2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Genetikailag kódoltak az ideológiák?

szemlézte: gandalf 2005. március 22. 07:10, utolsó frissítés: 2005. március 21. 18:21

Vannak viták és konfliktusok, amikor #b#eltűnik#/b# az egyén, és helyét az ideológia vagy a radikalizmus veszi át. Disputa tünetre Csányi Vilmos etológusnál kerestünk választ.






Az „indoktrinálhatóság” tipikusan emberi jelenség, és nem jelent mást, mint hogy az egy közösséghez tartozó emberek nagyon könnyen elfogadják, elhiszik olyan leegyszerűsített elvek, magyarázatok, kijelentések rendszerét, amely a csoport életét, tevékenységének lényegét, értelmét, a csoport globális eszméit foglalja össze.

Értékpolarizációs készség és vakhit néven is emlegetik ezt a tulajdonságot. A fentiek mellett abban is megnyilvánul, hogy elfogadnak egyfajta értékpolarizációt, amely szerint minden, ami a csoport vagy annak tagjai tesznek helyes és igazságos, míg a külső egyének vagy csoportok megítélése egyértelműen negatív. A leegyszerűsítés elfogadása


nem függ a csoportagok egyéni intelligenciájától.



A közösséghez tartozás érzése, elkötelezettsége hozza létre az ehhez szükséges tudatállapotot, és ez külső érvekkel nem, vagy csak nagyon nehezen változtatható meg.

Az indoktrinálhatóság nagymértékben megkönnyíti a konformitást és lehetővé teszi a csoport kulturális normáinak kialakulását és megszilárdulását. Egyben azt is biztosítja, hogy ezek ne könnyen változzanak valamiféle belső kritikai analízis hatására.

Az indoktrinálhatóság, a kulturális normák gyors elfogadása és megtartása mindig megköveteli egy szerkezetében egyszerű eszmerendszer kialakítását. (…) A kulturális normák alapjául szolgáló eszmerendszernek aránylag egyszerűnek kell lennie, hogy a csoport minden tagja világosan megérthesse, és az is jó, ha néhány alapállításból sokféle viselkedési követelmény, az erkölcsi viselkedés kritériumai megfogalmazhatóak.

A csoport globális eszméinek elfogadása egy érzelmi folyamatban történik meg, ha befejeződött, akkor az egyéni elme képtelen belülről kimutatni a csoporteszmék esetleges gyenge pontjait.


A racionalitás csak arra alkalmas,

hogy a csoporteszmékből következő viselkedési szabályok érvényesülését vagy megszegését megállapíthassuk, s nem alkalmas arra, hogy magát a csoporteszmét tegyük vele vizsgálat tárgyává. A globális eszméket nem logikai, racionális alapon fogadja el az ember, és megszabadulni is csak akkor tud tőlük, ha érzelmi kötődése megszűnt.

A csoporthűség tulajdonságának evolúciós megjelenése tette lehetővé a különböző tulajdonságú csoportok egyidejű létezését, tartós fennmaradását és hosszú távú szelekciós megmérettetését, ami a jellegzetes emberi csoportok kialakulásához vezetett. Az ember olyan képpeséghez jutott, ami lehetővé teszi, hogy egyszerű csoportalkotó ideákat elfogadjon és alkalmazzon.

Az, hogy ezek az ideák konkrétan milyen csoportszerkezetet hoznak létre, nincs meghatározva. Lehetnek ezek akár káros, maladaptív eszmék is, amelyek a csoportot tönkreteszik, hiszen az elfogadásuk utáni csoportszelekció úgyis azonnal kiselejtezi azokat, amelyek az ember életét több generáció távlatában nem teszik replikálhatóvá. Az ember tulajdonságai úgy alakultak, hogy


bármiféle kulturális eszmét képes legyen elfogadni.

A csoportok szintjén kialakult szelekciónak, a kulturális szelekciónak éppen ez biztosítja a szükséges variabilitást, ez tette lehetővé, hogy az ember evolúciós története során olyan sokféle csoportformációt kipróbálhatott.

Nincsen, nem működik semmiféle magasabb rendű mechanizmus, általános erkölcs, morális érzék, amely az embercsoportokat a káros eszméktől megvédené. Az ember alapjában véve se nem jó, se nem rossz, a kultúrája teszi ezzé vagy azzá, de maga a jó és a rossz fogalma is mindig kultúrafüggő.


_______________________________

Kísérlet

Modern időkben sokféle szociológiai kísérlettel mutatták ki az emberek erős vonzódását csoportjaikhoz. Néha még a csoporttagok ismerete sem szükséges ahhoz, hogy az emberek a valós vagy vélt csoportérdekek oltárán saját egyéni érdekeiket feláldozzák.

Egy ilyen kísérletben egymást nem ismerő és a kísérlet során sem találkozó, egyetemi hallgatókból álló kísérleti személyekkel a kísérletvezető két alkalommal beszélgetett. A résztvevők azt hitték, hogy absztrakt műalkotások értékelését vizsgáló kísérletben vesznek részt.

Az első esetben néhány absztrakt képet mutatott nekik és kérte, hogy a számukra legjobban tetszőt válasszák ki. Amint ez megtörtént, mellékesen megjegyezte, hogy érdekes, maga ezek szerint Picasso kedvelője. Volt, akinél Klee vagy más modern festő neve szerepelt, mint egy csoportot létrehozó elnevezés.

A második alkalommal arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy a kísérlet remekül sikerült, és ezért a tanszékvezető egy bizonyos pénzösszeggel kívánja jutalmazni a résztvevőket, de hogy igazán tisztességes legyen a dolog, megkérdezik, hogy milyen alapon történjen a pénz elosztása.

Különböző elosztási sémák között lehetett választani, és ezek úgy voltak összeállítva, hogy vagy éppen a kérdezett személy, vagy pedig a saját csoportja – az egyik festőt kedvelő személyek jutalma – volt maximalizálva. Kitűnt, hogy az emberek túlnyomó része nem a saját, hanem a csoport érdekei szerint döntött.


Csányi Vilmos: Az emberi természet, 1999 Budapest, Vince Kiadó

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS