Xantus Gábor és Pethő Ágnes válaszol
kérdeztek a disputázók 2003. október 01. 15:28, utolsó frissítés: 15:07Mit tanítanak a Sapientia média szakán? Miért nem biztos egyáltalán, hogy mindenki végez, aki beiratkozott? A szak két "első mozgatója" reagál az új médiaműhelyt még indulása előtt kritizáló véleményekre.
Xantus Gábor válaszai
goeroeg , München
Én csak hetekkel csúsztam el egy szintén média-közeli egyetemi tanulmányon, még máig is sajnálom. Nagyon meglep, hogy Erdélyben is lesz lehetőség ilyesmit tanulni. hiszen talán a gyakorlati fizika mellett ez a leg-pénzfalóbb szak.
A kérdésem az lenne, hogyan kívánnak megküzdeni az Erdélyben uralkodó előítéletekkel, főleg a magyarok és románok közötti erős nemzeti érzésekkel, amelyek a mai erdélyi médiákat (mindkét oldalon) jellemzi? Nem állítom, hogy nyugaton más lenne a helyzet, és csak remélni tudom, hogy valamelyest sikerül.
Továbbá az lenne még a kérdésem, hogy ez a szak csak magyarok számára lesz hallgatható, vagy más anyanyelvű diákok is látogathatják?
– Kérdésére válaszolva: az "Erdélyben uralkodó előítéletek, főleg a románok és magyarok között" című problematika, a nemzeti érzésekkel együtt belefér abba a vadkeleti sajtószabadságba, mely tájainkon dúl. Ennek megoldása nem (csak) a most induló szak feladata, hanem inkább az életé.
Kid A , levél fonákján, mint a levéltetvek általában
Film - fotó - média?
Nem túl nagy falat ez egy újszülöttnek? Kezdjük ott, hogy film és fotó elsősorban a hordozóján találkozik, nem pedig műfajában. Ahogy a fotó a régmúlt idők festményéből fejlődött ki, úgy a film is elsősorban a színjátszásból táplálkozik. Közük nincs igazán sok (némi közös technikai vonatkozáson túl). (Hagyjuk most Greenawayt, aki mozgékony fotográfiákat delirál, a nagyközönség őszinte rémületére...)
A fénykép és a film két ellentétes jellem: míg az első a pillanat mozdulatlanná dermedt nagyszerűségét akarja megragadni, addig a másik a percnyi történés izgalmának, változásának állít maradandó emléket. A fénykép a líra, a film eposzi. (Az eposzi fénykép mesterkélt, a lírai film unalmas. Ezen még a legnagyobbak, a legújabb médium elismert bohócai sem tudtak sohasem változtatni. Nem is fognak.)
Aztán a média! Van internetszak is a főiskolán? Hát újságírói? Bulvárinternetes is? Kultúrinternetes is? Sportújságírói is? Hírügynökségi is? Minden, minden, minden?
– Igen, a szak megnevezését teljességében értelmezve ez valóban túl nagy feladat egy újszülöttnek. Kényszerítő körülmény, hogy az akkreditációs dosszié összeállításakor a hivatalos lajstromban szereplő megnevezést kellett elfogadnunk. Ebből a merítésből a későbbi szakosodási igények szerint szűkítjük a kört. Szándékunk az, hogy a későbbiekben választott tanulmányi irányokat jól felkészült, hiteles oktatók tanítsák. Vendégtanár-programunk is ezt a célt szolgálja. Az egyetemen (vélhetően még sokáig) nem lesz "minden, minden, minden", csupán annyi, amennyit az intézmény megfelelő szakmai színvonalon biztosítani tud. Á la carte.
Fotóról és filmről rögtönzött eszmefuttatása, a vonatkozó irodalomból átvett gondolatai idők végezetéig szakmai hitviták témái maradnak. Én magam azt gondolom, hogy a fénykép sem mindig líra, mint ahogyan a film sem mindig eposzi. E beszűkítő megközelítés pedig egyenesen drámai.
Más: az unalom és a mesterkéltség – filmben – általában az Eisenstein-féle relativitás szerint mérhető, legyen az líra, vagy epika, vagy akármi.
Tisza , Bihar
Nincs is szebb dolog, mint a sajtó szóval játszadozni, egy olyan közegben, ahol ez igencsak kétes és homogén szak. Biztos, hogy a hazai magyar médiának ilyen film-fotó-izékre van szüksége? Maradjunk már a földön embertársaim, és főleg ne beszéljünk mellé okoskodóan és ürügyeskedőn!
Sajnos, mind a hazai mind a magyarországi médiaoktatás ott tart, hogy a jeles és többnyire alapítványok által nyalogatott intézményekből pont annyi újságíró jön ki, mint amennyi bement. Mint gyakorló újságíró, helyzetismeretem tükrében engedtessék meg nekem ama rosszmájú megjegyzés, hogy aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja, aki tanítani sem tudja, az meg igazgatja...
– Kérdésfelvetéséből ítélve ön boldog ember, hiszen feltételezhetően nem néz televíziót.
Egészen biztos, hogy a romániai magyar médiának (is) szüksége van és lesz ilyen film-fotó-izékre. Mint ahogyan más izékre is szüksége volna.
"Gyakorló újságíróként" éles szemmel és kifinomult érzékkel hivatkozik egy nem túl eredeti megállapításra (értsd: közhelyre), s jut végső következtetésre, ami a szakma, annak oktatása, avagy dirigálása összefüggéseit illeti. Rossz máját saját érdekében kezeltesse, jobb lesz a közérzete.
Biztosíthatom, hogy a Sapientia-EMTE szóban forgó szakirányát még senki sem nyalogatja, s az intézmény sem él efféle lehetőségekkel. Az pedig végképp nem biztos, hogy mindenki végez, aki beiratkozott.
Kid A , levél fonákján, mint a levéltetvek általában
Én a filmes oldalát látom betegnek ennek a társításnak, más pedig az újságírásit. Az egyetemi kezdeményezők mentségére szóljon, hogy máshol is nagy a zűrzavar ezeket a fogalmakat illetően. (De igazán: a film(ezés) és a fotó(zás) csak egy-egy kis része a nagy-nagy médiának nevezett valaminek, ahogy az újságírás is az. (Illene már kitalálni valami szép és rendes magyar nevet ennek a "médiának", én személy szerint nagyon utálom ezt a mait. Meg maga a fogalom sem egészen pontos és használható: a média működésének az elfogadása feltételez kibocsátót és befogadót, pedig filmet és fotót lehet csinálni közönség nélkül is, nem?
Azért ez a média megér egy és néhány misét, nem?
("- Mit tanulsz? - Filmesztétikát és szemiotikát" - ez így snassz, ócska és túlhaladott. "Mit tanulsz? Médiaszakos vagyok a Sapientián" - ez már döfi, modern és haladó. Mer senki sem érti, hogy mi az.)
– Valóban nagy a zűrzavar a médiaoktatás értelmezése terén. Itt is, másutt is. Filmet és fotót lehet csinálni „befogadó” nélkül. Illetve nem lehet, mert ha mégis, akkor a befogadó maga az alkotó. Tehát lehet, de nem érdemes. Kész skizofrénia, nemde?
B bácsi , Budapest
Engem is a dolognak a média része érdekel: kik és mit fognak tanítani?
– A szak tanrendjét terjedelmi okokból e helyen nehéz lenne közreadni, de a rövidesen ott lesz az EMTE honlapján. A tanári kar vonatkozásában, mint fent. (Szigorúan ragaszkodunk a megfelelő szakmai képzettséghez és kompetenciához. Mivel a romániai magyar felsőoktatásban ez a szak előzmény nélküli, ahol szükséges, vendégelőadók foglalkoztatását tervezzük.)
kakadu , Erdély
Kid A felvetéséhez csatlakozva:
Számomra sem egészen világos a társítás: a fotó(művészete)t általában képző- vagy iparművészeti egyetemeken tanítják önálló szakként (illetve társítva videóval és computer arttal intermédiakent), a film(művészet)et színház / és filmművészeti egyetemeken tanítják több szakra bontva (a rendezőitől az operatőriig széles skálán), a médiáról meg jelen esetben nem tudom, mit fed (apropó: mit?). Ha médiaelmélet – P.A. CV-jét látva gyanítom, itt erről lenne szó –, azt általában bölcsészkarokon, filozófiai vagy esztétikai tanszékek keretén belül működtetik önálló v. elméleti társszakként (most néztem meg neten vagy 8 nagy európai egyetem honlapját). Netán a film és fotó is csak elméletként lenne jelen (ez esetben is gezemüzének tűnik az összeállítás)?
A létrehozók legalább tudják, mit fed a szak - és főleg milyen képzést és milyen címet fog adni? (Ha netán "fotóművész, filmművész és médiakutató", hangosan elmosolyodom.) Vagy a budapesti "Bolyai osztály" helyett afféle televíziós tótumfaktum-képző tánciskola lesz? Kik fognak itt tanítani (és mit)? (A Sapientia honlapján nem találok erre vonatkozó infót.)
A társítás valóban vitatható. Ne vitassuk azonban sztereotípiák szerint. Nem biztos, hogy azért jó, avagy nem ez a társítás, mert léteznek már skatulyák. A filmművészeti főiskolákon, egyetemeken a fotó ugyan nem külön szakirány, de egyik legfontosabb alaptantárgy – elmélet és gyakorlat szintjén egyaránt. Ez fordítva általában nem igaz, tisztelet a kivételnek. E területek közötti átjárhatóság szakmai evidencia, de ez gyakran mégis zavart okoz.
– Magam, mint aki annak idején (2001) e szak létrehozatalának javaslatát megfogalmaztam, fölvázoltam, megindokoltam és az EMTE rktori hivatalának benyújtottam, mint gyakorló televíziós és filmes tettem. Azt gondolom (sokadmagammal), hogy ma elsősorban képzett gyakorlati szakemberekre van szüksége a romániai magyar televíziózásnak, netán a csírájában bontakozó filmgyártásnak. Mostanáig e szakterületeken tudásért messzire kellett menni, s nem mindenki váltott menettérti jegyet. A szak létjogosultságát is ez az érvelés támasztotta alá.
Igaz, hogy a júliusban megtartott első felvételi vizsga struktúrája hangsúlyosan az elméleti vonulat felé billent el, ami az ön olvasatában (is) konfúzióhoz vezetett.
Úgy látszik, hogy a követendő cél, a pontos irány és a szak építésének stratégiája szempontjából nekünk, az alapítóknak kell mielőbb tisztább vizet öntenünk a poharainkba, hogy szándékunk "kifelé" is világos és követhető legyen.
fellinibaro , Magyarfenes
Szeretném, ha Xantus Gábor megosztana velünk főiskolás tapasztalatait, milyen nehézségi fokúak voltak a vizsgafilmjei, melyik volt a diplomafilmje, valamint ki volt az osztályvezető tanárja? Pethő Ágnes a filmelméletet hány éves oktatásban sajátította el melyik filmfőiskolán?
– Tisztelt baro (talán báró?) úr, kérem, szíveskedjék alkalmat teremteni (pl. fogadóóra) hogy az önt érdeklő egyetemi tapasztalataimról beszámolhassak. Addig is: vizsgafilmjeimet annak idején celluloidra (értsd: filmre) készítettem, mert videó akkortájt itt még nem volt, de különben is... Ami "nehézségi fokozatukat" illeti: 1 tekercs 35 mm-es filmnyersanyag súlya 1,2 kg, ezt szorozza meg kb. tízzel, továbbá az Arri C-2 filmfelvevő + statív + kellékkel cirka 30 kg, mindösszesen közel fél mázsa. Mint láthatja, egy főre számítva vizsgafilmjeim nehézségi fokozata nem elhanyagolható. Ha egyéb mértékegységben kívánja a „nehézségi fokozatot” fölmérni, úgy kérem, pontosítsa, mire volna kíváncsi?
Szerénytelenül jelzem továbbá, hogy a tanoncéveim során készített 5 kötelező film szakmai vezetői között szívesen említem Traian Rocsoreanu, Mircea Veroiu és Viorica Bucur nevét. Filmjeim fogadtatását illetően további részleteket talál a „TVR.în competiţii şi concursuri naţionale şi internaţionale”. 1962-2001 című kiadványban Egyébként: a "múltban" vagy azután általam készített valamennyi filmemet, tv-műsoromat stb. ma is vállalom, mert – szerencsémre – vállalhatók.
tino , Cserehát
Sok Filmtettet eladtak a felvételi előtt a felvételire jelentkezőknek? Ha igen, jó üzleti fogás volt, ha nem, akkor mindenki fénymásolta?
Amúgy miért nem lehet rendes újságírást tanítani egy ilyen szakon. Végre létrehozhattak volna egy olyan újságíróképző intézményt, amely megmutatja úgy a váradi sóhivatalnak, mint a Babesen működő újságíró-iskolának, hogy miről is szól az újságírás. Jó újságírókra sokkal nagyobb a szükség, mint kimondottan filmesekre.
Internetes újságírást miért nem vettek bele a dologba?
Továbbá van olyan is a bejutottak között, akit valamilyen közeli ismeretség vitt oda. Ha már így van, nem lett volna jobb mindezt úgy csinálni, hogy ne vevődjön észre?
– Jó filmesekre ugyanolyan nagy szükség van (lenne) mint jó újságírókra.
Ami az ön által jelzett, állítólag kedvezményezett felvételizőt illeti, így, utólag szíves tudomására hozom, hogy volt közeli ismerősöm is a jelentkezők között, de sajnos nem jutott be. A jövőben majd jobban vigyázunk. Netán ön is felvételizett?
sláger , Erdély
Minden hírek szerint a sikeresen felvételizők nagy része a kolozsvári és sajtó képviselője. Mi a hozzáállás az ismerősökkel kapcsolatban? Avagy meg egy klasszikus példája lesz ez a szak is a romániai family affair-nek?
– Értesülései a lehető legrosszabbak. A sikeres felvételizők egyike sem pálya-közeli. Sajnos.
tango , Udvarhely
Xantus Gábor, Hajdu Győzővel készített filmjeit és kapcsolatait mikor láthatjuk, hallhatjuk mindnyájunk örömére? Továbbá kik voltak az évfolyamtársai a Stefan Gheorghiu kommunista ideológiai egyetemen?
– 1987-ben a Román Televízió dokumentumfilmes operatőreként kértek fel arra, hogy többedmagammal (pl. neves magyar néprajzkutatókkal) részt vegyek egy dokumentumfilm sorozat-forgatásában, mely még élő, erdélyi magyar folklóranyagot dolgozott fel. A sorozat ötlete valóban a Hajdu Győzőé volt.
A forgatókönyv ismeretében tájékoztatom, ebben a kezdeményezésében nem volt semmi kivetnivaló, sőt. Ha nem tudná: a nyolcvanas évek végén magyarlakta falvakban kamerával bóklászni, forgatásokat szervezni csak hatósági áldással lehetett, ami nekünk évekig nem adatott meg. H.Gy. szerezte meg a forgatási engedélyeket, s jártuk be kamerával Erdélyt a Gyimesektől Kalotaszegig.
A több órás nyersanyag ma már pótolhatatlan néprajzi dokumentum, melyet sajnos azóta sem láttam. A jogtulajdonosnál kezdeményezni fogom közreadását és archívumban való elhelyezését "mindnyájunk örömére". Hajdu Győzővel azóta nem volt kapcsolatom, de az ön által fölvetett kérdés apropóján gondolkodom azon, hogy megkeresem. Egyébként a Hajdu Győző személyével kapcsolatos riogatásai valószínű zsigeri eredetűek, s mint ilyen, ösztönéletének része. Jó volna azonban disztingválni.
A Strefan Gheorghiu kommunista egyetemre engem is beutaltak, mint az RTV-ben, s általában a központi sajtóban dolgozók mindegyikét, ilyen-olyan tanfolyamra, fejtágításra, agymosásra. A másik változat a munkanélküliség, ebből adódóan a bátor kivándorlás lehetett volna. Mivel nem jártam "tanórákra", nem ismertem az "osztálytársaimat" sem. De gondolom, ott volt Marx, Engels és Lenin – inkognitóban. További megnyugtatására: egyetemi diplomámat nem a fent nevezett műintézettől kaptam.
S ha már itt tartunk: 1989. december végén ön hol volt és mit csinált? Tett-e valamit azért, hogy most a vélt névtelenség fedezékéből szabadon lövöldözhesse mérgezett nyilait? Válaszát a szerkesztőségbe várom "romániai magyar kútmérgezők fóruma" jeligére.
sub , Kolozsvár
Összesen három, sajtóban ténylegesen munkálkodó ember jutott be, de egyiknek sincs köze sem a filmezéshez, sem a fényképezéshez, ugyanis az egyik rádiós, a másik kettő pedig újságba (és máshova) ír, de nem is ez a baj. Viszont az, ami baj, hogy olyan emberek nem jutottak be, akiknek a kezében már nagyon sokszor volt kamera. De egy kérdés is: milyen tantárgyak kerülnek be média-címszó alatt a tanrendbe?
– Én magam fájlalom és nehezményezem, hogy olyan emberek nem jutottak be, akik már a szakma közelében vannak.
Tisza , Bihar
Én azt hiszem, mindenki megérdemli, hogy bejusson oda, ahova be akar jutni. Egy rádiósból meg még minden lehet, s az sem érdektelen, hogy látja meg hanghullámait az éterben! És ha egyszer le kell filmezni a hangok terjedését, mint napi szenzációt? Gondolkodtatok már azon felebarátaim, a disputában mit fed a "mondvacsinált" jelző?
– Felvetése érdekes. Az illatos film gondolatától sem áll távol!
kaszako , USA+HUN
Cleveland-ben azt hiszem 1988-ban Ádám Erzsébet művésznő bemutatott egy filmet egy kalotaszegi esküvőről,(talán Kalotaszentkirály) nagyon szép film, akkor ez sokat jelentett nekünk , annak ellenére, hogy a forgatókönyvet az ellentmondásos hírű Hajdu Győző írta. A Xantus úr munkája tette mesterművé azt a munkát. Abban az időben még nálunk sem volt bárkinek videója. Azt kérdezném Xantus úrtól, hogy mi történt a fiatal párral, találkozott-e még velük van-e gyerek és valóban Ádám Erzsébet művésznő a keresztanyjuk? Gratulálunk a kinevezéséhez, és sok sikert kívánok!
– Ha a fentebb erkölcsi kárhozatra ítélt filmet Clevelandban is láthatták, s arra másfél évtized után is emlékezik levélírónk, úgy a magam részéről munkámat nem tekintem hiábavalónak. A kalotaszegi menyegzőn látott ifjú pár gyermekeinek tudomásom szerint nem Ádám Erzsébet a keresztanyja.
Jókívánságát köszönöm.
Saman , Erdély
A fotó-média szak befejezésével egy erdélyi fiatalnak, itthon milyen kilátása van munkahelyre? Milyen felszereléssel rendelkeznek?
– Az EMTE hallgatói tájékoztatója szerint a szak filmkritikusokat, szerkesztőket (?), műsorigazgatókat valamint a médiával, filmművészettel kapcsolatos tudományos kutatásba is bekapcsolódni tudó szakembereket képez. Azt remélem, hogy nem csak olyanokat, akik a szakma alapos ismerete és művelése híján diplomás főítészként törnek pálcát a "dolgozók" (értsd: alkotók) fölött. A leendő gyakorló filmeseknek, tévéseknek minden bizonnyal nagyobb lesz az ázsiója, mint pl. a műsorigazgatónak. Egyszerűen azért, mert a szakmában ez a hiányterület.
CtrlAltDelete , itt a piros, hol a piros
Egy kérdésem lenne a felvételi bizottsághoz. Mit kellett volna, hogy írjon az ember a felvételi dolgozatban, ahhoz, hogy bejusson? Mert hogy nem azt, amit kértek, az biztos. Sajnos nagyon sok felvételizőt gyámoltalanul hagytak azzal, hogy egyáltalán nem azt értékelték, amit kértek. Uraim, ha ilyen alapon megy a felvételi, akkor hagyjuk a fenébe az egészet, és maradjunk azzal, hogy a média-szak csak egy szép elképzelés volt. Ameddig kompetens embereket találnak a szak beindítására.
– Vélhetően ön is felvételizett. Egyébként: no comment.
P.s. Elgondolkodtató, hogy a disputázók disputája mennyire telített negatív töltéssel.
(Tisztelet a kivételnek) Egy majdani, intrikamentes, érdemi disputa reményében tisztelettel: Xantus Gábor
Pethő Ágnes válasza a disputázók kérdéseire
A kérdezők kérdéseiket név nélkül fogalmazták meg, annak ellenére, hogy akikhez intézték azokat, bemutatkoztak, és vállalták a személyes tájékoztatást, egy olyan kérdésről, amely érthetően sokakat érdekel. A sokféle véleménynyilvánításba szőtt anonim kérdésekre eképpen megpróbálok olyan közös választ fogalmazni, ami vélhetően tartalmazza azokat az információkat, amelyekre valószínűleg nemcsak a kérdezők, hanem még sokan mások is kíváncsiak.
Az érdeklődők számára tehát a következőképpen lehet röviden összefoglalni a Kolozsváron most induló Fotóművészet, filmművészet, média szakkal kapcsolatos alapvető tudnivalókat. A komplex elnevezésű szak egy sokszínű felsőoktatási intézmény, a 2001-es tanévvel kezdődően több helyszínen is szakokat működtető, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem része, s mint ilyen céljai alapvetően didaktikai jellegűek, a napi médiaügyekbe nem kíván beleavatkozni. A szak hallgatója lehet bárki, anyanyelvétől függetlenül, az oktatás nyelve azonban magyar.
A szak célja a választott szakiránynak (audiovizuális kommunikáció) megfelelően egy minél szélesebb spektrumú képzés megvalósítása, amelynek alapján a szak végzettjei az audiovizuális média területén minél változatosabb feladatok elvégzésére legyenek képesek. E tekintetben több vonatkozásban is hiánypótló szerepet tölt be, jelenleg ugyanis ez az egyetlen olyan magyar nyelvű egyetemi képzés Erdélyben, amely programszerűen felvállalja mind a mozgóképkultúra és média kérdéseire vonatkozó elméleti oktatást, mind pedig a gyakorlati jellegű szakoktatást a filmkészítés és a multimédia bizonyos területein.
Az elméleti jellegű oktatás során a hallgatók átfogó ismereteket szerezhetnek a filmtörténet korszakairól, a filmelemzés korszerű módszereiről és a filmelmélet kérdéseiről. A gyakorlati jellegű képzés nagy hangsúlyt fektet a mozgóképi kommunikáció formáinak megismerésére és a kreatív jellegű foglalkozásokra. A hallgatók kiscsoportos műhelygyakorlatok meg egyéni foglalkoztatások során megismerik a fotográfia és a filmkészítés technikáit, a klasszikusnak számító eljárásoktól a digitális képszerkesztésig, betekintést nyernek a forgatókönyvírás, a dokumentumfilm-készítés és a televíziós műsorszerkesztés fortélyaiba.
Mindezeket a multimédia néhány technikájának és felhasználási módozatának elsajátítása valamint az audiovizuális kommunikáció területére vonatkozó jogi és menedzseri alapismeretek egészítik ki. A hallgatók a harmad- és negyedéven érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelően, az opcionális tárgyak megválasztása révén szakképzésüket a következő területeken mélyíthetik el: filmművészet és televízió, mozgóképelmélet és kritikaírás vagy multimédia.
A most kiépülőben levő tanszék ugyanakkor alapvető feladatának tekinti azt is, hogy a képi kommunikációra, a filmművészetre és a multimédia területeire vonatkozóan tudományosan megalapozott szakkutatásokat végezzen. A tanszék a kitűzött célok elérésének érdekében fontosnak tartja a szakmai kapcsolatok elmélyítését a hasonló szakirányokat követő hazai és külföldi egyetemi tanszékekkel, alkotói és kutatói műhelyekkel, a szakmai gyakorlatok megszervezése révén lehetővé teszi a diákok bevezetését az audiovizuális média terén való sokrétű alkotómunkába, illetve szorgalmazza a hallgatók bevonását a képkultúrára vonatkozó ismeretterjesztésbe és a tanszék által kezdeményezett csoportos kutatásokba.
Ami a szak tanárait illeti: egyrészt általános alapelv a Sapientia egyetemen, hogy az állásokat hivatalosan kiírt (a tanügyi törvények előírásait teljesítő) versenyvizsgával lehet elfoglalni. Másrészt a szakindításhoz való engedély megszerzésének is egyik alapvető követelménye volt az, hogy legyenek olyan, a kívánt területeken megfelelően képzett szakemberek (doktorátussal rendelkező egyetemi oktatók vagy olyan tehetséges fiatal doktoranduszok, akik néhány éven belül megszerzik majd a doktori címet, és akik szakmai publikációikkal már szintén bizonyítottak), akik jelentkezni tudjanak a versenyvizsgákra. Ezekből fog majd fokozatosan összeállni az évfolyamok előrehaladtával a szak tanári kara. A helybeli oktatók mellett pedig kisebb arányban vendégtanárok is fognak tanítani.
A szak iránt bővebben is érdeklődők figyelmébe ajánlom az egyetem honlapját, amely a jelen pillanatban még kevés információt tartalmaz, a következő néhány hónapban azonban számos hasznos tudnivalót megjelenít majd a szakon folyó különböző tevékenységekről, az ott tevékenykedő oktatókról valamint a szak által szervezett nyilvános rendezvényekről, amelyekre minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
