Két nő közt megtörtént a csoda
Hegyi Réka 2003. szeptember 08. 17:04, utolsó frissítés: 16:55Vasárnap este díjkiosztó gálával és a budapesti Bozsik Yvette Társulat Lakodalom című táncszínházi előadásával zárult a gyergyószentmiklósi kollokvium. A rendezvény második felében bemutatott produkciók vitték el a díjakat.
A Nagyváradi Kiss Stúdió Színház két produkciót hozott el Gyergyóba, ezek közül az Üzenet az otthoni hegyeknek című szerepelt a verseny programjában. A széteső dramaturgiájú kollázs Wass Albert önéletrajzi írásából, regényeiből és verseiből kiragadott részleteket tartalmazott, semmilyen indokoltság vagy alkotói logika nélkül. Kiss-Törék Ildikó és Varga Vilmos, bár színpadi játékként jelölik meg az előadás műfaját, sem színpadi alkotás, sem játék szempontjából nem tudták meggyőző erővel tolmácsolni a kiválasztott Wass-részleteket.
A nagyváradi magánszínház előadását követte csütörtökön a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Marivaux-előadása, a Két nő közt. Köllő Katalin így ír erről a Kollokvium című lapban: „Colpacci megfogalmazása szerint: minél inkább hajszolja az ember a látszólag karnyújtásnyira lévő javakat, ide sorolva természetesen szexuális vágyaink beteljesedését is, annál inkább magára marad. A magány, a lelki kiüresedés ránk telepszik, megfojt, elszigetel. A tükrökkel körbevett, elegáns, sallangtalan szalonban magára hagyottan áll a Lovag (Nagy Dorottya), a nagyvilági játszmáknak tűnő, ámde kisszerű harc után. A míves tükrök csak a külső mázt mutatták, a lélek tükre sötét maradt.
Nagyszerű színészi alakításoknak lehettünk tanúi. Szélyes Ferenc remekbe szabott inasa talán a legkiemelkedőbb ezek közül. “Jelölje meg a témát, uram, és én boldogan beszélek akár órát hosszat”, mondja Trivelin, a készséges inas, gazdája barátjának, Lelionak (Sebestyén Aba). Kicsit Szélyesre igazítva ezt a mondatot, azt mondhatnám: jelölje meg kérem a szerepet, aztán Szélyes a többit elintézi, akár órák hosszán át. Utolérhetetlen gesztusai vannak, ezeket megfigyelve akár “leolvashatjuk” mondanivalóját. Páratlan észjárása sokszor kisegíti a bajból. De alkalomadtán, ha érdekei úgy kívánják, sokat beszél és semmit se mond. S bár a pénz mellett társra is vágyik, a megfelelő időben mégiscsak -- társadalmi kategóriájára nem jellemző módon -- “előkelően” vissza tud vonulni.”
A Kollokvium műsorában szereplő két német nyelvű előadás közös jellemzője, hogy a színészt helyezik a figyelem középpontjába. A Szebeni Radu Stanca Színház Német Tagozata a Romániában alig ismert kortárs német szerző, Urs Widmer darabját, a Nepált mutatta be. „Nincs elmesélhető történet. Hans és Heinz játszanak, hogy kevésbé féljenek. Igen változatosak ezek a félelem-űző játékok. Például különféle színdarab-ötleteiket adják elő egymásnak vagy szólánccal ugratják a másikat. Szerelmes levelet is fogalmaznak egy képzeletbeli lánynak. A levélkét aztán a közönségből gondosan kiszemelt illetékes kapja.
A két színész végig uralja a színpadot. Nem eresztik a kezükből az irányítást, a figyelem nem lankadhat. Élő, improvizatívan vibráló kapcsolatban vannak egymással, s jut még energiájuk a nézőkre is figyelni. Minden elismerést megérdemlő a teljesítmény. Nem tudom Uli Hoch rendező miként működött közre a produkcióban, mindenesetre a színészi alakítások intenzív izgalmát nem lehet eléggé dicsérni.” – írja Sőregi Melinda az előadásról.
A Temesvári Nemzeti Színház Német Tagozata is egy nálunk kevésbé ismert szerző, Michel de Ghelderode drámáját, az Escurialt mutatták be. Fiatal koruk ellenére az előadásban szereplő színészek (Rares Hontzu és Ciprian Lungu) árnyaltan játsszák el király és bolondja közötti bonyolult kapcsolatot.
Nagy közönségsikert aratott Gyergyóban Egressy Zoltán Portugál című darabja. „Lendvay Zoltán szatmárnémeti rendezése a korrekt kategóriába sorolható. Mérsékelten ízléstelen és szolidan unalmas. Hagyják működni a szöveg jól pukkanó poénjait, de ennél tovább nem merészkednek. Kicsit “mintha” lenne mindenből, ám a jelzés szintjén nem jut túl az előadás. Nincs pontosan eldöntve, hogy realista legyen-e a játék avagy túlzóan groteszk. A semleges középutat választotta a rendező, zajos közönségsikerrel kisérve. Van itt lepukkant kocsma, és primitívül beszélő primitív arcok. De nem érezni, hogy ez miért is fontos. Miért feltétlenül ezt a közeget akarta a társulat bemutatni? A tragikum iránti fogékonyság nyilvánvaló, hiszen az eredetiben szó sincsen a főszereplő öngyilkosságáról, miközben a szatmári verzió Masni (Kató Emőke) vérben ázó alkarjának “borzoló” látványával ér véget. Történt még egy módosulás Egressy darabjában: nem derül fény Sátán nagy titkára, hogy valójában nem is a Bittner, hanem éppen ő maga veri a kislányát” -- osztja meg véleményét Sőregi Melinda a Kollokvium című lap olvasóival.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Tranzit Alapítvány koprodukciójaként létrehozott Károly című előadás (Slawomir Mrozek abszurd darabja) kisebb módosulásokkal került színre Gyegyószentmiklóson. A megváltozott színpadi térnek köszönhetően más hangsúlyokat kapott Tompa Gábor rendezése -- vélték az előadást értékelő megbeszélés felszólalói, akik látták az előadást eredeti helyszínén, a kolozsvári Tranzit Házban. Abban mindenki egyet értett, hogy a produkció három remek színésznek kínál játéklehetőséget, és ezt Csíky András, Bíró József és Dimény Áron ki is használja.
Szombaton este a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház lépett fel, A csoda című előadásukat mutatták be. Tamási Áron Az énekes madár című műve alapján Bocsárdi László rendező és alkotótársai modern, az eredeti irodalmi mű szürrealizmusához, teatralitásához ragaszkodva olyan színpadi remekművet hoztak létre, mely méltán aratott vastapsot és nagydíjat a Kollokviumon.
A Kisebbségi Színházak Kollokviumának díjazottjai
A Kollokvium Nagydíja: A csoda (Tamási Áron Színház – Sepsiszentgyörgy, rendező: Bocsárdi László)
Előadás-díj: Károly (Kolozsvári Állami Magyar Színház, rendező: Tompa Gábor)
A rendezvény egyik helyi főtámogatójának, a Muskátli Vendéglőnek különdíja, melyet a zsűri a kiemelkedő együttes-játékért ítélt meg: Két nő közt (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat, rendező: Alexandru Colpacci)
Életmű-díj: Kovács Ildikó
Legjobb férfialakítás díja: Bíró József (Szemorvos a Károly című előadásban)
Legjobb női alakítás díja: Márkó Eszter (Juci a Portugál című előadásban)
A zsűri különdíja: Szélyes Ferenc (Trivelin a Két nő közt című előadásban)
A zsűri különdíja: Franz Kattesch és Roger Pârvu (a Nepál című előadás két szereplője)
Közönségdíj: Üzenet az otthoni hegyeknek (Nagyváradi Kiss Stúdió Színház)
Fotók: Balázs Áron
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
