2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Új kötetek a fiatal generációtól

Sándor Boglárka 2001. november 15. 20:55, utolsó frissítés: 20:55

Ma már a kritikus nem mondhat ki konkrét értékítéletet, egyre inkább a vita lesz az a műfaj, amely lehetőséget nyújt a vélemények kifejtésére, tehát a polémikus magatartás nem elhanyagolható körülmény.





Az új irodalmi generáció megjelenésével szükségszerűvé vált a kritikai vonulat megújítása, frissítése is. A mostani 20-30 éves korosztály képviselői között szép számmal akadnak olyanok, akik a mostani körülmények között is vállalják a szakszerű kritika, mint műfaj művelését. Ezáltal az új nemzedék kánonjogot kapott, hiszen ezentúl saját vonulatuk határozza meg a kritika mostani funkcióját.

Ugyankkor a kritikusi magatartás is átértékelődött: ma már a kritikus nem mondhat ki konkrét értékítéletet, mivel az ítélet egyfajta rögzítése, véglegesítése a dolgoknak, holott éppen az új gondolatok elindítása a cél. Emiatt egyre inkább a vita lesz az a műfaj, amely lehetőséget nyújt a vélemények kifejtésére, tehát a polémikus magatartás nem elhanyagolható körülmény.

Az újonnan megjelent, kritikákat, esszéket illetve vitatkozó írásokat tartalmazó kötetek szerzőit a mai irodalmi illetve kritikai generációról kérdeztük:



Balázs Imre József :

Szerintem most nincs egységes irodalmi generáció, egymás mellett vannak különböző irodalmi elképzelések, irányzatok, felfogások, erről a kötetemben olvasható egy tanulmány, hogy a 90-es években milyen változatai voltak ennek.

Az éneklő borz, Láng Zsolt, Kovács András Ferenc és azok, akik a 90-es években léptek fel, miben különböznek a velük egy időben tulajdonképpen még mindig létező Előretolt helyőrség csoportjától. Azt gondolom, hogy olvasható irodalmat művel ez a mostani irodalmi generáció is.

Berszán István :

Gazdag teríték. Nincsenek erről statisztikáim, de azt gondolom, hogy a 90-es években több szerző jelenti a magyar irodalmat, mint akár a 80-asokban. Én ezt mindenképpen jónak találom, mert a sokféleség mindig a legjobb közeg arra, hogy az értékekről is elgondolkodhassunk. Rendkívül izgalmas dolgokat olvashatunk ebben az irodalomban. Most hadd ne mondjak neveket, mert -- ahogy Kovács András Ferenc szokta mondani -- ha toplistát kell írni, akkor redukálni kell.

Ami nagyon izgalmas számomra ebben a kortárs, fiatal irodalomban: elébevág annak, amit az irodalomról tudunk. Olyan esetekben is, amikor olyan szerzőkről van szó, akik elméletileg is nagyon képzettek, úgyszólván minden hájjal megkent szerzők mernek elébevágni. Ha én vitába bocsátkozom kortárs irodalmi elméletekkel, akkor ebben támogat sok kortárs irodalmi munka. Ez az ami, nagyon izgalmas most: kitapintani, nyomon követni ebben az irodalomban is olyan ritmusokat, amelyek nem férnek el a jelölők mozgásterében, amiről a mostani irodalomtudományi diskurzus szól.

Selyem Zsuzsa :

A kritika ma abban a helyzet van, hogy teljesen elveszítette azokat a konkrét érték-támpontokat, amelyek alapján régebben annyira biztos ítéleteke tudott hozni. De ez tulajdonképpen nem is veszteség, hanem a nagyfokú szabadság lehetősége. Ugyanakkor annak is a lehetősége, hogy az ember fegyelmezettebben dolgozzon, nem támaszkodhat eleve adott tekintélyérvekre, hanem minden egyes esetet külön meg kell néznie, figyelmesen el kell olvasnia.

A mai kritikus nincs kitüntetett helyzetben a társadalomban, az irodalom sincs, hiszen ezelőtt száz évvel egészen más volt a pozíciója, ezelőtt száz évvel a kritikus hatalmi ember volt, ma nagyon kevés hatalma van, esetleg az irodalomon belül van némi hatalma, de nem jó, ha ezzel él. Most minden szöveget úgy kell megnéznie, úgy kell összefüggésbe hoznia, hogy eleve nincs eldöntve, hogy melyik milyen sorrendben van, milyen hierarchiát, milyen pozíciót foglal el


(Selyem Zsuzsa: Valami helyet, Berszán István: Útkeresô és Balázs Imre József: A nonsalansz esélye című köteteit Kolozsváron november 14-én mutatták be a Györkös-Mányi Albert Emlékházban )

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS