Körkérdésünkre Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője válaszolt
szerk. 2001. november 23. 14:33, utolsó frissítés: 14:33A Transindex hétről-hétre felteszi kérdéseit a romániai magyar média főszereplőinek. Ankétunk célja, hogy minél pontosabb leírást nyújtsunk a romániai magyar média jelenlegi helyzetéről.
Körkérdésünkre ezúttal Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó fôszerkesztôje válaszolt:
Lapja olvasóit minek tekinti inkább: információ-fogyasztóknak, identitásukban megerősítést váró embereknek, élő közösségnek vagy piacnak?
Ideális lenne a felvetett szempontok olyszerű egyensúlyba hozása, hogy mindegyik valamiképpen érvényesüljön, hiszen egy napilapnak mindegyiket külün-külön is figyelembe kellene vennie. Sajnos, esetünkben, részben kissebbségi létünkbôl is kifolyólag, ez csaknem lehetetlen. Az RMSZ rendkívül hű és kitartó olvasótáborát mindenek elôtt élô közösségnek tekinti, és bevallott célja az, hogy (magyar) identitásukban a rendelkezésekre álló eszközökkel erôsítse az embereket. Jó lenne, ha mindezen túl információ-fogyasztó is lenne a romániai magyarság, csakhogy nem mindig az, nem a valódi információt, hanem a neki megfelelô valamiféle álláspontot várja el, s emiatt tapasztalataink szerint sokszor hátrányos helyzetbe kerülnek személyek, csoportok. Végül, mert a lapnak is meg kell élnie valamibôl, nem tekinthet el attól a szemponttól sem, hogy olvasótábora piac. A gond csak az, hogy egyelôre... nem működô piac, korlátai vannak, mindenek elôtt azért, mert megélhetési gondokkal küszködik, egyszerűen nincs pénze a könyv, a kultúra mellett a sajtóra sem.
Mennyire tapasztalja a politikum közvetett/közvetlen nyomását az Ön munkájára?
Közvetlen nyomásnak a lap elmúlt 12 éves történetében nem, vagy csak nagyon ritkán volt kitéve. Ezeknek ellen tudott állni. Sokkal nagyobb és veszélyesebb a közvetlen nyomás, amelyrôl a legtöbbször azt sem lehet tudni, hogy honnan, milyen irányból nehezedik rád. (Erre talán a legjobb példa a Rodipet állami sajtóterjesztô csôdös helyzete, fizetésképtelensége, ami miatt az RMSZ hat napon át kénytelen volt leállni. Mint kiderült, a román hivatalos szervek sem igazán tapsoltak a dolognak, de kézzelfogható megoldással sem álltak elô, amúgy átdobva, amint az már megszokott azt a bizonyos dolgocskát a kerítésen!). Aligha lehet tagadni azt, hogy ma már létezik egy gazdasági cenzúra, amely többnyire azokra a lapokra nehezedik, amelyekkel szemben valamiféle kifogása van a hatalomnak vagy bizonyos befolyásos politikai körnek. Az RMSZ ezt sajnos saját bôrén érzékeli. Alap-nyersanyagunk, a papír ára például a lej-dollár viszony alakulását követi, de az egyéb szolgáltatásoké is (nyomda, szolgáltatások, házbér stb.), amit a kiadó nem tud ellensúlyozni a lap árának alakításával, hiszen egyszerűen kifizethetetlenné válna.
Ugyanakkor nagyjából el vannak zárva számára azok az egyéb források is (reklám, hirdetés), amelybôl a kormánybarát sajtó vígan megél. A román helyi igazgatás alatt álló multinacionális cégek, hirdetési irodák sem piaci, hanem egészen más szempontok szerint osztogatják szét a reklámra költendô, hazai viszonylatban hatalmas összegeket. Többek között úgy tesznek, mintha nem is létezne egy 1,7-2 milliós magyarság, mint üzletileg megcélzandó tömeg. Hasonló nyomást érzünk Budapest irányából is, amely - ki tudja, miért - az RMSZ-t évek óta kizárja mindenféle és fajta támogatási rendszerbôl.
Az utóbbi 2-3 évben hogyan alakult lapjának olvasottsága? A piac logikája bele vitte-e önöket valamiféle tartalomhígításba?
A példányszám bizonyos mértékű, de egyelôre nem veszélyes mérséklôdése ellenére a lap olvasottsága az egykori szinten maradt, legalábbis bizonyos független auditálások közzétett eredményei, de tapasztalatunk alapján is. Az RMSZ függetlenül a piaci viszonyok alakulásától az elmúlt években gyakorlatilag nem tett olyan engedményeket, amelyekbôl valamiféle arcélváltásra lehetne következtetni, ha - a kérdésre válaszolva - higított is, azt a komolynak tekintett sajtó eszköveivel, elsôsorban tematikai bôvítéssel, újabb és újabb mellékletek, oldalak közreadásával tette meg. Így született meg az elmúlt két év eredményeként a gyermekeknek, illetve a nôknek szánt havi melléklet.
Ön szerint a romániai magyar sajtó a betölti-e a pártatlan nyilvánosság szerepét? Mennyiben igaz a kijelentés: a romániai magyar sajtó a romániai magyar társadalom lelkiismerete.
Ma már a romániai magyar sajtót nem lehet úgy egészében kezelni, tehát nem mondható összeségérôl, de laponként sem az, hogy százszázalékosan megfelel a pártatlanság ismérvének (egyébként szerte a világon nincs ilyen). Az viszont igen, hogy ebbôl a szempontból sokszínűbbé vált, azaz megszületett a sokáig hiányolt, úgynevezett alternatíva. Mégis azt mondanám, hogy a hazai magyar sajtó sokkal inkább független a pártszempontoktól, mint a román. Általában nem engedheti meg magának, legalábbis "büntetlenül" az amolyan pártirányultságú tájékoztatást. Az olvasó, legyen bárkié, többnyire megkapja azt az alapinformációt, amelynek alapján, ha képes rá, dönteni tud önmaga is.
Szerintem érvényes az az állítás, hogy a romániai magyar sajtó a romániai magyar társadalom lelkiismerete, azzal a megjegyzéssel, hogy mindenkinek olyan a lelkiismerete, amilyen. Függetlenül ettôl, nem nehéz megállapítani, hogy sajtónk gyakorlatilag egy lépéssel még mindig politikai osztályunk elôtt jár, az elôtt veti fel a kényes kérdéseket (leszámítva a belsôket, azzal az okkkal, hogy ne rontson a magyarságképen!), vázolja a jelenségeket, és mindenképpen közelebb áll olvasói (igaz, sokszor elfogult) elvárásaihoz, mint a politikusok nagy hányada.
Ön szerint a romániai magyar sajtóban milyen változások következnek be, mondjuk az elkövetkezendő 10 évben?
A jelenlegi körülmények között nemhogy tíz, de akár két évre sem tudok valamit is megjósolni, már csak azért sem, mert a hazai magyar sajtó ma rendkívül nehéz anyagi helyzetben van. Egyértelmű viszont az, hogy a 2000. évvel nagyjából lezárult a hazai magyar sajtó (én úgy nevezném:) romantikus korszaka, amelyre az volt többnyire jellemzô, hogy csaknem minden szerekesztôség amolyan kis újságírói köztársaság volt.
Láthatóan beindult egy olyan folyamat, amelyre egyébként számítani lehetett, s amely kihatással lesz újságírásunkra, mégpedig az, hogy kiadók megvételével vagy azok megteremtésével a döntés az újságírók, azok választott képviselôi kezébôl átkerül a befektetôk, a piacorientált menedzserek kezébe. Amennyire ennek a jelenségnek vannak, lesznek pozitív kihatásai, annyira lesznek negatívak is. Az újság elôbb-utóbb áruvá válik, és egyre nehezebben fogja megôrizni az említett lelkiismereti, népszolgálati szerepét.
Továbbá, ha Románia esetleg újabb lépéseket tesz az EU-s normák alkalmazása terén, elsôsorban a központi hatalom jogkörébôl még többet lead, akkor jobb napok virradnak a helyi, megyei sajtóra, amelynek, ahogy mondani szoktuk, vigyázó szemét már nem Bukarestre, hanem a megyei, városi önkormányzatokra kell vetnie. Ilyen körülmények között valószínű, hogy egy országos napilapnak is át kell majd értékelnie tevékenységét, és inkább az integrációs szerepet kell felvállnia minden tekintetben, mint az elaprózott tájékoztató szervét. De minderrôl sokat, nagyot sokat lehetne mondani, sok mindenen el is lehetne vitatkozni.
Csakhogy nincs hol, mert a romániai magyar lapkiadók egyesülete halva született valaminek bizonyult, a MÚRE pedig rég nem tölti be sem szakmai, sem érdekvédelmi szerepét. Ennek jellemzô mozzanata volt az, amikor az RMSZ az állami sajtóterjesztô, a Rodipet hatalmas tartozásai miatt néhány napra kénytelen volt leállni. Az üggyel mindenki foglalkozott valamilyen szinten, egy kivétellel, s az a MÚRE volt, amely füle botját sem mozdította. Lábjegyzetű megjegyzésként említeném meg azt egyébként, hogy valamikor a '90-es évek közepén magam arra voltam büszke egy miskolci találkozón, hogy a határon túli magyar sajtó "magyarabb", mint az anyaországi, mert akkoriban a romániai magyar lapok zöme csaknem kivétel nélkül romániai magyar érdekeket szolgált, romániai magyar újságírók írták, és lényegében romániai magyar emberek (többnyire, mint említettem, újságírók) kezében voltak. Sajnos, ez ma már nem mondható el.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
