2026. október 16. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Március 15, Nagyvárad

tudósított:Kelemen Attila Ármin 2004. március 16. 17:00, utolsó frissítés: 16:22

#b#[fotóriport]#/b# Az egyházi és neopolgári front nemzeti ünnepe, az RMDSZ nemzeti ünnepe és mindenki más nemzetije békés egymás mellett élésben, incidens, véres összecsapás és különösebb üzenet nélkül zajlottak.






Tőkés püspök legitimációs beszédre, Markó elnök egységretorika hangoztatására használta fel a nemzeti ünnepet. Tőkés beszédéből a nemrég indult Reggeli újság alapján szemlézünk: "nem csakazértis muszájból harcolunk, hanem megvannak az okai, mellyek vállalásra késztetnek (…) Épeszű nép nem működik együtt elnyomóival (…) Mindazonáltal a békességet keressük, nem öncélúan vállaljuk a konfliktust."

A beszéd vasárnap, a zsúfolásig megtelt várad-rogériuszi református templomban hangzott el, ahol a határon túli notabilitások közt ott volt Szűrös Mátyás exállamfő és Schmidt Pál, a Fidesz alelnöke is.




Markó Béla a Szacsvay-szobornál tartott hétfői rendezvényen mondott beszédet. Ő volt az a szónok – akit ugyan a nagyváradi RMDSZ elnök gyöngéd taps-rásegítésével, és talán az RMDSZ logóval tökéletesített kis ingyenes nemzeti papírzászlók tudatalatti hatására – kisebb spontán tapsok szakítottak félbe, igaz, ami igaz.

Idézzük a szöveghelyeket: “A magyar nemzetnek továbbra is egységre van szüksége, hogy jövőjét biztosítsa.” “Ünnep van ma, és végre mi, romániai magyarok is úgy ünnepelhetünk, hogy a román kormány is megtiszteli ezt a napot, és a piros-fehér-zöld lobogó meg a magyar himnusz szabadon, nyilvánosan használható.” “kell a fiataloknak az iskola és az egyetem, de kell a munkalehetőség is, kell a nagyobb darab kenyér” “áprilisban Aradon fel fogjuk állítani a Szabadság-szobrot”.



A komplex terepviszonyok miatt nehéz felbecsülni, hogy a Szacsvay-szobornál hányan vettek részt, de többen is úgy értékelték: 1990 után még soha ennyien. Ami első látásra szemet szúrt, az a harmincas-negyvenes korosztály jelentős alulreprezentáltsága. Ez a nagyik és unokáik rendezvénye.

A Bihari Napló értékelése szerint az ünneplés méltóságteljes, szerintünk az enyhén és közepesen unalmas között mozgott. Miután a szónokok biztosítottak bennünket arról, hogy március 15. soha nem hal meg, azon gondolkodtunk: mi az ami nem is halott, de nem is igazán élő.



A Szacsvay-szobornál tartott ünneplés legfontosabb magyarországi vendége Kovács informatikai miniszter. Beszédét arra építette, hogy 15. azért az az ünnep, amit a legjobban lehet szeretni, mert egyszerre magyar, európai és mert személyes. Semmi napi politikai utalás, semmi önlegitimáció, semmi önigenlő ünnepi pózolás. Kontraszt: a miniszter beszéde előtt egy színészcsávó belegabalyodott egy dörgedelmes Reményikbe – még szerencse, hogy volt nála puska.



Március 15. egy olyan ünnepi teher, amit a szónoknak – ha rekeszizma beledagad akkor is – ki kell nyomnia. A tömeg csöndben végigállta, de nem biztos, hogy az erőfeszítés fegyvertényén kívül bármire is emlékezne az ott elhangzottakból, a rengeteg versidézetből és a bonyolult nyelvtani szerkezetekbe összehangolt szóvirágokból.



Az üzenettelen üzenetek váradi fesztiválján két olyan személy-intézményt azonosítottunk, akik többé-kevésbé összelinkelte a különféle politikailag tagolódott rendezvényeket. Az egyik Tempfli püspök, a másik Bíró Rozália, a nagyváradiak üdvöskéje, jó PR-érzékkel megáldott RMDSZ-es alpolgármester.

Rozi (ahogy a váradiak hívják) kokárdákat küldött a váradi magyar családoknak, kivette a formalinből a népi szerkót és olyat szavalt a kolozsvári operett váradi vendégszereplése előtt tartott 15. díszelőadáson, hogy szem nem maradt szárazon (ez persze zsurnalisztikus túlzás).



Az ünnepségsorozat igazán hangulatos része a debreceni lovashuszárok vezetette fáklyásmenet volt. Az újságírókon kívül mindenkin ott volt a kokárda, és a sétálóutca peremére szorult váradi román bámészkodók örömmel nyugtázhatták: nohát, magyar fesztivál van Nagyváradon.











Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS