2026. november 12. csütörtök
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Az állam lépjen közbe a sajtó felszabadításáért?

Szin Péter 2004. május 21. 15:17, utolsó frissítés: 15:17

Az újságírók fele legalább egyszer engedett gazdasági vagy politikai nyomásnak Kolozsváron. A helyben dolgozó riporterek #b#a cégek befolyását#/b# erősebbnek érzik, mint a politikusokét – friss mérés a sajtószabadságról.





– Örülünk, ha adó-dollárjaink mozgásba hoznak dolgokat – ezt válaszolta Michael Mates, az USA kolozsvári képviseletének vezetője, mikor arról kérdezték, az Egyesült Államok kormánya miért támogat 5000 dollárral egy kolozsvári médiafigyelő intézményt.

A Media Observer Egyesület (MOE) péntek délelőtt mutatta be sajtószabadság-kutatásának első látleletét Kolozsváron. Noha a projekt igazgatója, Cristian Todea (maga is újságíró) következetesen közvélemény-kutatásnak nevezte a jelentést, az valószínűsíthetően nem teljesíti a reprezentativitásra vonatkozó, szigorú feltételeket.


Egy szerkesztőség, egy megkérdezett

A MOE a több mint 20 kolozsvári médiaintézmény közül 16-ot vizsgált úgy, hogy minden szerkesztőségből egy, jellemzően politikai témájú tudósításokkal foglalkozó riportert kértek fel kérdőívük kitöltésére. Az adatgyűjtést április-május folyamán végezték el, s az így kapott tizenhat eredményt összesítve készült el az a dokumentum, amelyet ma a sajtónak bemutattak.

A jelentés relevanciáját továbbá az érinti, hogy a MOE Todea közlése szerint kizárólag az alkalmazottakra koncentrált, tehát a tulajdonosok, lapigazgatók, főszerkesztők véleményét nem kérték ki. Az eredményt befolyásolja az is, hogy az Antena 1, a Pro TV és a Pro FM megkeresett munkatársai visszautasították a válaszadást, a Krónika, illetve az Agnus Rádió újságírói – noha beleegyeztek – elmulasztották kitölteni a kérdőívet.


A cégek befolyása az erősebb

A megkérdezettek túlnyomó többségének megítélése szerint a legtöbb esetben gazdasági jellegű nyomásgyakorlás korlátozza a szerkesztőségek munkáját, és kisebb mértékben ugyan, de erőteljesnek érzik a politikai befolyásolást is. Az alanyok 44%-a nem válaszolt arra a kérdésre, határhelyzetben lemondana-e szólásszabadsága teljeskörű gyakorlásáról. Ehhez az attitűdhöz 37% mindenáron ragaszkodik.

Az őket foglalkoztató médiaintézmény a sajtószabadság terén a többség (75%) szerint jól, 19% szerint nagyon jól áll. Érdekes szempont, hogy az újságírók 63%-a az államtól várja el, hogy közbelépjen a véleményszabadságot érintő kérdésekben. Szintén ugyanennyien válaszolták azt, hogy ez a sajtót birtokló tulajdonosi testület vagy csoport dolga is.


A riporterek fele már botlott

Az újságírók fele nyilatkozott úgy, előfordult, hogy nem tartotta be a médiaetika követelményeit: közülük négyen azt közölték, erre azért kényszerültek, mert az őket foglalkoztató szerkesztőség vezető testülete nyomást gyakorolt rájuk. Ketten arra hivatkoztak, hogy fontosabbnak tűnt ily módon egy közintézménnyel megőrizni a jóviszonyt.

A kolozsvári közélet hírneves szereplői szigorúan és határozottan fellépnek az ellen, aki a magánéletükben vájkál – így vélekedett a 16 megkérdezett közül 12. Az újságírók mintegy felének megítélése szerint a kolozsvári köztestületek többé-kevésbé jelentős mértékben tolerálják a szóban forgó intézményekről szóló oknyomozó riportokat, esetleg pamflet-jellegű szövegeket.


Az egyharmad kiábrándult

A megkérdezettek körülbelül egyharmada értett nagymértékben egyet a következő, az újságírókról kialakult képet leíró állításokkal: a sajtósok pénzért bármit megírnak, ha hiúságukat legyezgetik, akkor engednek a nyomásnak, a sajtószabadság csupáncsak blöff, kizárólag az érdek diktál. Továbbá több mint háromnegyedes többség véli úgy, hogyha egy cikk miatt a támadott személy sajtópert indított ellene, az illetővel kell kiegyezni, nem szabad a dolgot csupán a bírósági tárgyalásra bízni.

A 30plus nevű kávézóban a tájékoztató végére meglehetősen családias hangulat alakult ki: az amerikai diplomata, sűrű elfoglaltságára való tekintettel háromnegyedóra után távozott. Mikor az újságírók arról kérdezték, hogyan ítéli meg a város sajtójának szabadságfokát, Mates arra hivatkozva utasította vissza a választ, hogy még nem volt lehetősége átnézni a jelentést.


Családi hangulatban

Másrészt azt is közölte, nem is az ő feladata megítélni ezt – ellenben szívesen vár a jelenlevőktől e-mail-ben kifejtett álláspontokat a témában, majd elismételte a bevezetőben már hangoztatott elvet: a demokráciát a vélemények sokszínű ütközése élteti.



A tudósítók és a projektigazgató között ezután lassan-lassan érdektelenségbe fulladó vita kezdődött arról, mennyiben releváns a mérés, s arról, miért nem készült hasonló összegzés a bukaresti média állapotáról.

Cristian Todea mindenkit megnyugtatott, hogy a mostani látletet egy hosszabb, két évre tervezett projekt első eredménye, majd az egyesület honlapját mutatta be alapos részletezéssel. A kérdőív elkészítésekor több tucat, hasonló felmérés kérdéscsoportjaiból ihletődtek – magyarázta.

Mire az üdítőspoharakban olvadni kezdtek a jégkockák, a tudósítók már a legfrissebb munkahelyi pletykákat igyekeztek megosztani egymással, s a tévések sorra interjúvolták a mindenki által csak Cristinek becézett egyesületi elnököt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS