Búcsú, Faithless, nézőcsúcs
Hegyi Réka – bpelőd 2004. augusztus 12. 19:33, utolsó frissítés: 19:02#b#[sziget-fesztivál]#/b# Minden rekordját túlszárnyalta az idei fesztivál: bár a program néhol gyengébb volt az előző éveknél, mégis 369 ezer néző volt kíváncsi a rendezvényre. Utolsó nap, búcsúzkodás, beszt és vörsztof Sziget 2004.
BPE: Utolsó napra elfogytak erőtartalékaim, így a levadászott ingyenkávé után (ezúttal a Blikk sátorban) agyilag vagy dobhártyailag megerőltető előadások helyett strandolni indultam.
Közben azonban lekapcsoltak a haverek, beváltottuk az addig összegyűjtött 108 energiaitalos üvegünket, s kocsikáztunk a Bombánál. Mire eljutottam a strandra, már fordultam is vissza, mert nem akartam lemaradni a német 3P (poén-pop-punk) trió, a kétpontos A-val írt die Arzte koncertjéről.
HR: A napi penzum megírása után kis koradélutáni lötyögés következett. Elsétáltam a Varázsligetbe, ahová az egyik kedvenc magyar bábtársulatom, a Levendulaszínház előadását, a Világszép nádszálkisasszonyt hirdették. Biztosan programváltozás volt, mert a parasztbibliai történetek között egy sem volt, amely a nádszálkisasszonnyal rokonítható, sőt, sajnos a gyermekek sem biztos, hogy megértettek minden pajzán tréfát a csupa ötlet és szellem kis bábelőadásból.
BPE: A szervezők nagy húzása, hogy minden évben hívnak legalább egy német előadót, a nagyszámú germán fesztiválozó legnagyobb örömére. Ilyenkor érdemes bevegyülni a sűrűjébe, ahol magyar szót még elvétve sem hallani, viszont fergeteges a buli.
Ez idén is így alakult, a többnyire szőke közönség betéve tudta az összes Arzte-slágert, s a közönség tetején egyfolytában úsztak vagy hárman (ami egyébként balesetveszélyes, és ezért tiltott mutatvány). A három punk pedig lökte magából a poénokat, a legfeltűnőbb a testhezálló, kék selyemruhában bohóckodó dobosuk volt, aki többet töltött a színpad előtt, mint a dobok mögött, s minden szám alatt bedobott legalább négy dobverőt a közönségbe, a rajongók legnagyobb örömére.
A magyar kétpontos (az e-n) együttes, a Belga bedobálásilag az Arztén is túltett: a három hülyének (+1 dídzsé) ugyan nem volt dobverője, de ezt jól pótolták táskák, pólók és cipők szórásával. (Utóbbiakat dobozostól hajigálták, de a méretet nem sikerült kiderítenünk.)
A magyar nemzeti hip-hop rapperek poénparádéjába táncosok mellett beach-party is belefért, mozgó dj-pulttal és pocakos ál-dj-vel. S a székely deszkások, a vajdasági falfirkászok és a csángó brékesek keményen mulattak. Belegondolni is fura, hogy ezelőtt két évvel a Tilos-sátorban, 27 néző előtt kezdte Sziget-karrierjét ez a társaság. Akkor nem néztem meg őket, pedig a kispálos Lovasi melegen ajánlotta zenéjüket.
BPE: a Belga ráadása alatt hátrarohantam a sajtószobához, hogy ürítsem a fényképezőgépet, de ez elmaradt. A VIP-zónában ugyanis hatalmas volt a kavarodás: a Faithless prédikátora, Maxi Jazz ugyanis épp arra sétált, s az összes fotós vadállatként vetette rá magát, a közös fényképet akaró jó nőkről nem is beszélve. (Egy autogrammal is beértem.)
HR: Délután ismét kimerészkedtem a civilizációba, de megkeserültem a szökést, mert visszafelé az 5-10 perces utat a HÉV-től a sziget bejáratáig kb. 40 perc alatt lehetett megtenni. A csigatempó oka: sokan, nagyon sokan igyekeztek befelé a másfél óra múlva kezdődő Faithless-koncertre.
Én is odasodródtam, sőt, egészen előkelő helyen cövekeltem le, jóval a meghirdetett időpont előtt. Az elején még nagyon tudtam örülni minden dalnak, de azután a tömeg szép lassan ellepte a teret, egyre közelebb nyomultak a színpadhoz meg egymáshoz, én pedig egyre nehezebben viseltem el, sőt, kiderült, hogy tömegiszonyom van, mert életemben először rosszul lettem a levegőtlen, poros, meleg és izzadságszagú közegtől.
BPE: A Hitetlenek koncertjét akkora várakozás előzte meg, mint semmi mást. A tömeg teljesen ellepte a Nagyszínpad előtti teret, amire eddig csak egyszer volt példa: három éve, szintén a Faithless fellépésén. Most is mindenki itt van: technóparádésok, metálosok, plázacicák, hippik, alternatív arcok, vájtfülűek – a Faithlesst nem lehet utálni.
A tömeg azonnal beindul, a levegő vibrál, Maxi Jazz emberfölötti észlényként magasodik fölénk, Sister Bliss elmélyülten tekergeti a gombokat és nyomkodja a billentyűket, LSK hozza az énekdallamokat, jönnek a nagy slágerek, elsőként az Insomnia, majd a God is a DJ, a Mass Destruction (lecsupaszított, rockos hangzással) és a tömegénekeltetős We Come One, köztük elszállósabb, mélyebb darabokkal.
Valami megfoghatatlan azonban nincs rendben, s bár rengetegen buliznak, a zene hibátlan, mégsem ez az igazi. Remélem, hogy bennem van a hiba, de nálam az előző esti Basement Jaxx-show magasan veri a Faithlessét. Maxi Jazz fennköltsége, komolysága mesterkéltnek tűnik, s egy idő után egysíkúvá válik a színpadkép is.
HR: A szabadtéri színház-téren ismét koncert képviselte az előadóművészetet, Lajkó Félix és bandája lépett fel. A sztárhegedűs nagyon nehezen viselte a technikai malőröket, de két-három szám után minden rendbe jött, és, azt hiszem, a fesztivál egyik legszínvonalasabb és sikeresebb produkciója következett. A közönség háromszor is visszatapsolta a vajdasági zenészeket, negyedszer meg csak azért nem jöhettek vissza, mert indult a repülőjük.
Pár percig elidőztem a blues sátorban is, ahol a Jimi Hendrix Memorial Project csapata tépte az elektronikus gitár húrjait. Úgy tűnt, hogy nagyon színvonalasan játsszák a hippikor emblematikus figurájának dalait, és meglehetősen nagyszámú érdeklődő is volt a koncerten.
HR: Utolsó program, búcsú a Szigettől: a Sziámi második koncertje, ezúttal a Bahia sátorban. Akik olvasták, vagy hallották már, hogy idei nagyszínpadi fellépésük legnagyobb jóindulattal sem nevezhető sikernek, most pipáljanak ki egy nagy pluszt is, hiszen ez a koncert megállta a helyét.
Ugyanazok a dalok is másképp szóltak meghittebb, hangulatosabb térben, mint szabadtéren. Müller Péter „Sziámi” is sokkal jobban tudott figyelni a közönség rezdüléseire, és közelsége az ő megjelenését is hitelesebbé, emberibbé tette. Nagyszínpadon mindezekre nem volt lehetőség.
BPE: Éjjel fél kettő, bedtime! Délutánra otthon vagyok, s csak az egy hét alatt beszívott több kiló portól és napi másfél csomag cigitől (anyu, ez csak költői túlzás, fele sem igaz, de tényleg!) kell megtisztítanom a tüdőm, s minden rendben lesz. A barnulás maradhat.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
