NLP: mindenre képes vagy, amire bárki
Gyöngyi Annamária
2004. október 13. 15:18, utolsó frissítés: 14:42
Egy módszer közismert arra, hogyan csinálj #b#"békából királyfit"#/b#. Ám a neuro-lingvisztikus programozás kiötlői szerint a lehetőség végtelen; módszerük nem is sokkal bonyolultabb annál, mintha csókkal segítenénk a brekin.
A neuro-lingvisztikus programozást (NLP) a tudat, a gondolkodásmód nyelvi eszközökkel történő, célirányos átszerkesztéseként határozhatnánk meg. Az NLP 25 évvel ezelőtt startolt kísérlet pszichológiai modellként, kidolgozója Richard Bandler és John Grinder.
Az elmélettel való ismerkedéskor azzal a felvetéssel szembesülünk, hogy a világ ugyan bonyolult, de mi csak tegyünk úgy, mintha egyszerű lenne. Az NLP könnyű és gyors sikert ígér, és ezért kapta a legtöbb bírálatot.
No meg azért, mert nem ragaszkodik a tudományos/elméleti bizonyításhoz, egyetlen próbája, hogy adott helyzetben beváljon: senkit ne érdekeljen, hogy miért. Bandler és Grinder büszkék arra, hogy amit ők művelnek, az
nem "pszichoteológia",
mint a pszichológia nagy része. És őszinték: nem azt állítják, hogy amit mondanak, igaz, csupán azt, hogy hasznos, és azt el kell hinnünk nekik, hogy a hazugságok beválhatnak, ha úgy teszünk, mintha igazak lennének. Lehet, hogy a páciensük csak úgy tesz majd, mintha meggyógyult, de épp elég, ha élete végéig nem zökken ki ebből a szerepből.
Van abban is igazság, hogy előítéleteink vannak a "túl könnyű és túl gyors" módszerekkel szemben, gondolván, a változásnak lassúnak és szükségszerűen fájdalmasnak kell lennie.
Az NLP-alapítók legtöbb nyelvre lefordított könyve, a Békából királyfi (Frogs into Princess, 1979) alapján megpróbálhatunk leszámolni ezzel, miközben betekintünk az NLP merész álmokat dédelgető hőskorába.
Csak a forma számít
Az NLP lényege, hogy kizárólag a formára koncentrál, és soha nem a tartalomra, mert az a modellezés szempontjából lényegtelen. Márpedig az NLP-sek modelleznek, megfigyelik, mik azok (viselkedésében, beszédében megnyilvánuló) gondolkodási sémák, amik alapján sikeres emberek adott helyzetben jól teljesítenek.
Ezeket egyszerűen rendszerbe foglalják, és megpróbálják az eszközöket másoknak is megtanítani –azt állítják, a gondolkodási stratégiák átadhatók.
Kicsit sem meglepő, hogy Amerika az az ország, ahol egy ilyen elmélet megszülethetett. 25 év alatt pedig jelentős karriert futott be, igaz elsősorban nem a lélektan, hanem az üzleti élet területén.
De művelői szerint bármilyen területen bevethető, legyen az oktatás, orvoslás vagy szervezetfejlesztés. Fóbiát gyógyíthatunk vele néhány perc alatt, vagy "klónozhatjuk" a cég legjobb marketingesét. (Ez utóbbit úgy, hogy megvizsgáljuk, a leghatékonyabb munkatársunk milyen gondolkodási stratégiával alkotott meg pl. egy jó hirdetést, és a többieknek ugyanezt megtanítjuk.)
Sémajátékok
Amit mindenképp el kell sajátítani az NLP műveléséhez, az az elv, hogy az emberek alapvetően három, vizuális, auditív vagy érzelmi megjelenítési rendszerben gondolkodnak. Ezt pedig tudnunk kell róluk ahhoz, hogy gondolkodási sémáikat megérthessük és hatni tudjunk rájuk.
Nyomra vezethetnek egyrészt a beszédben használt kifejezések, amelyek túlnyomó többségében egy érzékszervhez kapcsolódnak (pl. képzelni, szemszög, fényt deríteni/rátapintani, érezni, könnyíteni/jól hangzik, harmonikus), vagy pedig a szemmozgás alapján, ugyanis más irányba nézünk, ha képet, hangot vagy érzést hívunk elő.
De ugyanígy segíthet a hangszín, vagy a légzés ritmusa is (a hangszín állítólag magasabb a képi gondolkodásnál, és alacsonyabb az érzésnél).
Rendszerelvek
A gondolkodási stratégia a következő: visszaemlékezéskor valamely információ után először a kereső rendszerben kutatunk, a tudatba kerülő a megjelenítő rendszer, ezt jelzik a szavak, végül van egy ellenőrző rendszer, aminek segítségével eldöntjük, igaz-e. Típustól függően minden embernek van egy fő megjelenítési rendszere, de általában kombinálva használjuk ezeket.
Pl. valaki úgy lesz féltékeny, hogy elképzeli párját a kompromittáló helyzetben, ettől rossz érzése támad, aztán szavakkal ellenőrzi, és azt a választ kapja, hogy megalapozatlan. Ettől függetlenül nem tud szabadulni az érzéstől. Miközben a féltékenységről beszél, szemmozgások alapján követhetjük a stratégiát, és ha sikerül beleavatkoznunk, megszakítanunk a folyamatot, pusztán ezzel megszabadíthatjuk a féltékenységtől.
Ahelyett, hogy megpróbálnánk rájönni annak okára, és abban segíteni, hogy valami mást képzeljen el a félrelépő párját helyett (tartalom), megbontjuk a szerkezetet.
A kommunikációs problémák legfőbb oka az, hogy a két személy fő megjelenítési rendszere nem azonos, ekkor a megoldás, ha valaki fordít a két fél között. Ha pl. a férj arra hivatkozva rendetlen, hogy kényelmesen akar élni, jól akarja érezni magát a saját házában, a feleségnek pedig szemet szúr a rendetlenség, akkor a férjnek kell "érzékletesen" elmagyarázni, mit érez a felesége olyankor, amikor látja őt a kacathalmaz közepén.
A skizofrénia kezelése karmozgatással
A pszichológiai problémák forrása a szerkezet, ilyen szempontból minden fóbia egyenértékű, mindegy, hogy mi váltotta ki. A bűntudat például úgy alakul ki a leggyakrabban, hogy visszaemlékezünk valakinek az arckifejezésére, amikor valami neki nem tetszőt tettünk.
Ettől aztán gyakorlatilag bármitől lelkiismeret-furdalása lehet a szorongó típusú embernek, holott megszüntethetné azzal, hogy kilép a képből. Csakhogy a képalkotás rendszerint nem tudatos, csak a rossz érzés.
Richard Bandler és John Grinder sokfajta olyan módszert vetett be, amivel felháborították a szakmát, és azzal vádolták őket, hókuszpókusz amit csinálnak. Saját példáik szerint egyszer egy katatóniás beteget zökkentettek ki azzal a több éve tartó apátiából, hogy alaposan megtaposták a lábát.
Egyik talán legmeredekebb állításuk (számos ilyen akad a kötetben), hogy véleményük szerint a többszörös személyiségeket kizárólag a terapeuták hozzák létre. Gyógyítani viszont igen egyszerű és látványos a skizofréneket.
Az ének egyesítése úgy néz ki, hogy kinyújtatjuk a skizofrén beteg két kezét, megkérjük, egyikbe képzelje bele az egyik, másikba a másik énjét, majd lassan közelítse, olvassza össze a kettőt, és húzza magába. Mint mondták, fogalmuk sincs miért, de ez csak így működik, karmozgatással.
A múlt megváltoztatása
Egy másik "bűvész-trükkjük", hogy kellemetlen múltbeli élményeket mulasztanak el a pofonegyszerű inger-válasz (pavlovi) kondicionálással. Megkérik a kísérleti alanyt, élje át újból az élményt, miközben megnyomják a jobb vállát, utána arra kérik, hogy keressen egy olyan tulajdonságot, erőforrást (pl. magabiztosság, bátorság), ami akkor, abban a kellemetlen helyzetben nem volt a birtokában, és miközben egy olyan jó emléket idéz elő, amikor ezt az erőforrást használta, megnyomják a bal vállát.
Ezek az érintések lesznek az "emlékeztetetők", amikkel előhívható a kívánt élmény. Ha aztán mind a két emlékeztetőt egyszerre használják, ráveszik az illetőt, hogy egyszerre élje át őket. Ezzel a módszerrel bármilyen két élményt összekapcsolható. Emlékeztetőnek nem csak érintések, hanem finomabb jelek (pl. hangszín) is alkalmazhatók.
És persze, a páciens egyáltalán nem kell beszámoljon a problémája tartalmáról, beszélhet így: nem szeretek X-elni, szükségem lenne olyankor Y erőforrásra, és ez épp elég a modellhez. A múltunk amúgy sem létezik, csak kitalálmány, így az újonnan kreált élmény éppannyira valós, mint az "igazi". Ilyenek hatására pont úgy megváltozhatunk.
Hogyan oldja meg egy NLP-s azt a problémát, hogy valaki fogyás után állandóan visszahízik? Visszamennek együtt a múltba, és egy teljesen új gyerekkort alkotnak neki, amiben sovány emberként nőhetett fel.
A nyelv, mint tartalommentes csodaszer
Az emlékeztetők a mindennapi életben állandóan működnek, csak nem tudatosan: például megtörténik, hogy valaki pocsék hangulatban van, és mi azzal vigasztaljuk, hogy átöleljük a vállát. Ezzel pedig azt érjük el, hogyha bármikor ugyanezt tesszük, előhívjuk a rosszkedvét.
Az NLP szerint a kiváló kommunikálók pontosan bánnak a nyelvvel, és ezért azt érhetnek el vele, amit csak akarnak. Az ember tudattalan szinten érti meg a nyelvet, és ezt biztosítja a nyelv fantasztikus erejét – szerintük bármire képesek lehetünk vele. A lényeg, hogy ne a szavak tartalmára koncentráljunk, mert ugyanazok a szavak különböző embereknek mást jelentenek.
Jól meghatározott módon kell mondanunk dolgokat, tartalommentes utasításokat adva.
A végére egy jó tanács a NLP-atyáktól: a módszert soha nem alkalmazzuk magunkra, mert úgy járunk, mint a kígyó, amelyik a saját farkába harap.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
