2026. október 19. hétfő
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Színházi világfesztivál: őrjöngő taps a Pantagruel sógornőjének

szerk. 2006. május 03. 12:24, utolsó frissítés: 2006. május 02. 18:09

Gyönyörű arcok, állandó katonai jelenlét, kincsek, múzeum, bazár és ószer Kolumbiában. #b#Bogdán Zsolt fotói#/b#.









Bogota: több tízezer fesztiválrésztvevő, a lakosság hivatalosan hétmillió, de ezen kívül további ötmillióra becsülik a nem regisztrált lakosok számát. Az idén tizedszerre megrendezett Dél-Amerikai Színházi Fesztiválon a kolozsvári társulat tagjai is játszottak (részletekért a Pantagruel sógórnője című előadásról lásd keretes írásunkat).

A seregszemle jellegű világfesztivál európai résztvevői között egyébként a Katona József Színház és a Miskolci Nemzeti Színház is fellépett. Kolumbia fővárosa március 31 – április 16. között 45 ország legkiválóbb társulatait látta vendégül.




A szórólapokból kiolvasható hivatalos propaganda szerint Bogota egy dél-amerikai szinten nagyon jelentős központ, van nemzetközi filmfesztiváluk és könyvvásáruk. A város pedig civilizált nagyváros képét nyújtja. A helyieknek ugyanakkor különösen fontos a normalitás felmutatása, mert az országban gyakorlatilag folyamatosan háború van.


















– A mi ottlétünk alatt, ha jól saccoljuk, a szállodától nem túl messze robbantottak fel egy háromemeletes házat éjjel – kora délutánra el volt takarítva nyomtalanul.

Számukra teljesen természetes "békeidőkben élők" szemében félelmetesnek tűnő állandó katonai jelenlét. Külön rendőregységek vannak az utcákon, és külön a turistáknak. Katonáknak néznek ki a rendőrök is, mindenkinél fegyver van. A húsvét körüli hétvégi pezsgést onnan lehetett még erősebben mérni, hogy tízméterenként rendőrök voltak – meséli Dimény Áron.











Minden társulat mellé rendeltek koordinátorokat, akik a városban ide-oda kalauzolták a résztvevőket. A húsvéti kavargásban különösen figyelni kellett az értéktárgyakra, mert helyi rendfenntartók szerint ilyenkor még több a zsebtolvaj.










A közönség egyébként latin temperamentumú ovációval fogadta mind az öt előadást, amelyet minden alkalommal mintegy ezren néztek meg, vagyis telt ház volt – a több kisebb teremre felosztott óriási fesztiválcsarnokban egy időben több helyen is folytak próbák, tartották az előadásokat a világ minden tájáról érkezett társulatok.

– Ennyire rövid taps alatt én még ekkora tombolást nem hallottam – mesélte Dimény Áron.

– Ez a tetszésnyilvánításnak nem az a fajtája, amihez itthon szoktunk, vagyis ha a nézők nagyon szeretik az előadást, akkor többször hosszan visszatapsolnak – ez azonnal kirobbanó, katarktikus, őrjöngő taps volt, aminek hirtelen szakadt vége.

A díszleteket Bogotában készítették az eredeti tervrajzok alapján, és nagyon jól sikerültek. A segítőkész és felkészült műszaki csapat nyilván gyakorlatozhatott is az elmúlt húsz évben, mert kétévente rendezik a fesztivált, és nem először kellett "tengerentúli igényeket" kielégíteniük.

– A technikai személyzet tagjai közül egyetlen srác beszél angolul a tizennégyből. Ez az egy viszont egyszerre hat helyszínen dolgozott, ami azt jelentette, hogy bejött hozzánk tíz percre, mondta, most el kell rohannia, egy óra után visszajött megint tíz percre, és megint rohant a következő társulathoz.

A többiekkel pedig úgy kommunikáltunk, hogy ők beszéltek spanyolul, mi magyarul. Mindenki mondta a magáét, és megértettük egymást. Hihetetlen, de megértettük. Amúgy belevaló, rendes, precíz munkát végeztek – sommázott Borsos Levente hangosító.


















A fotókat Bogdán Zsolt készítette
>>> a színész az Erdély Broadway-en

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS