Szombaton 59 ezren voltak a Hajógyári szigeten
Hegyi Réka, Balázsi-Pál Előd 2004. augusztus 09. 16:45, utolsó frissítés: 16:10#b#[Sziget-fesztivál]#/b# Lehet, hogy a szigetlakók is, de a Sziget-program is kifáradt hétvégére. Szombaton még zsúfolt volt ugyan a tér a Chumbawamba és a Rasmus koncertjén, de vasárnap általános pangás állt be.
BPE: A szokásos hétvégi tömegnyomort sokan utálják a stabil szigetlakók közül, s van is okuk rá. Több ember, nagyobb sor a lángossütő és a mobilvécé előtt, és még nagyobb nehézségi fokozat bármelyik koncertre való bejutáskor. Nos, idén mindez csupán egy napig tartott. Szombaton 59 ezren voltak a Hajógyári szigeten, közülük legtöbben a finn HIM-utánérzet The Rasmus koncertjét akarták látni a Nagyszínpadon – a tér úgy nézett ki, mintha varjúsereg lepte volna be –, de a Világzenei Nagyszínpadon fellépő Chumbawambára is hihetetlenül sokan gyűltek össze.
A szombat amúgy a rocké volt a Nagyszínpadon, a német Reamonn kezdett U2-s beütésű zenéjével, őket a Tankcsapda helyett beugró Hooligans és a metálban nyomuló In Flames követte. A Hooligansből egy szörnyűre sikerült Doors-feldolgozást kaptam el, s ez elég is volt a Nagyszínpadból aznapra. A The Rasmusra azért még visszaugrottam néhány fénykép erejéig, s meglepően jó bulit láthattam: a srácok a színpadot jelentős mértékben átalakítva nyomták love-metáljukat, szalonképes frontemberük remek torokkal adta ki a dallamokat magából. Ennek ellenére nem tűnt túl eredetinek.
Nem úgy, mint a brit anarcho-pop zenekar, a Chumbawamba, amely a világzenei színpados fellépés kedvéért átalakította standard koncertprogramját is, és több vendégénekessel érkezett. Legalább kétszer annyian voltak kíváncsiak rájuk, mint az azonos idősávban a Nagyszínpadon nyomuló In Flamesre. Acapella dallal kezdtek (Homophobia) s akusztikusan folytatták, de nem sokáig: a második szám után beköszönt a szinti és a gitár is, s a tömeg, feledve, hogy elméletileg egy csendes-ülős koncertre érkezett, önfeledten bulizni kezdett. Később még visszaköszönt az acapella a gyönyörű The Day The Nazi Diedban és a Bee Gees-feldolgozás New York Mining Disasterben, de olyan régi slágerek is előkerültek, mint az ellenállhatatlan Time Bomb, vagy az abszolút közönség-kedvenc Tubthumping.
HR: A Szigeten van egy külön kis sziget, a Varázsliget, ahol a cirkusz- báb és utcaszínházi programok zajlanak. Ezt a területet egyik oldalról kis domb választja el a tábor többi részétől. Gyermekprogramok helyszíne, zsonglőr-mutatványokat lehet tanulni, koradélutánon bábosok mutatkoznak be.
Szombaton itt kezdődött a nap. Lénárt András egyedi technikával mozgatott kis hősei ejtették ámulatba a kicsiket és nagyokat egyaránt. A Mikropódiumnak nevezett kis színpadon a szirén kecses mozdulatai, a cirkuszi delfin számai, a zenebohóc és a balerina játékában olyan finomságok is voltak, mint például a cirkuszi tányér pálcán pörgetése. A kis eső nem riasztott el senkit, a zsonglőr-oktatók között pedig feltűnt egy bohóc is, aki utánozta a járókelőket, gyerekekkel barátkozott és percenként megnevettette azokat, akik figyelték.
BPE: A Hammerworld színpadán ezután a szintén finn Amorphis adta elő depressziós-füves zenéjét, míg a WAN2 színpadhoz begyűlteket nagy csalódás érte: elmaradt a londoni ázsiai zenei szcéna reprezentatív egyénisége, Talvin Singh koncertje. Erről nem a szervezők tehettek: Talvin taxija balesetezett, amikor a Budapestre induló repülőgéphez indult. Az viszont már szervezői hiba, hogy a helyette támadt űrt betöltő Korai Örömmel mondatták be a koncert elmaradását.
Az embertömegből a Siemens Mobile Pop Színpadához is bőségesen jutott az egymást követő koncerteken: az R-Go-ra csak a koncert második felben sikerült bejutnunk, s az Emil.Rulez! meghallgatásához is tíz percig álltunk sorban.
HR: Este a Spektrum Színház- és Táncsátorban a Budapesti Színház- és Filmművészeti egyetem növendékei mutatták be az Everyman címen ismert moralitás korszerűsített változatát, melyben a Szigetre aktualizált poénokon kívül nem sok érdekesség szórakoztatta a közönséget. Akárki olyan pöttyös gatyát viselt, amilyet néhány Túró Rudi csomagolásért lehet kiváltani, de bármennyire is igyekeztek az alkotók vetített képpel, görkorcsolyás halállal színesíteni a produkciót, a végeredmény gyenge lett.
Az angliai Random Dance AtaXia előadástól reméltem azt, hogy a Comp. Prejlocaj után keletkezett hiányérzetemet feltölti, de ismét csalódtam: nem láttam többet, mint újabb demonstrációt, virtuóz táncokat – szólóban, párosban vagy balettkarban. Jó lett volna utána megnézni a H.U.D.I. Társulat előadását, de azt már láttam nemrég, Szegeden, ezért inkább az Emil.Rulez! koncertjét néztem meg.
BPE: Már szombaton is elmaradt két nagy név, s vasárnap ez tovább szaporodott: a nagyszínpadi programot kezdő Scissor Sisters helyett a német Mambo Kurt lépett fel. Az elektromos orgona bohókás királya valószínűleg az egyik legnagyobb vicczsák, akit a Föld valaha is a hátán hordott, világslágereket dolgoz át lakodalmas rockba, s az se semmi, amikor dobosát (aki mellesleg egy gyönyörű hölgy) párbajra hívja ki „ember a dobgép ellen” alapon. Persze nála mindig a dobgép nyer.
Sajnos idén sem őt, sem az utána jövő Seeedet nem sikerült elkapnom, mivel akaratom ellenére beszerveztek egy focicsapatba. Amivel csak az volt a baj, hogy egy mérkőzés helyett négyet játszottunk, mivel egészen az elődöntőig meneteltünk, ahol 4-1-es vezetés után büntetőrúgásokkal búcsúztunk.
Ezt hívják pechnek. De így legalább elértem az újjáalakult Sex Action koncertjére, amin másfél perc alatt meggyőződtem: most is ugyanannyira unom a zenéjüket, mint hét évvel ezelőtt. Elég vicces látványt nyújtottak bőr western-szerelésükben, s nem semmi a hatalmasra dagadt Ganxsta Döglégy Zoleet látni dobpüfölés közben.
HR: Tegnap Rachid Taha franciaországi muzsikus előadására igyekeztem, amikor szembejövő barátaim sürgősen lebeszéltek róla. Megbízom beszámolójukban: súlyos – mondták, nagyon nem tudja, mit miért csinál, dufta-dufta alapra játszik hangszerein, de nem igazán áll össze a kétféle hangzás zenévé.
Frenák Pál Társulatát régóta szerettem volna látni színpadon. Az előző napok szabadtéri színpadi élményei miatt kicsit tartottam attól, hogy ezt sem tudom majd végignézni. Nem volt nagy élmény, tánc szempontjából szegényebb is volt, mint a francia vagy az angol társulat, de izgatott, mi fog történni a színpadon felállított boksz ringben. Akik oda bekerültek, szexuális frusztrációikat/fantáziáikat élték át újra meg újra, táncban, nagy KáOsz–ban (a produkció címe). A megtisztulás helyett igazi bokszmeccsel ért véget az előadás.
Ferenczi György Neomatyó Showjára véletlenül tévedtem be. Racka Jam néven újjáalakuló zenekara – amint a két elnevezés is sugallja, ismert népdalokra „dolgoz rá” bluest, countryt, de még a Bolerót is. A koncertet néptáncosok ténykedése egészítette ki.
Sugarloaf bulijára kíváncsiságból mentem be. Nagyon kevesen voltak, és az volt az érzésem, hogy ők is csak azért maradtak, mert a djuce kivetítőn vicces SMS-csett alakult ki.
A nápolyi Jeff and the Wild Slivovitz zárta a napot a Blues Sátorban. Őket azért akartam hallani, mert olasz blues-zenekarról soha nem hallottam. Nem tudom, ők minek vallják magukat, de a klasszikus nyolc-tizenkettedes ütemhez nem tartják magukat, sokkal szabadabban sokkal komplexebb hangzásban játszanak jazzt.
BPE: Az estet ismét metál zárta, ezúttal durvább: az Anthrax kopasz fenegyerekei léptek fel, teli energiával, de nem túl nagy sikerrel. Nem csoda, hisz a Hammerworld színpadra is sokakat vonzott a metál: ott az angol My Dying Bride nyomta sötét, gótikus doom-metálját. Énekesük Jézus-szerű színpadi megjelenése és a remek fények nagyot dobtak a hangulaton, de a rockereket amúgy sem kell sajnálni: láthatóan mind nagyon jól érezték magukat, volt, aki felfújható léggitárját is előkapta, hogy azon játssza le a gitárszólókat, de igazi páncélinges figurát is sikerült kifigyelnünk.
Ezzel be is fejeződött számomra a vasárnapi Sziget-program, noha a Colorstart és a Hiperkarmát még megnézhettem volna a WAN2 stage-en, de inkább egy barátok közti beszélgetést választottam, ami hajnali hatkor fejeződött be. S ezután már tényleg nem volt hova menni. Disznóság ez az egész Sziget, hogy ilyen korán bezár minden. Mégis, mit képzelnek, hogy a szigetlakók reggel hatkor már alszanak?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
