Könyvkiadás: egy téma, több vita
2004. július 20. 10:30, utolsó frissítés: 10:30Itt az a jó kiadó, amelyik programszerűen, odaadóan és lendületesen, sőt grandiózusan provinciális. Jelenlegi és volt kuratóriumi tagok vitája.
gandalf, július 19, 15:48
Kerekasztal a könyvkiadásról.
Vendégeink:
Selyem Zsuzsa (egyetemi tanár, irodalmár)
Visky András (író, dramaturg)
A beszélgetést Parászka Boróka (A Hét felelős szerkesztője) moderálja.
Parászka Boróka, július 19, 19:55
Csókolom, ezen a meleg nyárestén. Üdv azoknak, akiket érdekel a könyv – még. Már!
András, Zsuzsa – on air?
Selyem Zsuzsa, július 19, 19:59
Itt vagyok, ha már valahol lennem kell. Igen: a könyvek, és itt, mármint Erdélyben, ebben a kisebb kultúrában. Szia, Boróka, hadd halljak egy vigasztaló (vagy nem, de tisztázó) kérdést!
Visky András, július 19, 20:02
A könyv még és már érdekel, valóban, többszörösen is... Olyan, mint a színház: létrejötte folyamata olykor sokkal érdekfeszítőbb, mint maga a (könyv)tárgy.
Parászka Boróka, július 19, 20:03
El vagy keseredve Zsuzsa könyvileg?
Mindenekelőtt azt szeretném, ha eldöntenénk, hogy olvasó-, szerző-, piac-, kiadó-barát vagy könyvműhely-párti nyomvonalon haladjunk. Vagy eresszünk meg egy támogató apológiát/vádiratot?
András szerzőként is, színházi emberként is edzett ember. Melyik céh a szervezettebb, életképesebb, a színházi, vagy a kiadós?
Selyem Zsuzsa, július 19, 20:08
Nem, nem a könyvkeservest írnám most ide (noha van ilyen is). Pragmatikusan képzeltem el a mai esti mesét: könyvkiadás, pénz, adófizető polgárok jogai, döntéshozók és döntések kritériumai. Erdélyi könyv: két finanszírozó jön erősebben szóba: a Communitas Alapítvány és az NKÖM. Ezekről beszélgessünk, jó?
Visky András, július 19, 20:09
Engem a kiadó-barát beszélgetés vonzana talán. Júliusban már sokat lehet tudni arról, mit történt az áprilisi Könyvfesztiválon, majd a júniusi Könyvhéten. A (kolozsvári, sőt erdélyi) kiadó tükörbe néz, és ismét elgondolkozik vállalkozása minimális-esélyeiről abban a kultúrában, ahol önmaga meghatározására törekszik.
Parászka Boróka, július 19, 20:13
Oké! András, kérlek vázold az életképes erdélyi magyar nyelvű könyvkiadó nagyon vázlatos üzleti /kiadói programját, határozd meg lehetséges piacát, piacait.
Referálj továbbá kérlek arról, milyen érzés nemzetközi könyvvásáron, fesztiválon erdélyi könyvkiadó köpenyében megjelenni.
Visky András, július 19, 20:15
Kedves Boróka, hát ez az: melyik a szervezettebb? A kiadó a színházammal szemben mintha sokkal jobban ki volna szolgáltatva a hivatalok packázásainak. Főként, ha a támogatástól való függés helyzetéből valamiféle autonómiára törekeszik. Könyvet adna ki, mint bárki, bárhol, de erre nincs módja, mert a feltételrendszerek folyamatosan arra figyelmeztetik, hol él, és ott, ahol él, nem lehet ugrálni: meg kell felelni a kisebbségi kiadó ideáltípusának.
Parászka Boróka, július 19, 20:16
Zsuzsa! Könyvtámogatási rendszer alapítványi formában. Kérlek, ha van erről tudomásod, mondd el: van-e erre nemzetközi standard. Melyek a "nagy-magyar" támogatási elvek, döntéshozó szervek? Mit lát az NKÖM az erdélyi magyar könyvkiadásból?
Később szűkítsük a kört a Communitas, és a román támogatási rendszerek felé, jó?
Selyem Zsuzsa, július 19, 20:19
És melyek volnának a kisebbségi könyvkiadási ideálok? Milyen az a könyv, amelyet nagy valószínűséggel támogatnak az e támogatásért létrehozott szervezetek? Nekem is van néhány tippem (lévén néhány éven át a Communitas könyvkiadói kuratóriumának tagja, mely állapot jelenleg inog), de hadd lássam a tieiteket!
Parászka Boróka, július 19, 20:20
András, ha jól emlékszem (bár erre a korom nem igazán jogosít fel) a romániai magyar írótársadalom hála az egykori Kriterionnak, és az onnan kinövő könyves embereknek, kiadóknak a rendszerváltás pillanatában jobb alapokkal indult, mint a színházi intézményrendszer, amely tragikusan szétesett a nyolcvanas évek végére. Mi az oka annak, hogy mégis a színházi világ talált jobban magára? (amennyiben igaz a feltételezésem)
Visky András, július 19, 20:22
Egy kifejezetten kolozsvári kiadóban gondolkozom, kifejezetten transzilván vonásokkal. Kolozsvári: tehát az ún. "kiskultúrák" iránt érdeklődő műhely, amely a kiadványaival azt mutatná fel, hogy nincsenek kis- és nagykultúrák, hanem könyv-események, amelyekre ugyanúgy oda lehet figyelni Belfastban, mint Szebenben vagy Budapesten. Erre sokkal nyitottabb a világ, semmint képzelnénk. A létező támogatási rendszer azonban egy kolozsvári kiadót erdélyinek tekint, arra tehát nem nyújt értékelhető segítséget, hogy tágabban határozza meg a saját arculatát.
Parászka Boróka, július 19, 20:23
Zsuzsa, ha engem kérdezel, én betiltanék mindent, amire rámeri valaki írni, hogy kisebbségi irodalom, történelem, vicctár (na jó, azt nem). Egy az Isten, és a könyvpiac! Ne mondja már nekem senki, hogy a Kalligram egy kisebbségi könyvkiadó-ideált testesít meg.
Pontosítsd, kérlek András, mit értesz azon, hogy "tágabban határozza meg arculatát"? Ez az erdélyinek tekintett kolozsvári kiadó-képlet azt jelenti, hogy egységes kvóta van Erdélyre, ahol arányosan el kell osztani a pénzt, úgy, hogy mindenhova jusson? Tehát akkor is megy pénz mondjuk Csíkszeredába, vagy Szentgyörgyre, ha semmi értékelhetőt nem tudnak felmutatni, csak azért, mert oda is jutnia kell a közös költségvetésből?
Selyem Zsuzsa, július 19, 20:28
Az NKÖM-ről András tud többet - ami ebből az erdélyi könyvre vonatkozik, hogy az előbírálást a Romániai Magyar Könyvescéh szervezi meg, s ezzel talán nincsenek is nagyobb bajok: minden kéziratot két szakértő olvas el, de aztán a döntés procedúrája teljesen homályos.
Minden évben kb. 1O kéziratot olvasok, és többször történt, hogy részletesen felsoroltam, miért tartok egy adott kéziratot akkori formájában kiadhatatlannak, mégis megjelent: a kutya sem olvassa ugyan, de megjelent. Pedig azt mondták, csak azt a könyvet finanszírozzák (a magyarországi adófizetők pénzén), amelyiket mindkét szakreferens javasolja támogatásra.
Azt tartom kifogásolhatónak ebben a "mindenkinek egy kicsit" logikában, hogy a jó könyvek sem jutnak el az olvasókhoz, mert ugyanolyan igénytelen formában kell megjelenniük, mint az igénytelen kéziratoknak.
Visky András, július 19, 20:32
A színház, főként persze a kolozsvári, már a nyolcvanas években is a szakmai (mind a budapesti, mind pedig a bukaresti) nyilvánosság kitüntetett figyelmét élvezte. A változásokat követően a fesztivál-robbanás tulajdonképpen közismertté tette annak az elmélyült, Harag Györggyel elindult műhelymunkának a meglévő és megmutatható eredményeit. Az anyagi nehézségek ellenére ez a műhely még mindig dolgozik, jelentős előadások születnek.
A színházi emberek, Boróka, nem lettek politikusok (a politikusok kiváló színészekké nőttek ki magukat), a könyvszakma meghatározó képviselői igen.
Parászka Boróka, július 19, 20:33
Kértél felvilágosítást Zsuzsa arra vonatkozóan, hogy hogyan jelenhetett meg mégis az általad elutasított mű?
(Általában elfogadott kritikai alapelv, hogy csak az igazán jó könyvekről érdemes kritikát írni, vagy olyan könyvekről, amelyek úgy rosszak, hogy mégis van valamiféle hozamuk. Nem lenne érdemes, mégis belemenni egy kritikai-dzsungelharcba, és kiirtani az erdélyi pszeudo-könyvpiacról az ocsúját? Te például vállalnád, hogy visszamenőleg közölj egy listát: én ezeknek és ezeknek a köteteknek a megjelentését ezért és ezért nem támogattam, mégis nyomdafestéket láttak.)
Selyem Zsuzsa, július 19, 20:36
Persze, Boróka, én is a kéziratokról beszélek, és nem a kisebbségi kéziratokról. De amire az "ideál-kérdésem" vonatkozott, az abból a helyzetből adódik, hogy a könyvkiadás itthon részint a többségi kultúra büzséjéből származik, részint a magyarországiéból.
És a döntések átláthatatlanok. Az volna a tiszta helyzet, ha szakmai szempontok, konkrét kritériumok alapján hoznák meg a döntéseket, de ezt akárki ellenőrizheti, ha belép egy erdélyi könyvesboltba, és körülnéz: mi van, mi nincs. Ha fölnyit egy erdélyi folyóiratot: miről van kritika, mely könyvek élnek, stb.
Parászka Boróka, július 19, 20:38
Azért a kolozsvári színház, a többi erdélyi színházzal együtt, is ért meg válságokat. Színészek mentek el, elhalt a turné-rendszer, fesztiválok ide vagy oda, itthon jelentős közönségét vesztette el a kolozsvári színház (is). És fojtogató látni, hogy ha nem lenne a magyar minisztériumi támogatás, akkor erdélyi színházaink sorra dobnák be a törölközőt. Rájuk is érvényes a megállapítás, messze vannak még a piactól, az önfenntartástól, vagy a helyi közösségi támogatástól (lásd önkormányzati színházak).
Ahol én különbséget látok a könyvkiadók és a színházak között, az az elosztás szervezettsége, ellenőrizhetősége között van. Színházi téren nincs (látványos) civakodás.
Visky András, július 19, 20:44
A tágabb értelemben vett arculat számomra azt jelenti, hogy a kisebbségi kiadót ne a folyamatos, görnyesztő-nyomasztó függésben lássuk meghatározhatni, hanem saját helyzete szabad felmutatásában. A támogatási rendszerek nem várják el a kiadótól, hogy saját elkülönböző programja legyen (a pályázati felhívások borzalmas frázisokat puffogtatnak), majdhogynem lehetetlen kolozsvári kiadóként magától értetődő módon jelen lenni a könyvkiadás (magas, tehát élhető) kultúrájában.
Itt az a jó kiadó, amelyik programszerűen, odaadóan és lendületesen, sőt grandiózusan provinciális. A "politikai akarat" vagy érdek, vagy mi, a megjelent címek számát és az elköltött pénz mennyiségét hozza csak szóba - hiszen csak ez az igazi pr-elem számára.
Selyem Zsuzsa, július 19, 20:47
Kértem, vállvonogatás volt a válasz. És ez az, amit folyton kerülgetek, ha segíttek, hátha meg tudnám ragadni: amiatt, hogy mi ugyan a román állam adófizetői vagyunk, de a kultúránk támogatásának nagy része a magyar állami pénzekből történik, van valami felelősséghézag: nyilván bennem is, mint adófizető polgárban, aki nem kéri számon a román államtól, mire költötte a pénzt (eleve arra volt idomítva, hogy onnan semmi jót ne várjon, s ha mégis megtenné, tekintélyes emberek, sajtó, szinte bármely kisebbségi magyar intézmény igyekszik őt erről lebeszélni). Ami pedig a magyarországi minisztériumban történik, azt szintén nem tudom számon kérni.
Most pedig egy példát: Nagy Pál kézirata (nem is volt kézirat, hanem régi ójságcikkek fénymásolat-kötege) került volt hozzám lektorálásra, ha jól emlékszem, tavaly, katasztrofális állapotú, pongyola szöveg, semmit, de semmit nem mondott, s hát ez például megjelent.
Ti hogy látjátok ezt a "felelősséghézagot"?
Parászka Boróka, július 19, 20:51
András, Erdélyben az elsőszámú magyarországi könyv-diplomata Pomogáts Béla. Mit gondolsz a tevékenységéről, az általa képviselt elvárásokról? Szinte mindegyik kiadóval folyamatosan tartja a kapcsolatot, szó szerint jelen van a munkában.
Hogyan győzhető meg a politikum, hogy lépjen túl a kultur-protokollon? Mondok egy nem könyves példát, hozz rá kérlek te egy könyveset. Én például nagyon sok helyen el szerettem volna már mondani, hogy az aradi szobor egy esztétikai fiaskó, tehát még politikailag sem volt hosszútávon jó befektetés. Egy esztétikailag hiteles, merész megoldással politikailag is hatásosabbat lehetett volna dobbantani.
Parászka Boróka, július 19, 20:54
Zsuzsa, megfogtad az Isten lábát, azt hiszem, és innen kanyarodhatunk a Communitas felé. Valóban: ha támogatásból él az erdélyi magyar könyv, akkor annak legalább akkora részben, ha nem nagyobban: román állami támogatásnak kellene lennie. Tegyük fel, hogy van elég pénz a Communitas Alapítványon keresztül az erdélyi magyar könyvre. Itt hogy működik az elosztás / ellenőrizhetőség? Azt tudod például, hogy a Communitas kuratóriumai között hogyan oszlik meg a pénz? Ki dönt arról, mennyi jut, könyvre, sajtóra stb?
Visky András, július 19, 20:58
A színházi válságok tapasztalatom szerint első sorban "nyelvi" válságok voltak. Szerencsés esetben bevallott és felvállalt, magában az alkotási folyamatban is hasznosítható krízisekként mutatkoztak. A támogatási rendszer pedig egyszerűbb: nagyjából pontosan lehet tudni, mire számíthat egyik vagy másik műhely, erre még ildomos volna hozzáadni a három vagy négy lábon nyugvó nemzetközi produkciókat stb. Másfelől meg intézményi értelemben folyamatos működést biztosított a létező infrastruktúra, személyi állomány stb. A könyvkiadók a semmiből indultak. és ebben a függésben maradtak ma is, másfél évtizeddel a rendszerváltás után. Arra törekedni, hogy kortárs írók váljanak sikeresekké, hogy az erdélyi és a magyarországi könyvpiaci jelenléttel rendes példányszámokat jelentessünk meg, hogy a kiadó ne csak elköltse, hanem, lehetőleg, befektetésként kezelje a támogatást - nos erre nincs mód. Egy művész-színházi produkció pedig sehol a világon nem nyereséges... A könyv lehetne az.
Parászka Boróka, július 19, 20:59
Az erdélyi kiadók magánbizniszeiről mit tudtok?
Amikor megpályázik x példányszámra valamit, és kijön kevesebb példányszámban. Vagy tologatja a pénzt, nem arra a kiadványra költi, csúsztatja a köteteket, spórol a papíron, borítón stb. Amikor egyik kötet tartja el a másikát. A támogatott a nemtámogatottat?
Három vagy négy lábon álló nemzetközi színházi produkciókról beszélsz András, könyvileg nem lehetséges egy ilyen bravúr? Milyen lenne mondjuk egy Koinónia Humanitas Kalligram kötet, vagy egy Polirom Pallas Balassi kiadvány, vagy irgalom atyja ne hagyj el egy Idea Polis Gallimard harcos füzetecske?
Visky András, július 19, 21:11
"Felelősséghézag" - ez a lehetőség föl sem merül például egy nyugati vagy amerikai alapítvánnyal való együttműködésben. A támogatás ugyanis nemcsak a könyvre, hanem minden esetben az intézményi kultúra javítására is vonatkozik. Ennek a gyakorlati megközelítése például az audit igénylése: a kiadó vagy a céh, akármi, teljes átvilágítása. A támogatási rendszer jelenleg - a vesztesség-finanszírozás alapelvén - premodern intézményeket favorizál. Azt lehet például látni, hogy kiadónak nem érdeke nagy példányszámmal pályázni, mert kevés pénzt kap. Tehát még 300-as példányszámmal is pályázhatnak, olyan könyvtervekkel, amelyek átgondolatlanok, ötletszerűek, viszont mérhetetlenül drágák. Evvel a logikával a legtöbb pénzt annak a kiadónak kellene adni, aki ugyan kiadó, de nem ad ki könyvet. Csak pályázik. És nincs (felelősség)hézag...
Selyem Zsuzsa, július 19, 21:15
Igen, erről is széltében hosszában hallani, hogy egy kiadó mondjuk ezer példányra kap pénzt, kiad ötven darabot, s ez mindenkinek jó, amúgy sem venné meg senki a könyvet. A statisztika meg él és virul. De nem tudok egyetlen konkrét példát sem.
A Communitas könyvkiadói keretéről tudok azt a bűnösen keveset, amivel néhány évig mégis elvoltam kuratóriumi tagként, s amelyet idén, 2004-ben gondoltam át először, hogy nem vagyok képes méltányos döntéseket hozni, ha az alapinformációkról sincs tudásom. Tehát volt egy x pénzkeret könyvre, hogy ez mekkora, és miért ekkora, azt nem tudhattuk ott meg, s azt kellett elosztani az ott és akkor látott könyvcímek között. Persze alapos betekintésre egy kéziratba nem volt idő. Harmadik ok, amiért tarthatatlannak tartottam és tartom a kuratórium működését, hogy a kuratórium tagjainak nagy része nem független szakértő, hanem mélységesen érdekelt kiadó, s így nem a könyv minősége döntött, hanem az adott kurátor szava.
Na, folytatom, de megnézem, mit válaszolt András a felelősséghézagomra.
Parászka Boróka, július 19, 21:16
András, Zsuzsa, tudom, hogy nem szokás. De meg tudnátok nevezni, néhány ilyen fantom kiadót, vagy fantom kiadványt?
Selyem Zsuzsa, július 19, 21:22
Igen, András, át kellene világítani a kiadókat. De abból a szempontból is érdekelne a véleményed, hogy mit lehet tenni ezekkel a premodern koncepciójú, uram-bátyámozó communitasokkal, NKÖM-mekkel? Semmit? Húzzunk nyugatra? Nagy felszusszanás volna nekem, elhiheted!
Visky András, július 19, 21:23
Egyszerűen nem lehet belelátni abba, ami egy kiadóban történik. Arra mégis volna lehetőség, hogy a kiadók kifejezetten igényeljék ezt. Az audit bevezetését javasoltam is a NKÖM illetékeseinek ebben a hónapban. Ami pedig a három lábon való megjelentetést illeti: ezt egy másik alapelv gátolja, miszerint, amelyik könyv már részesült támogatásban, ne kapjon több pénzt. (Kisebbséginek tehát csak csúnyácska cuccot szabad kiadnia...) A mi kiadónk már több két lábon )Kolozsvár - Budapest) álló könyvet adott ki, most éppen az Ideával egyezkedik egy Dan Perjovschi-katalógus kiadásában.
Parászka Boróka, július 19, 21:29
Zsuzsa, nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez az offenzív taktika a célravezető (robbantsuk fel a Communitas könyv-szaktestületét). Rendszerint, ami oda kerül az már úgy gyenge, ahogy van, ami magyarországi támogatásra egyáltalán nem volt alkalmas. Amíg ez a szaktestület így működik, amíg a kuratóriumi tagok alig láthatják a kéziratokat, amíg a kiadók marakodnak a konc fölött, addig ki kell mondani, hogy ez látszat támogatás, el kell felejteni, és inni kell rá egy pohár hideg vizet.
Én kíváncsi lennék arra a piacképes kiadóra, amely üzleti megállapodásokat köt, és nem támogatásokat kér. Amely valóban közeget teremt, kolozsvárit, balkánit, keletit, román-magyart, szerb-svábot vagy ahogy tetszik, befektetőt hoz és megél, anélkül hogy része lenne a klientúrának. Mondd Zsuzsa, te például belelátsz egy kicsit az Idea működésébe?
Selyem Zsuzsa, július 19, 21:32
Folytatom: hogy maszatos az egész. A kiadók vezetői, egyes kiadók vezetői - miért pont ők, ezt ki döntötte el? Ki állítja össze a kuratóriumokat? Nyilván, a politika (tudtommal én Kelemen Hunor javaslatára kerültem a Communitasba), a politika viszont átláthatóvá kell hogy tegye döntéseit - szóval néhány kiválasztott kiadó vezetője dönt a kiadóknak juttatott pénzről - rendben lehet ez így?
Selyem Zsuzsa, július 19, 21:38
De Boróka, most éppen a román adófizetők pénzéről van szó - ezt osztja a Communitas, vagyis a tiedet is, amiből mondjuk, megvehetnéd azt a finom sört, ha már, és amit én a legkevésbé kívánok robbantani, éppen hogy komolyan vehetővé szeretném tenni. Pont erről beszéltem, amikor felelősséghézagot emlegettem - most in vivo történik: felejtsük el az egészet, tegyünk úgy, mintha nem Romániában élnénk, és nem magyar kultúrával foglalkoznánk. Bocs, ha visszakéznek hat a válasz.
Visky András, július 19, 21:41
Mindenek előtt, Zsuzsa, a nyilvánosság előtt kellene beszélgetni, vitatkozni, szóba hozni, kérdéseket feltenni stb. Vagy föl kellene kérni egy szakértői csoportot, készítsen felmérést arról, hogy mivé lettek, mivé lesznek a támogatási pénzek - majd pedig a nyilvánosság elé tárni. Közöljünk egy antológiát az ún. szakértői referátumokkal és tegyünk mellé idézeteket a megjelent könyvekből - dőlni fog a pénz, hiszen tiszta kabaré. (Most például a lektori vélemények döntenek: de persze lehet tudni, mit kinek kell adni ahhoz, hogy két jó pontot kapjon a könyv.) Én például, szerintem, azért lettem a könyvkuratórium tagja, mert kértem a változtatásokat a működésben - azonnal kuratóriumi elnök lettem. Most viszont szeretnék valamilyen eredményre jutni: független szakértőket bevonni például, az én helyemre is.
Parászka Boróka, július 19, 21:48
Nem, Zsuzsa, én nem azt mondtam, hogy törődjünk bele. Én azt mondtam: mondjuk ki, hogy ez látszat, és ne menjünk bele kompromisszumokba. Sajnos én oda jutottam, éppen azért, mert magam is tagja voltam 2003-ban a Communitas könyvkuratóriumának, és láttam, hogy működik, hogy az a kötet, amelyen a kuratórium támogatása szerepel, az nekem eleve gyanús.
És most itt azon érdemes elgondolkodni, hogy az a hibás, aki rosszul alakította ki a támogatási rendszert. Némi hanyag politikai asszisztálással tessék-lássék működteti. Vagy a szakma, amelyik megköszöni a pénzt, és nem kérdezi, hogy jutott hozzá, nem beszél a kompromisszumokról, amelyeket a támogatás érdekében felvállalt.
Azt hiszem, ilyenkor kell egy mély levegőt venni, a szakmát és a politikumot egy asztalhoz ültetni.
Selyem Zsuzsa, július 19, 21:53
Igen, az az antológia fölérne K.Jakab Antal hajdani Levélváltás rovatával. De nem, nem érne fel: kevés lektor olvassa el olyan alaposan a kéziratokat, mint K.Jakab. És ez is olyan maszatos: ismerek olyant, aki a lektorálás időszakában éjt nappallá téve olvas, megalapozott véleményt ír, s van olyan, aki néhány mindenre érvényes szóvirággal abszolválja a dolgot. S ez nem derül sehol ki, csak néha magánszimatból. Nincs annak se következménye, hogy valaki slendrián lektori jelentést ír, annak sincs, ha alaposat, a könyvek ezektől függetlenül jelennek meg.
Persze, nem ennyit és nem csak ezt tartom fontosnak a könyvkiadásról, de a többi a kiadók és a szerzők tehetségén múlik.
Visky András, július 19, 21:55
Nem is értem, kifejezetten borzalmasnak, sőt hihetetlennek tartom, hogy a Communitas belemegy abba, hogy a NKOM selejtjeit vegye számba - nos én ezt nem hiszem, tudom persze, mégis kialakult egy ilyen szimbiózis a két testület között - lásd például a kuratóriumi átfedéseket, beleértve a lebonyolítás (elsőre azt írtam, lébonyolítás) átláthatatlanságát. A Koinónia például másként pályázott ebben az évben - következésképpen úgy kiselejtezték, mint a pinty. Zsuzsa könyve, ha már on-line vagyunk, nem is került a kuratórium elé, Tillmann J.A. nem volt elég jó, Bányai Péter sem... Azért nem kaptunk volna támogatást ezekre, mert nem selejttel pályáztunk...?
Parászka Boróka, július 19, 22:02
Kérdést nem lehet lezárni. Csak azt tudom mondani Nektek, és az érdeklődőknek hogy ettől a ponttól folytatjuk a kérdést minden lehetséges fórumon. Az anyagot szerkesztett változatban hozza A Hét, hozzászólásokat, felvetéseket a továbbiakban is várunk.
Nagyon köszönöm a türelmeteket és a lendületeteket!
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
