRF legutóbbi tájékoztatása szerint csak október folyamán 47 országból és 5000 számítógépről látogatták meg az újság honlapját. Ami az idehaza eladott példányokat illeti, azok száma, ha lassú ütemben is, de folyamatosan csökken.
A legmagasabb példányszámunk 22 ezer volt 1990--ben, ma átlag napi 8 ezret, a csütörtöki számból pedig, amely a heti műsormellékletet tartalmazza, 12 ezret adunk el. Szeretnők azt hinni -- ami ugyan nem nagy vigasz --, hogy a csökkenésnek valóban objektív okai vannak, hiszen itt is nagyon fogy a magyarság lélekszáma, a természetes fogyás mellett nagy a kivándorlási hajlam, mind a magyar ajkú svábság, mind a magyarság egészében. (Nyilvánvaló, hogy internetes olvasóink is az ilyen kivándoroltak közül kerülnek ki.)
A másik, nagyon is objektív és jól érzékelhető ok az általános elszegényedés. Sajnos, nagyon sok olyan volt olvasónkról tudunk, aki pénzhiány miatt volt kénytelen lemondani az előfizetésről, hiszen minden szolgáltatás drágul, s ha valamiről le kell mondani ezek közül, az nem a telefon, a tévé, hanem bizony az újság. Azért is szeretnők azt hinni, hogy a lassú csökkenésnek objektív okai vannak, mert az újság mind tartalmában, mind pedig terjedelmében teljesen más, mint volt mondjuk 5--6 évvel ezelőtt.
1990--ben napi négy oldal volt, ma tizenkét tabloid formátumú oldal, csütörtökön pedig tizenhat. Egyetlen oldalon 18 000 jelnyi anyagot tudunk közölni, ettől a héttől kezdve pedig a fényképeket színesben hozzuk. Ezt azonban nem tekintjük hígításnak, viszont azt reméljük, hogy a fentebb emlegetett piac kérésének talán inkább megfelelünk. Tartalomhígítást nézetem szerint nem követtünk el, hacsak a napi sportoldalt és a horoszkópot nem tartjuk annak.
Ön szerint a romániai magyar sajtó a betölti-e a pártatlan nyilvánosság szerepét? Mennyiben igaz a kijelentés: a romániai magyar sajtó a romániai magyar társadalom lelkiismerete.
Szerintem igen. A kérdés második fele a fentebb elmondottak miatt is talán kissé korszerűtlen. Mint ahogy az egyház sem tudja betölteni azt a szerepet manapság, amelyet valamikor betöltött, az iskola körül is bajok vannak, a színházakra sem úgy tekintünk, mint 89 előtt, az irodalomról nem is beszélve. Ilyen körülmények között a sajtó sem tud olyan szerepet vállalni, amely meghaladná a lehetőségeit. Nem tudnám tehát azt mondani, hogy a sajtó a romániai magyar társadalom lelkiismerete. Ehhez ugyanis például az is kellene, hogy a sajtóban dolgozók olyan minőségű emberek legyenek, akiknek nagy tekintélyük van az olvasók szemében.
Ezzel szemben ma az a helyzet, hogy sajtónk alapemberei még mindig azok, akik 1989 előtt kerültek a szerkesztőségekbe. Lapunkhoz például 1990 óta egyetlen felsőfokú végzettséggel rendelkező munkatárs sem jelentkezett, noha munkatársaink háromnegyede az utóbbi években jött hozzánk. És ez így van a romániai magyar sajtó egészében -- és nemcsak a kereskedelmi médiában! -- annak ellenére, hogy felsőfokú magyar újságíróképzés is létezik Erdélyben.
Ön szerint a romániai magyar sajtóban milyen változások következnek be, mondjuk az elkövetkezendő 10 évben?
Az elkövetkezőkben valószínűleg az fog történni nálunk is, ami a román vagy a magyarországi sajtóban látható, vagyis a romániai magyar sajtón is egyre inkább erőt vesznek a piac törvényei. A lapok kényszerűen ugyan, de elmozdulnak a bulvárosodás irányába, amennyiben erre lesz igény. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor masszívabban megjelenik majd a tőke árnyéka a szerkesztőségek körül, s minden ilyen műhely egyszerű pénzügyi tranzakció tárgya lesz mindaddig, amíg a tőkekoncentráció uniformizálni fogja a lapokat.
Minden attól függ, hogy merre mozdul el maga a romániai magyar társadalom, mire lesz igénye a jövőben, s mire lesz hajlandó valamennyit áldozni is. Mindez persze sajtónk frontjára, a napilapokra és egy--két hetilapra vonatkozik. A különböző réteglapok továbbra is fennmaradhatnak, ha lesz támogatójuk, mert mint ahogy ma sem, gazdaságilag a jövőben sem tudnak megállni a saját lábukon
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
