Miről is szólnak valójában a dalok?
szerk. 2004. május 11. 10:33, utolsó frissítés: 2004. május 10. 21:07A tévhittel ellentétben a zenei előadók nem mindig azt éneklik el, ami a szívüket nyomja. Rövid összeállításunkban egy pszichoterapeuta alaposságával próbáltunk meg a #b#refrén mögé látni#/b#.
(Britney Spears: Toxic)
Baby, hát nem látod, szükségem van valakire
Egy ilyen srácnak, mint te, figyelmeztetést kellene viselnie
Ez veszélyes, képtelen vagyok uralkodni magamon
Nincs menekvés, nem tudok várni
Valaki fel kell, hogy rázzon, tedd meg baby!
Veszélyes vagy, ezt imádom
Az előadó hölgy a legutóbbi szakítása után nagyon egyedül érzi magát, unatkozik, és szerelmes lesz az első pasiba, aki az átlagnál valamivel jobb felépítésű hátsóval rendelkezik. A pasas le akarja rázni, de ezt a hölgy büszke elvakultságában ezt nem akarja észrevenni, elvégre ki utasítná vissza a világ legjobb nőjét (FHM-felmérés 2004-es eredménye). Pszichológus bevonását javasoljuk az ügybe, mert az előbb-utóbb depresszióval végződik.
(Demjén: El kell hogy engedj)
Még itt vagyok veled
Hát nem kell féltened
De ha messze járok, a világ úgyis
forog majd veled
Kár visszatartanod
Csak bajt okozhatok
Mert én szabad vagyok, bár te azt hitted,
csak egy egyszerű bolond
El kell hogy engedj, el kell hogy engedj
El kell hogy engedj, hozzád túl bolond vagyok
El kell hogy engedj, el kell hogy engedj
El kell hogy engedj, hozzád túl bolond vagyok
Trubadúrúnk szörnyen megunta egykori szíve hölgyét, és tovább szeretne állni. Csak azt nem tudja, kihűlt érzelmeit miként tárhatná a nő elé, anélkül, hogy komoly károsodást okozna annak lelki világában. Egy-két álmatlan éjszaka után úgy dönt, hogy a bevált, hagyományos lerázós dumához folyamodik, miszerint ő benne van a hiba, persze ezt maga nem hiszi, de ezt olvasta a 99 praktikus ötlet ahhoz, hogyan rázd le a megúnt buxát c. könyben.
(Zámbó Jimmy: Csak élni akartam őszintén)
Én csak élni akartam őszintén,
Ahogy én képzeltem el,
Gyönyörű célok felé futni, és érni őket el.
Két lábbal járni a földön,
De a fellegek közt a fejemben,
Élni úgy, hogy akit szerettem,
Sohasem feledjen el.
De az egész csak hazugság volt, szép mesék csupán,
Gyermekfej szőtt álmot, melyet végigálmodtak már.
Könnyes szemmel ébredezve búsan nézek szét,
És rájövök, hogy mily sok az, amit én nem értek még.
Hiába keresem a választ, mindenki némán áll,
Mert a kérdéseket kimondani sohasem merem már.
Kapuzárási pánik kerítette hatalmába szerzőt, valamint a lemezei is gyengén fogynak mostanában. Visszanéz korábbi sikereire, amely nosztalgikus szomorúsággal tölti el, és a menedzser kidobásán gondolkodik, mert az nem tudta manipulálni az eladási listákat. Majd pozitívan belegondol, előre próbál nézni, de a nagy semmin kívül hirtelen nem lát mást. Ez szorongást hív elő benne, majd felrémlik előtte egy lehetséges utolsó nagy dobás ötlete, gondolta nyomorából csinál slágert.
(Bikini: Megüssem vagy ne üssem)
Kiszívott nyakkal jött haza, de nem jött igazán zavarba,
Belehazudott a szemembe, kinyílt a bicska a zsebemben.
Megüssem, vagy ne üssem, azon tűnődtem,
Egy nagy pofon nem old meg semmit sem.
Statiszta voltam melletted, a gyűjteményedbe kellettem,
Azt mondtad, kevés vagyok már, mint mackó-sajtban a brummogás.
Te nem szeretsz, én nem szeretlek téged,
Érzés nélkül múlnak el az évek.
Jól megértjük egymást itt az ágyban,
Éjjel-nappal hazudunk egymásnak.
A beszívott zenész féltékenységi rohamot rendezett az éjjel. Másnap már bántja a lelkiismeret, mert megrémült borzalmas ötlete esetleges következményeitől. És hát a szíve mélyén mégiscsak kedveli azt az csapodár asszonyt. Végül úgy dönt, hogy hamleti interpretációval tesz kísérletet a drámai helyzet kiélezésére majd feloldására.
(Bikini: Adj helyet...)
Adj helyet magad mellett, az ablakhoz én is odaférjek,
Meztelen válladhoz érjen a vállam, engedd, hogy megkívánjam.
Engedd, hogy érezzem, hogy szabadabban lélegzem,
És ha éhes vagyok és fáradt, magamfajta többet mit kívánhat.
Mint félelem a színpadon, ülök a közelben egy padon,
Úgy parancsolok magamnak, még maradjak, megmaradjak.
Kínomban a színpadon, fejem a lábam közt, ülök a nyakamon,
Homokkal teli a szám, szép vagyok. mosolygok rám.
Szövegírónk kicsit szégyenlős fajta és nem tudja, hogyan közölje barátnőjével: borzasztóan be van izgulva. Megoldásképpen körmönfont megfogalmazásokhoz és szívszaggató metaforákhoz folyamodik. Aztán a csaj megérti mi a dörgés, rutinosan ledobja a bugyiját, de a a csávó akkorra már kiadta magából és ott áll “kínomban a színpadon”.
(Kristóf Katalin: Nélküled élni)
Refr: Telnek a napok, telnek az évek nélküled,
Várni oly nehéz, de talán lehetek még veled…
Sötét az éjjel, szomorúak a nappalok,
Mikor oly távol vagy tőlem
Én nélküled élni többé nem tudok.
Véletlen volt, amikor először láttalak
Azóta mindig csak téged vártalak.
Aztán egy napon, amikor végre eljöttél,
Ketten repültünk a csillagos ég felé
Nem érzem tested, nem látom az arcodat
Nem vigasztallak, ha könnyeid hullanak
Úgy szeretném, ha most az enyém lehetnél
Ketten repülnénk a csillagos ég felé
Egy ötperces permutációverseny győztes alkotása, amire egy impresszárium gyorsan lecsapott, hogy meglegyen legújabb üdvöskéjének egy albumra való anyaga. A hozzávaló alapanyagok: szomorúság, élet, szerelem, csillagok, könnyek. A variációk pedig – a tapasztalatok szerint – végtelenek, bárki otthon nyugodtan próbálkozhat. Pszichológiailag elemezhetetlen minthogy a vizsgálatnak nincs alanya.
(Delhussa Gjon: Nika se perimeno)
Elmúlt az éjszaka, elindultunk haza,
Oda, hol apád háza áll.
Elmondtad az életed, első szerelmedet,
Megtudtam, honnan származol.
Nika se perimeno,
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig, te hozzám tartozol
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol buzuki hangja szól!
Hegyek és tengerek, régi történetek,
Hidd el, hogy minden érdekel.
Mesélj a városról, hófehér házakról,
És Jorgoszról, ki mindig énekel!
Nika se perimeno...
A művész nem tudja elfelejteni, amikor ifjúkorában az első randin hazakísérte a lányt, az ajtó előtt latinosan megmarkolta annak fenekét, mire a lány apja a tömbház előtt úgy elverte, hogy művészünk azóta sem bír lemondani legjobb barátja a Tóbiás nevű gumicsirke oltalmazó társaságáról. Azóta minden időváltozáskor sajog az inzultált testrész, de, öröm, komoly ihletforrásként lép működésbe. A refrént ugyan a kutya sem érti, viszont hangzása, az van, és hamisíthatatlan kőbányai mediterrán filinget kölcsönöz a dalnak.
(Zámbó Jimmy: Rólad mesél)
Rólad mesél
A hegyek felől feltámad a szél, ó a szél, ó az őszi szél,
Rólad mesél.
Az érintésre lehulló levél, a sok levél, elfáradt levél,
Rólad mesél.
Úgy érzem, gondolsz néha rám, s hogy átölel a napsugár,
A tűz a vízzel összefér, ha esténként a szerelem vár,
A szerelem vár.
A felhők mögé elbújik az éj, de üzenetét hallom még,
Rólad mesél.
Az álmaimat szétfújja a szél, de hidd el még minden semmiség
Rólad mesél.
Érzem gondolsz néha rám, s hogy átölel a napsugár, a tűz.
A vérző lelkű dalnok – mint az emberiség történetében oly sokan – a természet hívja segítségül, a benne dúló érzelmeket kifejezéséhez. Az természet elemi alkotó elemei – szél, tűz, éj, ősz, napsugár – mind a szeretett lényt jutatják az eszébe, aki minden jel szerint magasról tesz a régi kedvesre.
(Beatrice: Nyolc óra)
A munkának vége, kijössz a gyárból,
Egy vodkától erős vagy és bátor,
Egy részeg fazon a kezed után nyúl,
S nem tudod miért, de jól belerúgsz.
Mer' elfogyott a türelmed már,
Pedig szabad a csók, szabad a tánc,
Száz éve Párizsban az volt a jó,
A kommün ezért kötelet adott.
Nyolc óra munka, Nyolc óra pihenés
Nyolc óra szórakozás
A szakközépiskola elvégzése után emberünk – többi sorstársával egyetemben – a nehézgépgyárban építette verejtékesen a szocializmust. A meló mellette eljárt zenélni, mer` többre vágyott. Az elején lakzikban játszott, később más a temetésekre is meghívták. Gondolta, há` ebből meg is tudna élni, gyorsan megpattant a munka elől. Mázlistánk a szabadulása fölött érzett örömét szólaltatja meg e dalban.
(Kristóf Katalin: Őrült nyár)
Refr: Őrült nyár, ez téged vár,
A szerelem biztos rád talál és felemel
Engedd, mert nem fáj
Szelek szárnyán messze szállj!
Soha ne mondd, hogy nem lehet,
Inkább tárd ki a szívedet…
Érezd már, hogy téged vár
Az őrült nyár!
Holnaptól más lesz minden nap
Forró napsugár égeti arcodat
Szívedben egy furcsa érzés ismét feltámad
Tengermoraj és sirályok
Mindig elsöpörnek téged az álmok
Még addig van egy hét, de tudom, hogy elkísérsz
Ajaj, már megint itt a strandszezon és a nekünk még nincs meg a idei rohadt bícs-slágerünk. Mondtam a srácoknak, mondják meg a Katinak hogy amíg felér a lifttel kapirgálja össze a szöveget, de a Kati elaludt a liften és csak másnap ébredt a fel. Már csak egy a hét van hátra a nyárig, addig a mindenképp be is kell a promózunk, ezért elő a konyhaasztalt és a munkára fel. (Jegyzet egy menedzser naplójából)
Fotók: Daniel Arsenault
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
