2026. október 18. vasárnap
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Itt az ideje, hogy rehabilitáljuk a kézzelevést!

Gy. A. Gy. A. 2004. november 08. 13:26, utolsó frissítés: 13:26

Ugye nem akarunk úgy kinézni, mint a többi unalmas párocska az étteremből, akik megpróbálják jól láthatóan remekül érezni magukat, és kényesen ügyelnek az evőeszköz-tartásra? #b#Markolj bele#/b# az ételbe, és tégy úgy, mint aki él!





A jómodor nem szerencsés közelítés

A kérdést nem az illik-nem illik problematika irányából kell megközelíteni. Kézzel enni nem polgárpukkasztó tett, nem provokáció, nem malackodás, egyszerűen csak praktikus, kényelmes és ésszerű. Adja magát: minek is használnák fémeszközöket arra, amire a természet eleve felvértezett bennünket?



Persze, van abban jó adag igazság, amikor valaki egy csapat meztelenül napozó ember láttán valaki értetlenűl felsóhajt, "istenem, milyen természetellenes!" A kézzel evést – akár a nudizmust is – lehetne egyfajta, erőltetetten természetimádó hippinaivságként értelmezni.

Nos, a nudizók védjék meg magukat, de a kézzel evők esetében szó sincs erről, itt nem a világbéke és az univerzumba való kollektív összeolvadás a tét. Kézzel enni egyszerűen csak jó. Kell ennél több?



Több magabiztosságot!

Öt ujjal kiválóan el lehet fogyasztani a csirkesültet, megenni hozzá a krumplipürét és a salátát, lehet kaviárt kenni a kenyérre – a sütievésről nem is beszélve. A Transindex kipróbálta, és állítja, a levesen és a kínosan szaftos ételeken kívül nincs az az a kaja, amit játszi könnyedséggel ne lehetne kézzel is betermelni.

És végül is a leves kézzel való megevése sem teljes lehetetlenség: ki kell szedegetni belőle a tésztát, a zöldségeket, húsgombócokat, majd meg lehet inni a levét. A szaftos ételekre is bizonyára létezik technika, csak még nem jöttünk rá.



Előítélet, hogy kézzel a barbárok és a tahók esznek

Szerintünk mindezt az igazi ínyencek teszik, akik lehetőség szerint minél több és többfajta ingerben kívánnak tobzódni, mert a létező legtöbb érzékszervüket kívánják bevonni az evés élvezetébe.

A taktilis élmények épp olyan fontosak lehetnek, mint a szín vagy az illat. Még nincs a szánkban az étel, de ujjbegyünk tapintószenzorai máris értesítenek annak állagáról, felkeszülhetünk egy ropogós vagy egy lágyan omlós falatra.



A legkomolyabb megpróbáltatás:

amivel szembesülhetünk, a forró étel: erre a technikai kérdésre még nem találtuk meg a tökéletes megoldást. Ilyenkor a sült égetheti a tenyerünket, és a lasagna meglepő lehet forrón felmarkolva.

De ha az étel valóban olyan forró, úgysem tennénk be a szánkba sem, mert nem kockáztathatjuk az ízlelőbimbóik épségét (mint már mondtuk, ínyencenk vagyunk). A forró ételek előbb-utóbb fogyasztható hőmérsékletűre hűlnek, az idő nekünk dolgozik tehát.



További kellemes hozadéka a kézzel evésnek:

biztosan nem kell kezet fogni az érkező ismerősökkel, erről a tekintélyelvű, patriárchális szokásról is nyugodtan le lehet mondani tehát. (Amúgy a hepatitis B korában ez egy teljesen ésszerűtlen szokás.)

Amennyiben otthon gyakoroljuk a kézzel evés szenvedélyét, akkor máris kevesebbet kell mosogatni, viszont határozottan több szalvéta fogyhat – költségarányos számítást egyelőre nem végeztünk arról, anyagilag melyik megoldás a gazdaságosabb.

Kézzel enni feltételnül kiváló étvágyról és életszeretetről tanúskodik: képzeljük csak el a villával unottan turkáló gyomorpanaszost, vagy a csirkecombot két kézzel fogó és jó egészségeset harapó falatozót.





Morál

A kézzel evés nyilvánvaló erotikus vonatkozásairól már inkább nem is szólunk (aki kételkedik, találhat rá egy kiváló példát a Nárcisz és Psyché c. filmben), inkább csak azt hangsúlyozzuk, hogy avatott Transindex-szakvélekedés szerint a kézzel evés nem hízlal. Aki így eszik, arra nem rakódnak fölösleges zsírrétegek, csak pontosan annyi, ami még jól áll neki.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS