Frankó dolgok augusztus 23-ról
kérdezett:K. A. 2004. augusztus 23. 14:36, utolsó frissítés: 13:31Hely: #b#Magyar Autonóm Tartomány#/b#. Idő: 1952-68 közötti augusztus 23-ák. A szakértővel arról beszélgettünk, hogyan is zajlottak le ezek az ünnepek.
Transindex: Kik felügyelték ezeket a monstre rendezvényeket?
Lázok Klára: Az Agitációs és Propagandaosztály. Ez az osztály készítette el az ünnepek forgatókönyvét, amelyeket elküldtek például a gyáraknak, iskoláknak vagy a könyvtárakba.
A könyvtárak összeállítottak egy bibliográfiát, amely olyan irodalmi műveket tartalmazott, amelyekről az ünnep során versenyeket szerveztek. A agitációs osztály szovjet mintára készítette a forgatókönyveket – nagyon körültekintőek voltak. Például a leküldött dokumentációban a versenyekre vonatkozó kérdés-javaslatok és a helyes válaszok is szerepeltek.
Mondasz egy példát?
Hogyan viselkedett Dan ebben és ebben a regényben, amikor ez és ez történt vele. Ezek azokra a történetekre kérdeznek rá, hogy a kommunista párt hogyan veszi át a hatalmat, ismerni kellett az epizódokat arról például, hogyan robbantják fel az illegális kommunisták a hidat, amin a németeknek kellett volna átmenniük.
Valószínűleg ezek a dolgok úgy működtek, hogy az embereknek muszáj volt jelentkezniük – el lehet képzelni, hogy egy állami gazdaságban, ahol olvasni is alig tudtak (mert hát nem volt rá szükségük), milyen nehezükre eshetett átolvasni a bibliográfiát.
Hogyan működött a dolog a jelmondatokkal?
A javasolt jelmondatok néhány nappal az ünnep előtt megjelentek a Magyar Autonóm Tartomány napilapjában, a Vörös Zászlóban. A jelmondatok többnyire évről évre ugyanazok voltak, de változhattak a politikai változások függvényében. Ilyen törésvonal például a szovjet csapatok kivonulása az országból 1958-ban, vagy az 1964-es ún. függetlenségi nyilatkozat, ami az ideológiai és ezzel együtt a propaganda tartalom változását hozza.
A propaganda-tartalom 1964-es részleges változásának oka – még Dej alatt történik –, egy párton belüli állásfoglalás, ami a szovjetektől való leszakadást, a román különút kinyilvánítását hozza. Például vegyük augusztus 23-át: az 50-es évek elején a szovjet hadsereg szerepét hangsúlyozzák az összeállítások, jelszavak, 1964-ben viszont már nemzeti ünnepként említik, a sajtóban szó sincs a felszabadító szovjet csapatokról.
Mi a helyzet a többi ünneppel?
Ami a hivatalos ünnepeket illeti, tulajdonképpen egy olyan triászról van szó, amely három különböző viszonyrendszert fémjelez. Ott van az 1917-es eseményeket ünneplő november 7., ami szovjet ünnep, van az internacionalista, a hatalom konszolidálódásával majálisba átszökő ünnep, május 1. és augusztus 23., mely új teremtésmítoszként akar bevonulni a köztudatba.
Hogyan néz ki egy 23-i ünnepség forgatókönyve a Magyar Autonóm Tartományban (MAT)?
Jóval augusztus 23-a előtt megtörténtek a vállalások, amelyek a lehető legkülönfélébb formákban nyilvánulhattak meg. Az üzemek dolgozói vállalták a terv hamarabbi befejezését, gépek megjavítását az ünnepig, a norma túlteljesítését, megtakarításokat, különböző szovjet munkamódszerek bevezetését. Ugyanígy a mezőgazdasági dolgozók a szocialista verseny részeként a vetés (május 1-jére) vagy cséplés (augusztus 23-ra) mielőbbi befejezését tűzték ki célul, illetve szovjet növényápolási módszerek kipróbálását.
De az iskolák szintén részt vettek a szocialista versenyben, a diákok tanulmányi előmenetelük javítását ígérték, szerepvállalást társadalmi munkákban, kísérleti eszközök készítését az iskola laboratóriuma részére, az iskola területének rendben tartását, vagy akár azt, hogy nem késnek többet.
Ugyanígy az ünnepre készülve város- és falurendezési feladatokat is elvégeztek, vagy sportrendezvényeket szerveztek – a leggyakoribb és a legjobban népszerűsített a mezei futóverseny volt. Maga az ünnepség nagygyűlésből, felvonulásból, illetve sportrendezvényekből és népünnepélyből állt.
Mondjuk Marosvásárhelyen hogyan állt össze egy ilyen nagygyűlés?
Az alkalomtól függően a nagygyűléseket nyílt helyen (május 1., augusztus 23.) vagy zárt térben (november 7.) rendezték, de szerkezetük ettől függetlenül azonos szertartásrendre épült. A nyílttéri nagygyűlések rendszerint a Sztálin /Enescu (1962-1963)/ Szovjet Hősök (1963-tól) terén kezdődtek.
Az ünnep napján a kora reggeli órákban fúvószenekar vonult végig a városon, indulókkal jelezve, hogy ideje készülődni a gyülekezéshez. Reggel 8-kor előre megbeszélt helyen gyülekeztek az egyes intézményekhez, üzemekhez tartozó dolgozók, innen vonultak a nagygyűlés színhelyére, a dísztribün elé. A nagygyűlés éljenzésekkel kezdődött, a párt, a központi bizottság, a Szovjetunió, a vezetők, vagy az éppen aktuális politikai jelszavak skandálásával.
Miután a tribünön elfolglalták a helyeket az illetékesek, felhangzott az Román Népköztársaság és a Szovjetunió himnusza, de ez a mozzanat a kül- és belpolitikai változások következtében 1958-tól elmarad, a kettős himnusz visszaszorul a Szovjet Hősök temetőjében rendezett visszaemlékezésekre.
A himnusz után egy tartományi vezető pártfunkcionárius megnyitójára következett az ünnepi beszéd, mely a tartomány fennállása alatt minden évben mind románul, mind magyarul elhangzott. Az éljenzésektől időnként megszakított beszédben a tartományi első titkárok vagy a néptanács elnöke és alelnöke méltatták az ünnep jelentőségét, újra és újra felidézve mozzanatait, minden alkalommal kihangsúlyozva a párt szerepét a dolgozók mai „napfényes életének” megteremtésében.
A november 7-i ünnepély általában zárt térben, a Kultúrpalotában és a rajoni székhelyek, községek kultúrotthonaiban zajlott. A nagygyűlés beszédei után a központi szervekhez küldött távirat szövegét ismertették a tömeggel („megfogalmazták”), majd az Internacionálé zárta a gyűlést.
Ezt követte a felvonulás?
Igen. A megkezdésére jelt adók a munkásgárdák, a különböző gyárak munkásaiból összeverbuvált alakulatok, amelyek szerepe egyébként jelképes. Egy korabeli brosúra szerint, „elődeik voltak azok, akik 13 évvel ezelőtt, felhasználva a Szovjet Hadsereg gyors előrenyomulását, a Kommunista Párt felhívására fegyvert fogtak...”
Ezzel megpróbálják az eseményt mitologizálni, szereplői, – akik „ büszkék arra, hogy azok közé tartoznak, akik legnagyobb vívmányunkat, a proletárdiktatúrát védelmezik“ – szinte a mitológiai hősök magasságában vannak emelve.
Majd a pionírok következnek – virágbetűket, táblákat, címert, vezetők képeit, saját maguk tervezte modelleket tartva a magasba. Őutánuk az üzemek, majd a kereskedelmi vállalatok következtek, kezükben termelési grafikonok, jelszavak, nyomukban termékeiket jelképező, allegorikus kocsik.
A kulturális és művészeti intézmények dolgozói csak a munkásosztály nyomában haladhattak, ők is jelszavas táblákat, intézményük megvalósításairól, megtakarításairól hírt adó grafikonokat, táblákat emeltek a magasba.
Külön attrakciónak számított a sportolók felvonulása, akik különböző mutatványokat végezve, mezbe öltözve, hátuk mögött serlegeikkel teli kocsival vonultak fel. A felvonulást az Internacionálé akkordjai zárták, mintegy betetézve az együtténeklés adta emelkedett hangulattal az előbbi órák során bemutatott sikertörténetet.
Mesélj a népünnepélyről is.
Lebonyolítási formái változatosak. November 7. és kisebb kommunista ünnepek esetében az ünnepi beszédet követő kultúrműsor formájában nyilvánul meg, műkedvelő vagy profi együttesek színi-, tánc- és énekelőadásában, vagy különböző sportrendezvényeken.
Május 1. és augusztus 23. esetében viszont ez nagyobb méretű népünnepélyt jelentett a Somostetőn és a Kakasdi erdőben, melyek általában a különböző üzemi klubok, kultúrotthonok kultúrműsorait követték. Itt a kikapcsolódáson van a hangsúly.
A korabeli sajtó minden évben közli a kereskedelmi egységek számadatait az ünnepre készített flekken, mici-hús, sör- és hűsítőszállítmányról. Felverték a sátrakat, a lacikonyhát, különböző vásárosbódékat, s kezdődhetett a majális. Különböző játékos versenyeken vehettek részt az ünneplők, sör, kolbász meg egyéb apró nyeremény volt a tét.
De ez propaganda-helyzet is: az erdőben különböző helyeken felállított színpadokon a műkedvelő együttesek mutatták be műsoraikat, s az emberek együtt énekelhették velük a román, magyar és szovjet dalokat. Aki viszont családjával vagy társaságával szétszéledt az erdőben külön szórakozni, az sem tudta kihúzni magát az ünnep hatása alól, mivel az erdőben felállított hangszórók mindenhol hallhatóan sugározták dalokat.
Szakértőnk az ELTE BTK Gazdaság és társadalomtörténet doktori iskola diákja, JEA szakreferens, a MAT kutatócsoport tagja
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
