Hogyan működnek a március 15.-ék?
szerk. 2004. március 15. 16:52, utolsó frissítés: 16:52Hogyan szerveződnek a romániai magyar közösség ünnepei, március 15.-éi 1989 után? Miért van a szimbolikus térfoglalási ünnepeknek csak közönsége, és #b#nem közössége?#/b# A kultúrantropológus elemzése.
"A nemzeti identitásépítés egyik jelentős mozzanata a szimbolikus térmegjelölés, szimbolikus térfoglalás. Az 1989 utáni időszak különösen kedvezőnek bizonyult az ilyen jellegű események számára. (...)
Ennek tudható be az ünnepi események, rendezvények nagy száma, a rengeteg szoborállítás, emléktábla-avatás, utca- és intézménynévadás, illetve változtatás. Ezek az események megsokasodtak, grandiózus formát öltöttek, az ünnepi kelléktárban igyekeztek felvonultatni az etnikai jelképtár minél több elemét, arra törekedtek, hogy az etnikai közösség minél több tagjához szóljanak a személyes részvétel és a médiában való megjelenítődés által. (...) A nyilvánosság fórumain zajló ünnepi események megszervezése
mindig az elit speciális feladata,
illetve privilégiuma. A rituálé legitimál, hisz megmutatja és eldönti, hogy kinek van joga élni a szimbólumokkal. (...) A helyi elit nagyon fontos szerepet játszik az ünnepi rendezvények megszervezésében.
A szervezők egy ilyen eseménnyel jelentősen növelik presztízsüket a lokális társadalomban, ebben pedig segítségükre van az ünnepnek a lokalitáson mindig túlmutatni kívánó igyekezete. Ebben fontos szerepe van a helyi vagy regionális médiának, amely a szervező elit számára – a megjelenítés révén – helyi szinten meg nem kérdőjelezhető legitimitást biztosít.
A médiát vezető elit
tudatosan termeli lokális, regionális szinten a ,,magyar társadalmat", s az ünnepi események bemutatása, különösen ha azokban szimbolikus térfoglalási elemek is vannak, kiemelten fontos terület. Ezt részben a ,,magyar világ" újabb és újabb "eredményeinek" bemutatása, részben pedig a régióban jelenlévő "román világgal" való folyamatos versengésre való utalás révén éri el.
Nem érdektelen a párhuzamosan futó, román illetve magyar szimbolikus gyakorlat összehasonlító elemzése sem. Ezzel kapcsolatos vizsgálataink egyelőre bevezető jellegűel. Ugyanakkor érdekes eredményekre vezet a régió román és magyar médiáiban közölt ünnepi tárgyú anyagok összehasonlítása is. Ezt az összehasonlítást két évre vonatkozóan végeztéik el eddig, a tanulmány véglegesítése folyamatban van.
A helyi kezdeményezők és szervezők
szerepe más. Ők elsősorban lokális szintű (esetleg regionális) szimbolikus összefogásra, illetve az ilyen összefogás látványos demonstrációjára tesznek kísérleteket. A helyi ünnepek ilyenformán a szó szoros értelmében vett lokális társadalomalakítási kísérletek, mert egy tényleges lokális lépték és network szerint szerveződő ünnepi esemény egészen más.
Például egy lakodalom vagy más lokális ünnep esetén az ünnep közössége a ténylegesen létező, bár nem feltétlenül aktív szociális, területi, vérségi networkok szerint áll össze. Tehát: az ünnep közösségét olyan embercsoport alkotja, amely mentálisan folyamatosan összetartozik. A szimbolikus térfoglalási ünnepeknek az esetek többségében csak közönsége van, és nem közössége. (...)
Akik ott vannak,
ahogyan egymás mellé állnak, ahogyan egyénileg vagy közösen viselkednek, annak az ünnep eseménye előtt nincsen előzménye és az ünnep lefutása után nincs folytatása. A szimbolikus térfoglalási ünnep nem a potenciálisan létező lokális networkok kiemelt manifesztálódása. Azonban sikeresen kelti, keltheti ezt a látszatot. A médiabeli utólagos legitimáció pedig – amely minden egyes cikkben "mi"-ről, közösségről, a falu egyként föllépő helyi társadalmáról beszél – eredményesen termelheti ezt a látszatot.
Ezek a rendezvények így nem többek és nem kevesebbek, mint a társadalmi összetartozás kisebb-nagyobb köreinek legitimációs kísérletei. A kezdeményező, a szervező elit számára a szóban forgó ünnepek elsősorban nem ünnepek, hanem manifeszt jellegű, reprezentatív közösségi cselekvések. Burkok, amelyekről a lefutás idején és az utólagos médiabeli reflexióban azt lehet mondani, hogy valóság.
