A vegyi dolgok másként viselkednek, mint a bitek
kérdezett:Gozner Gertrud 2004. január 07. 17:04, utolsó frissítés: 16:39„Elég egy apró hibát elkövetni és minden a tetejére állhat. Van egy jó adag izgalom, ami végigkíséri az egész játékot, az exponálástól a papírképig” – #b#Sütő Zsolt fotográfussal#/b# beszélgetünk a fényképezés 165 éves születésnapján.
Sütő Zsolt, akit barátai csak Szöcskének ismernek, Marosvásárhelyen született. Egy hosszabb budapesti tartózkodás után jelenleg Bukarestben él. Fotós.
Mi vonzott téged a fotózáshoz?
Alkalomadtán elkattintgattam egy-egy filmet, elõbb egy Cmenával. Aztán kaptam egy Zenit-B-t, éppen Mikulásra, és azzal is ellõttem néhány filmet. Egyszer született 1 kép, ami nagyon meglepett, megfogott. S onnan kezdve nem volt megállás.
Milyen technikákkal készülnek a képeid?
Mikor elkezdtem fotózni, éppen egy minilaboron dolgoztam egy fotósboltban, fotófutószalag mellett. Ami azt jelenti, hogy a reggel elkattintott filmet estére már ki is dolgozhattam, vagy fordítva. Tehát elõbb volt a technika, az éppen rendelkezésre álló gyorstechnológia. Aztán ráment a gatyám és áttértem a negatívok beszkennelésére és a képekkel való digitális játszadozásra, ami jóval olcsóbb. Ha van egy számítógép hozzá, persze. De az a legtöbb munkahelyen ma már akad.
Most milyen géppel dolgozol?
A legtöbb képemet egy kölcsönkapott Revueflex géppel készítettem. Aztán egy keveset fotóztam egy Seagull-lal, kétszer kipróbálhattam egy EOS 30-ast, egy stúdióban. Most a munkahelyemen egy digitális Canon-szappantartóval kattintgatok.
A hagyományos és a digitális képkészítés közül melyik áll közelebb hozzád?
A digitális környezet nagymértékben felgyorsítja a munkafolyamatot, az utólagos feldolgozás során pedig gyakorlatilag nincsenek határok. Egy-egy klikkel megteheted azt, ami egy kézi laborban órákon át sem biztos, hogy sikerül. Nem beszélve arról, hogy maga a kidolgozás folyamata sokkal olcsóbb (ha leszámítjuk magát a fényképezõ- és a számítógépet).
Filmre rögzíteni képet már egy másik történet. A vegyi dolgok másként viselkednek mint a bitek. Elég egy apró hibát elkövetni és minden a tetejére állhat, ami a negatívot illeti. Van egy jó adag izgalom, ami végigkíséri az egész játékot, az exponálástól a papírképig, éppen a vegyi jellegû kockázatok miatt. És teljesen más egy elsötétített laborban lesni, ahogy megjelenik valami a papíron, mint egy printergép mellett álldogálni.
Elsõsorban a zsebemhez mérem a „mûvészetemet”, nincs kedvenc a kettõ közül. Inkább a harmadik felé húzok, amikor a képeket hangok, szavak, animációk is kísérik.
Visszatérõ motívum a képeiden a tükörkép/szimmetria, illetve a kaleidoszkóp-szerû elrendezés…
Ezek a képek, és a szimmetria egyfajta gyakorlatok eredményei, ahol a kép feletti munka sokkal fontosabb volt magánál a képnél. A Photoshop-nak egy gyengébb változatában, az Adobe Photo de Luxe-ban készültek.
Másrészt: ez a mandalaszerû látvány azért érdekes, mert a nézõ szeme nem tud egy pontra fixálódni, hanem inkább ide-oda ugrál a részletek között. Tehát ezek tulajdonképpen nem is a szónak a szoros értelmében vett igazi fotók.
Haiku, kóan, zen-buddhizmus: olvasható a honlapodon – mit jelent a Kelet és a keleti filozófia számodra?
Belekeveredtem néhány éve. És azóta is csak keveredek. Azelõtt is foglalkoztatott idõnként, néhány író, könyv révén. Aztán a budapesti Buddhista Fõiskolán is kikötöttem, egy idõre, ami egy tökéletes hely annak, aki ennek a dolognak is utána akar járni.
Keleti filozófia – ha így nézzük, ilyen nagy gyûjtõ-ernyõ alatt, azt mondom, hogy érdekes. Mint az összes többi. De nem vagyok orientalista, vagy ilyesmi. Legfeljebb a zenében. Nekem speciel egy buddhista „filozófia” hagyomány jött be, és jön be szinte maradéktalanul a keletiek közül a mai napig. Amit említesz, a honlapon, azok egyfajta tanulmányi jegyzetek, projektek.
Összekapcsolva ezzel a digitális-hagyományos technikákat: tapasztalatom alapján a hagyományos fekete-fehér fotózás úgy aránylik a digitális párjához, ahogy a zen buddhizmus a tibeti változataihoz.
Pillanatkép vagy beállított? Melyik a nagyobb kihívás?
Gyors géppel a pillanatkép a legnagyobb élvezet, a beállítottat pedig azért szeretem, mert egy csomó mindent előkészítesz aztán hagyhatod a dolgokat maguktól alakulni, mindig kikerekedik valami belőle. Ha valamit mondani akarsz, szerintem érdemesebb előkészíteni ezt a véletlent.
Hol lehet a képeiddel találkozni?
Volt egy egyéni kiállításom, Pesten, és néhány közös, ugyanott, azt hiszem három. Semmi extra, bár igaz, mindnek megvan a maga története. Albumban még nem szerepelnek. A Romániai Magyar Szóban időnként közölnek belőlük a hétvégi mellékletben.
Kedvenc fotók?
Lennének. Hieronymus Bosch képei, fotóban.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
