Új arc a tehetségkutató színpadán
kérdezett:Sipos Zoltán 2004. november 19. 16:14, utolsó frissítés: 15:06A csíkszeredai Médiabefutó regionálison Benedek Ágica is belekóstolhatott a show vezetésébe. Sugárzó derűje egyértelmű, de hogy Gwen Stefanira, a No Doubt énékesnőjére vagy egy bájosan suta, pajkos élőlényre emlékeztet inkább, már nehezebb kikódolni. Segítünk!
Van-e kedvenc zoknid?
– Jaj, megmutatom, itt van... (egy színes csíkos térdzokni kerül elő).
Kedvenc zoknid a tiszta zokni?
– Igen, ez az egyik kritérium. Bár nem szeretek mosni. Két évvel ezelőtt vettem Olaszországban, és látod hogy még mindig milyen jó... Az a helyzet, hogy sokáig egy piros ruha volt a kedvencem, de most már meguntam. Nyár elején meg tavasszal az arany ruhákat szerettem. Most a feketéket. De ez hülye kérdés volt (a falnak dőlve nevet). Nem szeretek ruhákról beszélni.
Ugye színis vagy. Mesélj, milyen?
– Hát olyan, mint egy önképzőkör. Rájössz egy csomó hibádra – én például figyelmetlen, meg türelmetlen vagyok. Van egy sajátos mozgás-kultúrám, amiről még nem tudom, hogy színpadon mennyire működik. Egy biztos: még nagyon sokat kell fejlődnöm.
Pozitív dolgokra nem jöttél rá magaddal kapcsolatban?
– Erről én nem tudok beszélni...
És miért választottad a színit?
– Kizárásos alapon. Vettem az opciókat: az összes reál-tudomány kizárt. Nem volt soha egy reál-tudomány, amiben én tündököltem volna. Nem tudom egyelőre eldönteni, hogy mi leszek. Arra rájöttem, hogy nem tudnék valamihez kötött lenni. Persze a színház egy nagyon kötött dolog, de mégis megvan a általa szabadság is. Bár még egyáltalán nem biztos, hogy színésznő leszek…
Azt hiszem, hogy néha van egy csomó érzés bennem, amit szeretnék kifejezni és ezek kifejezésmódját a művészetekben látom. Régebb tudtam rajzolni – az egy kicsit kimaradt azóta.
Például a tavaly az volt a nagy vágyam, hogy buszokat fogok rajzolni fekete kartonra, zsírkrétával. Meg is vettem a hozzávalókat, de már nem ment. Azt akartam megjeleníteni, hogy mennyire nevetséges a buszokon ez a zsúfoltság. Az emberek már annyira nevetséges pozíciókban vannak... De ezt mozgásban, a testemmel, eszközök nélkül azt hiszem, jobban meg tudnám jeleníteni.
Azt nem tudom megindokolni, hogy miért választottam a színit. Egy közgázas hasonló kérdésre azt fogja válaszolni, hogy hát szereti a mateket, meg olvasta a Capitalt. Tehát én azt fogom mondani, hogy szerettem a színházat, arra gondoltam, hogy milyen jó lehet a színpadon, meg szeretek játszani, úgy a színpadon, mint az életben is.
Kivel játszol?
– Persze emberekkel. De nem az egyoldalú játékokat szeretem – mármint azt, hogy én játszom valakivel, vagy valaki játszik velem.
Miben vagy biztos?
– Hát abban, hogy nem vagyok biztos... (egy öngyújtóval babrál) látod, biztos vagyok benne, hogy ez most meggyúl. (meggyúlt) Abban is biztos vagyok, hogy mi tetszik és mi nem. De amikor ki kell fejtsem, akkor már elbizonytalanodom... Azt hiszem, jól kiismerem az embereket. Ebben biztos vagyok.
Mi az, amit biztosan utálsz?
– A sorbanállást. Egyszer útlevélért kellett sorban állnom Szentgyörgyön – szörnyű volt. Következő alkalommal két és fél órával a nyitás előtt álltam oda, és én voltam az első. Utálom még a szemetet is –
De nem szeretsz takarítani…
– Otthon nem. De van olyan, hogy világmegváltó hangulatomban vagyok, megyek az úton és felveszem a szemetet.
És hogyan szeretnéd megváltani a világot?
– Á, nem, ez a világmegváltás nem abban szokott megnyilvánulni, hogy nagy aktivista vagyok. Hanem csak abban, hogy nem vagyok rossz senkivel.
Mikor vagy rossz?
– Akkor, amikor valami nem tetszik.
Gonosznak tartod magad?
– Hát nem az, amelyik ilyen (erőteljes támadó mozdulat) hanem ilyen (kígyózó mozdulat) vagy ilyen (belecsíp a levegőbe). Azt szokták mondani, hogy cinikus vagyok. De nem olyan, hogy valaki ellen valami nagy gonoszságot kitervelek és akkor… á, dehogy.
Szereted az állatokat?
– Már volt három hörcsögöm: az utolsót karácsonyra kaptam a testvéremtől, és vettem neki egy – ha véletlenül megírod, akkor itt üzennék az embereknek: ne vegyetek kereket a hörcsögnek! Mert az enyém nem azt csinálta, hogy bemászott és ott szaladt, hanem a külső oldalra mászott, s onnan minden fordulattal leesett.
Nagyon szeretem az állatokat – emiatt utálom a bundát meg a bőr dolgokat. Meg szinte minden kutyával beszélgetek, amelyikkel találkozom. Megkérdem, hogy hova megy, vagy hogy mi a baja.
És megértik?
– Hát mikor hogy. (nevet)
Következik az aranyhalas kérdés: mit kérnél tőle, ha kifognád?
– Jaj ne, ez hülye kérdés.
Éppen ezért...
– Az van, hogy nekem ilyenkor nem tárgyi, hanem érzelmi dolgok jönnek be. De végülis mondhatok tárgyi dolgokat is. Az egyik egy csomó-csomó édesség. Aztán pedig egyből meg szeretnék tanulni minden nyelvet, de főleg a franciát. Az van, hogy nekiálltam franciául tanulni, de egyszerűen nincsen időm, így leragadtam az alap-dolgoknál. Legyen a harmadik kívánságom az, amit szintén nagyon szeretnék: hogy elmehessek a nyáron Párizsba.
Jaj és lenne egy negyedik is: hogy soha ne legyek fáradt.
fotók: Gozner Gertrud
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
