Erdélyi zenekar nyert a pesti rock-tehetségkutatón
Balázsi-Pál Előd
2006. május 22. 19:09, utolsó frissítés: 19:09
#b#[hangulatriport + letöltés]#/b# A Fading Circles első díjas, a Slip osztatlan sikert aratott a MATER tehetségkutatón.
Koszi: 0, Szabi: 0, Pityu: 0, Barni: 0, Csongi: 0, Hunor: 1, az is a vonaton. A nevek után található számok összege megadja, hány órát aludt a Slip és a Fading Circles tagsága budapesti fellépése előtt. A Marosvásárhely-Budapest nemzetközi járattal robogunk, a csíkszeredai kvartett az FC tiszteletbeli turnébuszával, énekesük nagykorú Daciájával döcögött el Vásárhelyig, ahonnan hajnali 5 órakor volt az indulás.
Már indulás előtt próbálom eldönteni, ki van jobb helyzetben: a csíkiak, akik versenyben vannak a MATER rockzenei tehetségkutató döntőjében, vagy a vásárhelyi duó, amely versenyen kívül, meghívottként lép fel a műsorban. A fejben számolás végeredménye szoros, és nem akarok összeveszni magammal, úgyhogy kiegyezek egy döntetlenben. Már az is nagy eredmény, hogy egyáltalán megyünk, ott leszünk a döntőben.
Még a határig se értünk el, és előkerülnek
a hangszerek. Az egyik fülke próbateremmé alakul át, a Slip a meglepetést készíti elő: néhány számban Csongi és Hunor, az FC ritmusszekciója is besegít majd nekik. Ez az első közös próba, ha ebből zenekar lesz, akkor elmondhatják: az Adyn alakultak, valahol Nagyvárad előtt.
Útitársunk, Bem Norvégiában élő kanadai színházi szakember és globalizáció-ellenes aktivista, érdeklődő, barátságos természet, a norvég feleség hatása meglátszik rajta: halkonzervet eszik kiflivel és paradicsommal, ezt hozta az útra. Kellemes beszélgetőpartner, nem elszállt aktivista, aki híveket próbálna szerezni a mozgalomhoz, így még a halszagot is megbocsátjuk neki.
A szokásos "most átengedünk, de többet nem" sztori a vámnál, fél kettőre érünk Pestre, az FC mindenese, Endre vár ránk, pontosabban mi várunk rá, mert késik. De legalább az útvonalat tudja, úgy tervezzük, hogy egyből a Stingbe megyünk, az Üllői útra, ahol már 11-kor megkezdődött a verseny.
Azért felhívom vendéglátónkat, Práth Gyulát, és kiderül: idő, mint a tenger, a 16 döntős közül az FC lép fel utolsónak, a Slip pedig a zsűri döntése alatt zenél majd. Irány tehát a szállás, piros metró, Astoria tér. Lepakoljuk a pluszcuccot, pihenünk egy órát, és a leggazdaságosabb útvonalat választva elindulunk. Vagyis gyalogolunk, gitárokkal, dobállvánnyal, fényképezőgéppel. Még egy metró, újabb gyaloglás, és 185 forint per főből kijön a nagy út. Hú, megérkeztünk.
A Sting Underground húszméteres körzetében
söröző emberek, fiatalok és kevésbé fiatalok, itt már nem lehet eltévedni. Benn tömeg, füst, izzasztó meleg. Ja, és jó zene. A hangzás kiváló, és, bár nem tudjuk még, ki van a színpadon, de nagyon működik a műsor. Lepakoljuk a hangszereket, és mire megveszem az első sört, már a Privát SIKA Tv van a színpadon.
Az érdi születésű zenekar személyes kedvenc lett nálam, mint nevükből is várható, amolyan kispálos gitárpopot nyomnak (saját meghatározás szerint gitár-britpop-tincitánci-rock and roll), meglehetősen jó szövegekkel, az egyetlen kritika, amit meg mernék fogalmazni, hogy még túl evidensek a kispálos hatások. Egy srác sír a koncert alatt, ilyen egy igazi rajongó, persze erre könnyebb sírni is, mint mondjuk az őket követő hiperbrutál extrémmetálra. Remélem, még találkozunk velük, megérdemlik.
Kimegyek levegőzni, Koszikáék közben ismét félrevonultak próbálni. Valaki engem keres, az Orthent zenekar tagja, a múlt heti cikkem kapcsán van néhány megjegyzése.
Próbálom elmagyarázni, hogy a „kísértetiesen hasonlít” nem egyenlő azzal, hogy koppint. (Akkor azt írtam, hogy népdalfeldolgozásuk kísértetiesen hasonlít a Yesterdays változatára, ami számunkra abban volt meglepő, hogy két különböző ország zenekarai mennyire hasonlóan gondolkodnak – anélkül, hogy egyáltalán hallottak volna egymásról).
Az, hogy a címbe a nagyképű
Az erdélyiek megmutatták a magyarországiaknak kijelentést emeltem ki, teljesen magától értetődik: mi, médiások, mind kurvák vagyunk, akik csak a szenzációra, az eladhatóságra hajtunk. Meg hát a magyarországiak is ugyanúgy megmutatták az erdélyieknek, hogyan kell zenélni, ez a tapasztalatcsere. Amúgy az Orthent az elődöntők egyik legjobbja volt, ezért is írtam róluk, a közönségszavazást sem véletlenül nyerték meg az elődöntőben.
Vissza a terembe, közben lejárt a Slipknot-szerű maszkokban nyomuló Chaos Cross aprítása, ami nagyon bejött az FC gitárosának. A horror-metál meg amúgy is reneszánszát éli, lásd az idei Eurovízió nyertesét, a finn Lordit.
A színpadon a Limit, és már itt levonható a következtetés: hihetetlenül erős és kiegyensúlyozott a döntős mezőny, nincsenek nagy favoritok és esélytelenek. Ezt a következő banda, a vokálgazdagságával egyedi hangzású Flúg is bizonyítja: a mezőny nem csak erős, de változatos is, gyakorlatilag nincs olyan ágazata a rocknak, amely ne lenne képviselve itt, nem is kezdő szinten.
A Zenedur és az Under Construction szintén remekelt, már nagyon nem tudtam eldönteni, ki indul itt nagy esélyekkel. Aminek a leginkább örvendeni lehetetett, hogy nem csak a hangszeres tudás volt kiváló mindenhol, hanem ötletekben, elképzelésekben,
egyedi zenei megoldásokban sem volt hiány.
Eljött az idő. Már egy órája csak erre tudtunk gondolni, az összesített egyórás alvás színpadi hatásától féltünk leginkább, de hát ilyenkor alapból izgul az ember, a tét nem annyira a százezer forintos vásárlási utalvány, hanem a zenésztársak és szakemberek előtti sikeres bemutatkozás. A hangosítók profik, minden jobban szól, mint egy héttel korábban, a kontroll is remek, ráadásul alig néhány percet tart az átszerelés.
A hangpróbán érezzük, ez vagy nagyon erős lesz, vagy szétesik az egész. Nagyon erős lett. A 15 percben csak két számot ad elő a Fading Circles, a Kill the Screennel kezdenek, és – talán azért, mert a fáradság miatt még jobban figyelnek a pontosságra – minden a helyén van. Igaz, a kezdés a szokásosnál lassabb, de ezt csak mi tudjuk. Szép kis tömeg gyűlt be, már jóval a kezdés előtt lehetett hallani a különböző csoportokban az FC nevét, szóval sokan készültek megnézni őket. Az időpont ideális, utolsónak lenni mindig jó, amit csinálsz, az nagyon megmarad a fülekben.
A második dal vége energiabombaként hat,
nem jön, hogy elhiggyük, mennyire jól szól. A közönség reakciója egyértelműen pozitív, noha sokan tudják: ma este vetélytársak. Pityu, Barni, Csongi és Hunor még le sem szállt a színpadról, és már jönnek a gratulációk. Több zenekar tagjai, tévések, sőt, a zsűriből is néhányan. Meg persze mi.
A zsűri elvonul dönteni, miközben a Slip készül a színpadon. Apropó zsűri: a MATER egyik nagy pozitívuma maga a zsűri volt: ismert és elismert szakemberek, mint a két lábon járó blueslexikon, Nemes Nagy Péter, Varga János az East zenekarból, Gidófalvy Attila (Karthago, Lord), a magyar rockzene emblematikus egyénisége, sőt, a döntőn még Som Lajos, (Piramis) is tiszteletét tette.
Vissza a zenéhez: a Slip nagy feladat előtt áll, hisz a közönség tagjai nem kifejezetten jazzrajongók, ráadásul mindenki saját zenekara sikeréért szurkol. De így legalább nincsenek ellendrukkerek. Percek sem kellenek azonban, hogy Koszika az ujja köré csavarja a fémszívűeket, hangja ezúttal is gyönyörű, és az elektromos gitárok egésznapos zúzása után Szabi gitárjátéka egy, a nap folyamán még nem tapasztalt
nyugalomba ringatja a hallgatóságot.
A siker pedig egyre zajosabb, minden dal után tovább dagad a tapsvihar. Az utolsó három számba az FC ritmusszekciója is beszáll, teljes zenekarrá egészítve ki a duót. A közönség bizonyítja, valóban zeneértő és zeneszerető emberekből áll, akik számára a jó zene műfajtól függetlenül jó.
Szegény Koszika alig tud leszállni a színpadról, annyira igyekszik mindenki gratulálni. Varga János vén rókához méltóan visszafogott, csak annyit mond: nem szabad ezt a tehetséget elherdálni. Szabi közben morcog, mert a közönség elnevezte Mackónak, én nyugtatom, hogy a Koszi és a Mackó név is legalább annyira jó, mint a Slip, de nehéz erről meggyőzni.
Már csak a díjátadás van hátra az izgalmakból – az ezt követő koncert (Orosz Győző jazz-zenész és zenekara) már garantáltan minőségi lesz, azon nincs mit izgulni.
A Magyar Könnyűzenei és Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke, Práth Gyula megköszöni a fellépő zenekaroknak, mi is megköszönjük neki, vastapssal. Nélküle csak sörözés lenne a ma esti program. Mindenki a küzdőtérre gyűl, a győztesek felolvasása következik. A zsűri elemében van, mindenki annyira vidám, amennyire lődörgés nélkül csak vidám lehet az ember. A harmadik hely a hardcore-os Hopika nehézfiúinak jut, a második az igényesen slágeres, modern rockzenét játszó Flúgé. Most jön a mindent vagy semmit, már csak egy díj van hátra, ami… a miénk!
A Fading Circles a MATER tehetségkutató első helyezettje! Ráadásul a zsűri szerint teljes összhang volt köztük a győztes kilétét illetően. Körülbelül egy órába telik, mire megszokjuk a gondolatot, addig már mindenki gratulált, elbeszélgettünk a szervezőkkel, megvoltak a dunás interjúk, és mi csak nézünk ki a fejünkből. Orosz György produkciójából csak foszlányok maradnak meg, kint ülünk, már elment az utolsó metró, végül ködös fejjel indulunk az éjszakai busz magállója fele. Szerencsénk van, nem mi várunk a buszra, hanem a busz ránk. Az Astorián szállunk le, és már csak a pihenésre tudunk gondolni.
A visszaúton minden rendben zajlik, leszámítva azt, hogy a sorban előttünk álló, európai körútjára jegyeket vásárló olasz házaspárnak köszönhetően a vonat utasainak fele szinte lemarad. De végre fent vagyunk, margarinos kenyeret eszünk, és boldogak vagyunk. Tényleg megérte.
fotók: Gozner Gertrud
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
