Focivébé és A Nagy Könyv százas listája
P. S. Zs. 2005. április 27. 12:06, utolsó frissítés: 12:03Hozsánna és ajakbiggyesztés, #b#cinizmus és lelkes drukkolás#/b# egyaránt kíséri a Nagy Könyv százas listáját. Erdélyi irodalmárokat kérdeztünk.
A nézettségi adatok, mint várható volt, nem a kultúrának kedveztek. A közszolgálati csatorna a Megasztárral és a Sztárbox-szal egy időben sugározta A Nagy Könyv elődöntőjét.
Az Index adatai alapján a gálaműsor meglepően kevés embert érdekelt, az élő adást mindössze 258 000-en nézték, ráadásul a hirdetőknek oly kedves 18 és 49 év közötti korosztályból mindössze 77 000-en tévedtek a csatornára.
A műsor kudarcát jól jellemzi,
hogy hétköznap délelőtt az RTL Klub telefonos vetélkedőjének és a Receptklubnak van ennyi nézője, de azért a közszolgálati csatorna nézettsége is jóval meghaladja ebben az idősávban a háromszázezret. Ugyanakkor a marketingkampány sikerét jelzi, hogy A Nagy Könyvre is majdnem egymillióan kapcsoltak legalább egy percre. Innen is látszik: a nézők kíváncsiak voltak, de aztán fejvesztve menekültek.
Mint a focivébé
A százas lista kapcsán a vélemények máris megoszlanak. Van, aki a Magyar Olvasó ízlését dicséri fennhangon, mások szerint nem az igazi olvasó szavazott, hiszen az, akár egy családanya, képtelen lenne eldönteni, melyik is az igazi. Erdélyi irodalmárokat kérdeztük, őket hogyan érintette a mozgalom.
Láng Zsolt: A Nagy Könyv valami olyasmi, mint a focivébé, a sporthoz, azaz az olvasáshoz, pláne az íráshoz kevés köze van, jóllehet, a látszat szerint arról szól, olvasásról, írásról.
Amennyire a vébéket, ezt is figyelem, az eredmények nem okoztak csalódást, nem leptek meg. Tamási Áronnak örülök, Wass Albertre számítottam. A kortárs százas listával is meg lehetünk elégedve, láttam Bodor Ádámot és Szilágyi Istvánt, jobbakat szerintem a vájtfülű sem mondana.
Kicsit persze sajnálom, hogy nekünk, mármint erdélyieknek nincs egy "Lõrincz L."-ünk, vagyis egy húzós ponyvaszerzőnk, de úgy látszik, Erdélyben nem érdemes ponyvát írni. Erdélyben csak remekműveket érdemes írni!
Selyem Zsuzsa: A Nagy Könyv akció igen igen jó. Mutatja, milyen kevés idő maradt az olvasásra. Hogy baj van. Hogy az elme mennyire kevéssé szabad állat. Cirkusz kell neki, hogy észrevegye magát. Franz Kafka (nincs benne a százas topban) azt írta (Jelentés az Akadémiának), két lehetőség adott: az állatkert és a varieté. Hát most van varieté.
Mi lesz a kis könyvekkel?
Papp Attila Zsolt: Síppal, dobbal, nádi hegedűvel népszerűsíteni az irodalmat magas- és mélykulturális lelkületünknek nem mindig tetsző, de a tapasztalatok szerint talán hasznos dolog lehet (vajh melyik kortárs szerző nem örülne, ha könyveit annyian vásárolnák, mint a legmenőbb mosóport? – és úgy, tegyük hozzá, hogy az illető nem feltétlenül Júlia-füzetekben utazik).
Felhívnám azonban a figyelmet egy számomra – mint elsősorban költészetben érdekelt ember számára – unszimpatikus körülményre: hát a verseskönyv az nem könyv, vagy mi? A Fűszálak vagy a Vér és arany ezek szerint csak “kis könyvek” lehetnek.
Bár, nyilván, az a biztos, ha mindenkinek megvan a maga százas listája – vagy legalább egyetlen könyv, mondjuk olyanformán, mint Ray Bradbury Fahrenheit 451 című regényében. Amely mellesleg nem került be a szaknévsorba.
Demény Péter: „Megbukott a Nagy Könyv szombat este a Magyar Televízióban.” Mint a Népszabadság tegnapi (2005. április 26.) tudósításából kiderül, az irodalmi toplistára vagy akcióra (minek nevezzelek?) „mindössze negyedmillióan voltak kíváncsiak”.
Én viszont azzal szoktam kezdeni a szemináriumaimat, hogy itt lenni nem kötelezõ – aki úgy gondolja, máshol jobban ül, az menjen oda; ide csak az jöjjön, akit igazán érdekel az éppen aktuális téma, aki csillogó szemmel figyeli Don Juant vagy a dekadenciát. Úgyhogy szerintem nem bukott meg semmi, ellenkezőleg: negyedmilllióan igazán érdeklődtek. És ez már mégsem Mohács…
Fontosabb lenne az egyéni opció
Balázs Imre József: Az M2 Záróra című műsorában felemlegették a Nagy Könyv kapcsán a Korunk 2001-2002-es projektjét, amelyik Versek versenye néven futott a lapban, kötetben pedig A teremtmények arca címmel jelent meg.
A párhuzam áll is a lábán, meg nem is. Akkor a „szakma” szavazott, és versekről. Most inkább az Olvasó, és regényekről. A százas lista, akárhogy nézem, rendben van: nincsenek nagy meglepetések. Az értelme a dolognak viszont itt is, ott is túl van a statisztikán: az egyéni opciók az érdekesek – ki miért stb. Ne azért szeressek egy könyvet (zenekart, sampont, nőt), mert mások szeretik, hanem mert én szeretem.
Varsányi Gyula a Népszabadság véleményrovatában: Talán e lista közlésével eljött az idő, hogy a fejüket ingatók, a cöcögők és a fullánkos ellenzők végre belássák: a Nagy Könyv top 100 nagyrészt a minőséget képviseli. Meglehet, egy olyan közönség értékrendjét tükrözi, amelynek tagjai a Kádár-rendszer évtizedeiben kényszerből is főként jót olvashattak. De számukra azóta kinyílt a világ és az irodalom. Nincs ezen mit szégyellni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
