Csíkszereda is túlvan a Látványfilmek maratonján

A csíkszeredai filmmaratonon mindkét fél kellemesen csalódott. A szervezők attól rettegtek, hogy túl kevesen lesznek a nézők, a nézők meg azon gondolkodtak, hogy ki lehet-e ezt bírni, illetve érdemes-e egyáltalán. Az esemény azonban mindkét fél aggodalmaira rácáfolt: a maratonon közel százötvenen fordultak meg, köztük olyanok, akik innen ugrottak át biológia vizsgára a szomszédos terembe, majd az ottani megmérettetés után nálunk is kipróbálták a teherbírásukat.

Akadtak olyanok is, akik csak egy-két tömböt néztek ki maguknak, de egy tucatnyi vállalkozó kedvű sikeresen végigülte a teljes repertoárt. Pedig az elején nem igazán értették, hogy miért nem lehet ezt két este rendezni, és közben a szervezők is aludhatnának egy picit. Viszont, akik végignézték az összes filmet ráéreztek arra, hogy itt nem pusztán mozizásról van szó, hanem filmek egymásba játszásáról, amelyet a fáradtság és a felejtés egyetlen hatalmas élménnyé kovácsol össze.

A hajnali órák holtpontjait néhányan szaladással próbálták leküzdeni, a dohányosokat pedig a kinti hideg ébresztette fel újra és újra. A vetítés sikeréhez nagymértékben hozzájárultak a technikai lehetőségek, amelyeknek segítségével igazi mozi-hangulatot lehetett varázsolni a csíkszeredai Sapientia Nagy Aulájába.