A szimbolikus térfoglalási események
olyan léptékű, olyan összetételű kisebb-nagyobb helyi "magyar társadalmakat" mutatnak fel, amelyek a szóban forgó eseményeken kívül nem léteznek, vagy legalábbis nem ebben a formában működnek. A helyi elit szerepét fölmutató, a helyi elit érdekeit érvényesítő szimbolikus játékban vállal a média hangsúlyozott, központi szerepet.
Természetesen ugyanakkor informál is, hiszen hírt ad a helyi ünnepről. De a helyi elit érdekeit igen jól szolgálja azzal, hogy az informatív szerep fölvállalása mellett "többet mutat, mint ami van". Ez a burokteremtő funkció nyilván nem a helyi elit és a regionális média valamiféle egyezségének az eredménye. Csupán kétféle érdek egybeeséséről van szó.
A regionális elit érdeke a regionális léptékű burokteremtés, az etnikai önreprezentáció gyakorlatának következetes művelése. Erre jó "alapanyag" a helyi ünnep eseménye, hiszen minden újabb és újabb helyi ünnep – jó tálalás esetén – nem egyéb, mint a régió etnikai önreprezentációjának újabb és újabb kétségbevonhatatlan bizonyítéka.
Ez a gyakorlat – akarva-akaratlanul – a helyi kezdeményező/szervező elitet is támogatja, amelynek esze ágában sincs korlátozni vagy kiigazítani a média fölnagyító, egymással össze nem függő eseményeket egybeolvasztó, ideologizáló eljárásait. A média szerepére utaló második elem
a fogyasztói oldalhoz kapcsolódik.
Az emberek szívesen olvasnak ünnepi eseményekről, az események tényleges résztvevői szívesen olvasnak magukról, és szívesen nézik utólag magukat a tévében. Az ünnepi eseményen való részvétel nem elég, szükség vari a médiabeli ismétlésre, elemzésre, értékelésre.
Ez a mozzanat a nyilvános legitimációs eseményekhez való ragaszkodásra utal. Ami azt jelenti, hogy valamilyen nyilvános esemény a résztvevő számára csak akkor történt meg a maga teljességében, ha kapott egy tőle független, "felső" legitimitást is. Ez a törekvés olyan magatartásra, beállítódásra utal, amely szereti/kedveli, ha minden nyilvános megjelenési formához külső/felső legitimitás kapcsolódik.
A nyilvános legitimáció
így lesz a közszereplés úgynevezett biztonsági garanciája, "szimbolikus jóváhagyása". Nem a félelem mozgatja ezt az igényt, hanem csupán a hatékonyság, az eredményesség bebiztosítása iránti vágy. Az egyéni részvétel önmagában nem jelenti azt a résztvevők számára, hogy minden kétséget kizáróan történt valamilyen fontos kollektív esemény. Csak a médiában megjelenő rábólintás adja meg a "befejezettség", a teljesség érzését.
E régió lokális társadalmaiban 1989 óta – a választások (ahogy még mindig ösztönösen mondják: a "szavazások") mellett – csak a nyilvános ünnepeken való részvétel jelenti a közéleti részvétel ismert és gyakorolt formáját. Ez az utóbbi mozzanat is arra utal, hogy a lokális vagy regionális léptékű kollektív reprezentáció termelésében a média kiemelten fontos szerepet vállal, s ez a szerep jóval több, mint a demokratikus társadalmakban szokásos médiaszerep. (...)
Ünnepi szimbólumhasználat
Minden ünnep tartalmaz olyan összetevőket, amelyek jelképes jelentésűek. A hagyományos ünneptípusokban, amelyeknek megvan a maguk jól kidolgozott forgatókönyvük, a jelképek rendszerré állnak össze, s ezeknek jelentése az illető közösség jelentéstulajdonítási gyakorlatában válik relevánssá. Mi történik akkor, ha a közösséget olyan erőteljes külső hatások érik, amelyeket nem tud feldolgozni, elhárítani vagy beolvasztani saját rendszerébe?
Ilyen esetben a jelképek rendszere sem működik már a régi mechanizmus szerint –mint ahogy maga közösség sem –, s ez vonatkozik az ünnep szimbólumhasználatára is. A megváltozott körülmények maguk után vonják a szimbólumok használatának változását is, így a jelképek egy része kihull a rendszerből, vagy meggyengül, mások viszont felerősödnek vagy megváltoztatják jelentésüket.
Olyan új elemek is megjelenhetnek, amelyek jelképes jelentésre tesznek szert az ünnep gyakorlatában. Mindezeknek új rendszerré való összeállása feltételezi a jelentéstulajdonítási gyakorlat egységesülését is, ez viszont nem következik be egyhamar. (...)"
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
