Hideglelés: nem irigyeltük a zsűrit a váradi regionális döntőn
S. G. 2005. december 12. 17:41, utolsó frissítés: 17:39#i#Kik ezek a súlyos arcok?#/i#, mondom, mikor bevonul a nagyváradi Bábszínház nézőterére egypár Mikulás-sipkás,
gyárilag kihasított farmerben nyomuló, bajuszos srác. Kiderül, ők a váradi SuperStyle. Nagyon, de nagyon lazák, breakelni fognak, sőt, már csinálják is, három óra körül, miközben a teremben a vérkomoly metálosok próbálják a lehetetlent: behangolni, szakszóval beállni. A SuperStyle az előcsarnokban marad, itt pörögnek, kisebb csoport gyűl köréjük és ez elég sokáig így megy, míg a rendező le nem állítja az előtérben a káoszt.
Itt máris elő lehet venni a paneleket arról, mit jelentenek a kulturális divatok, és miként permutálják a helyiek tovább az idegenből importált elemeket, és más hasonló közhelyeket. (A regionális döntőn a nagybányai, a nagyváradi, a szatmárnémeti és a temesvári továbbjutók vettek részt – ezt muszáj beleírni, mert igény van az információnak tűnő közlésekre is.)
A break iszonyatosan passzol ezekhez a srácokhoz, látszik, nagyon bírják, hogy csoportban csinálják – ellentétben több áléletunt rockegyüttessel, melyek produkcióiból az jött le a vasárnap délutáni regionális döntőn, mintha valaki rájuk kényszerítette volna a műfajt, közben pedig dehogy.
A legjobb példa erre a temesvári The fekete cicák: úgy tűnt, a csapatban több a gótikusmetál-ideológia, mint a spiritusz. Mindenesetre a német nyelvű számuk meglehetősen titokzatosra és érthetetlenre sikeredett. Határozottan úgy tűnt, a rockzenészek és a versmondók nem tudták vagy bírták elengedni magukat a színpadon, merthogy választott műfajukban meglehetősen nehéz valami egészen egyénit produkálni.
További tématippek kezdő kultúr-antropológusoknak: vitassuk meg a váradi Sárgában vagy a kolozsvári Bulgeszben, miért van az, hogy két, egyaránt folk-bolond, akusztikus gitárokkal felvértezett, furulyával, kézidobbal stb. érkező, főként 14-17 éves lányokból álló zenekar saját költésű szerzeményei teljesen elütnek egymástól?
Az egyik dal olyan ködös, borongós és világfájdalmas, mint Byron rosszabb pillanataiban – a másik bohókás, könnyed, és nem szól igazából semmiről. Ez utóbbiak tudhatnak valamit… Nincs magyarázat, hacsak az nem, hogy A Szikla tagjai Déván, az Amplacté Szatmáron élnek.
Még a kettőtől négyig tartó próbafolyamat alatt kupálódom, Budaházi Attila dramaturg, a tehetségkutató show rendezője ugyanis felvilágosít, zenei negatívnak hívják azt, mikor külön hozod egy szám zenekari részét, amire majd ráénekelsz. Valami baromság miatt, korábban szkeptikus voltam a ráéneklős műfaj kapcsán, de be kellett látnom, muszáj nagyon jónak, szinte zseniálisnak lenned, hogy egymagad pótold a színpadon azt, hogy nincs ott mögötted élőben a zenekar.
A zsűrinek erősen meg kellett rostálnia a 34 produkciót, egyszerűen azért, hogy az országos döntő hétvégén Marosvásárhelyen ne nyúljon a végtelenbe. Így Váradról 12 előadó vagy csapat juthatott tovább.
A váradi énekes lányok közti verseny – nos, ez valóban gyilkos, vagy inkább könnyes vagy valami hasonló: Deac Lăcrămioara, Căvăsdan Loredana, Kovács Anita, Kővári Kati, Kriszta Réka Piroska, Páll Tímea és Nagy Kinga Tünde úgy énekelt, hogy az egyszerű megfigyelőnek a hideg futkározott a hátán. A zsűri meg szívott, és szívta a fogát. Végül Deac Lăcrimioara, Kővári Kati és Nagy Kinga Tünde országos döntős: utóbbi az I Will Always Love You-val kivágta a tutit.
Magabiztosságban alighanem a un. moderntánc-csoportok tagjai verték kenterbe az egész mezőnyt – ez a műfaj egyszerűen nem működik ezer és egy próba nélkül, a profin begyakorolt koreográfia hatásos, főleg, ha érződik, hogy a csapat maga ötölte ki a körbeforgatom a vállamon fél kézzel, miközben ő továbbra is bájosan mosolyog típusú figurákat, főleg, ha ezek nem nélkülöznek egy adag, többszörösen megszűrt erotikát.
Egyenesen nyomasztó, annyi a tehetség, nem találok szavakat, mondom, vagyis mondta egy grófnevű szerző.
Elképesztő például, amit az electric boogie pantomimet művelő trió művel, mintha valami vagy valaki egyszerűen kikapcsolta volna az ízületeiket. Azt hiszem, ők voltak a legboldogabbak, mikor megtudták, továbbjutnak az országosra, mert a folyosón elkapott szófoszlányaik szerint úgy tűnt nekik, senki sem értékeli a produkciójukat. Pedig! Azt hiszem, az országos döntő hatásos kezelés lehet azoknak, akik már a rezignáltságba is beleuntak. Találkozunk szombaton Marosvásárhelyen az országos döntőn, addigis szavazzatok a kedvenc produkciókra a mediabefuto.ro-n.
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
