2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Kolozsváron zárultak a tehetségkutató helyi szakaszai

szerk. 2004. november 11. 18:37, utolsó frissítés: 18:37

A tizedik helyszínen nem volt valami sok sztárság-aspiráns, de végül összeállt egy kellemes kis show Nádas-jelenettel, tánczenével, hastánccal, népzenével és némi versekkel. Valami miatt mégis úgy érezzük Kolozsvár #b#nem hozta#/b# a formáját. Mi történhetett? No de lássuk, kik lettek a továbbjutók:






Az indulatos Mari



Visky Mária egy édes kis csajszi, aki kicsit ordibal, kicsit morog, kicsit suttog, mindenesetre próbált valami nagyon dühös imidzst hozni Pilinszky Ne félj című verséhez. Érződött a vers kidolgozottsága, a zsűri csupán annyit javasolt neki, hogy próbálja jobban kihasználni az érzelmi hatás lehetőségeit, és hogy ne hadarjon. Nekünk bejött!

Kéz a kézben



A Páll testvérek, Tímea és Noémi egymás kezét fogva, egymást bátorítva adták elő népdalukat, s így a látvány is támogatta hangjukat. Amire jobban kellene vigyázniuk: hogy ne erőltessék, ne cifrázzák túl a díszítéseket (igen, itt az énekről, és nem a ruháról beszélünk). Mint megtudtuk, a zsűriben nem volt vita arról, hogy a duónak a középdöntőben a helye.


Két bebugyolált kezű alak a semmi közepén,



a semmibe bámulva, a semmiről beszélve. Kik ők? Ez nem derült ki a Színtér előadásából, de hát ettől abszurd az abszurd. A Nádas Péter-jelenet a zsűri szerint jól ki volt dolgozva, és ez érződött a teremben honoló feszült csendből is. Szerintünk viszont még van mit dolgozni ezen a darabon, minthogy a tehetség is megvan hozzá. A profik úgy vélik, az abszurd egyúttal egy nyelv is, amit vélhetően a Színtérnek még javarészt el kell sajátítania.

Három őszi könnycsepp – retró



A Gergely-Kiss-Serfőző-Bányai négyes, amely ezután Quattro néven nyomul, egy régi dal, a Három őszi könnycsepp hull feldolgozásával készült, s a szárazgitár-szinti-2 hegedű felállással jól hozták a számot. A srácok egyre jobban dolgoznak együtt, s a különböző regiszterben megszólaló hegedűk is jócskán besegítettek a teljesebb hangzásba. Találkozunk velük az udvarhelyi regionális szakaszon!

Mozart nem gondolt a Médiabefutóra



Szép Bálint előadásának egyik hibája az volt, hogy Mozart nem gondolt a Médiabefutóra, amikor megírta G-dúr hegedűversenyének első tételét, így túllépte az ötperces határt. A másik hiba: a közönség nem ült csöndben, így a kelleténél kevesebbet hallott a nagyszerű hegedűjátékból. Lászlóffy Réka pedig bebizonyította, hogy egy öreg, lehangolt pianinón is lehet jól kísérni a hegedűművészt.

Kis verses megindulás egy Wass Albert fun-tól



Wass Albert egy kevésbé elcsépelt versét, a Mikor a bújdosó Istenhez beszél címűt választotta Serfőző Madócsa, akinek a zsűri azt vetette a szemére, hogy helyenként elsieti a szavalást. Ugyanakkor arra biztatták, játsszon bátran a hangjával, és tegyen bele még több érzelmet. Madócsának jó hangja van (a nevéről nem is beszélve), s előadásán érződött: sokat dolgozott ezen a versen, talán többet is, mint Wass Albert, amikor írta.

Last minute továbbjutó



Szépen es tisztán beszél, érzelmesen, de nem érzelgősen, jók a váltások a versben, jó a produkció – ezt a sok dicséretet mind Gurka-Balla Ilona kapta a zsűritől. A kislány testvérével együtt utolsó pillanatban jelentkezett az előselejtezőre, s ezt alighanem senki nem bánta meg. Arany János Rab gólyáját akkora beleéléssel adta elő Ilona, hogy az már szinte túlzás volt, de csak szinte.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS