Görög héroszok és freudi álomfejtés
Hegyi Réka 2003. szeptember 03. 16:36, utolsó frissítés: 16:36Két év után ismét felcsendült Gyergyószentmiklóson a mottó: #i#“A kultúra úgy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben”#/i#. A résztvevők küldetése, hogy bizonyítsák: József Attila verssorai nem érvényesek a kisebbségi nyelveken játszó hazai színházakra.
A megnyitón
a közönség egy perc néma csenddel adózott a pár nappal ezelőtt elhunyt Bocsárdi Angi Gabriella színésznőnek, aki a Figura névadója és alapító tagja volt. Szabó Tibor fesztiváligazgató köszöntötte a résztvevőket, majd a házigazda szerepét betöltő színház fiatal igazgatója, Kolozsi Kilián üdvözölte a vendégeket. Ezután a két főtámogató, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatónője, Karda Emese és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának igazgatója, Zsehránszky István kapott szót. Mindannyian a kollokvium fontosságára hívták föl a figyelmet. Pál Árpád, a húszezer lakost számláló Gyergyószentmiklós polgármestere a közönség nevében köszöntötte a színházak képviselőit.
A találkozó nyílt színházi műhely,
hiszen minden előadást alapos kiértékelés követ. A négytagú zsűri (Kötő József színháztörténész, Fodor Zénó dramaturg, Zsehránszky István színházkritikus és Bodó A. Ottó tanársegéd, színházkritikus) délelőttönként szakmai megbeszélésen találkozik az alkotókkal és a kollokvium résztvevőivel, hogy az előző nap látott produkciókat elemezzék. A fesztivál közönség-zsűrije az amatőr színtársulatok tagjaiból (Danaliszi József, Kovács László, Székely-Béres Attila és Márk Katalin) verbuválódott, ők is díjat osztanak az általuk legértékesebbnek tartott előadásnak.
Az idei rendezvény, az előzőekhez hasonlóan, elsősorban a romániai, kisebbségi nyelven játszó színházakról szól, de kiállítások, a koncertek, táncház teszik színesebbé a programot. A szervezők meghívására pedig, a vasárnapi díjkiosztó gála után a budapesti Bozsik Yvette Társulat mutatja be táncszínházi produkcióját Gyergyószentmiklóson.
Üres széksorok
éktelenkedtek a kollokvium legtöbb előadásán. A Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljára is jellemző hiányosság tapasztalható a gyergyói rendezvényen: a társulatok fél nappal a bemutató előtt érkeznek, játszanak, aztán rögtön utaznak vissza. Ezzel magyarázható, hogy egymás előadásait nem láthatják, és mindannyian kevés helybélinek és a sajtó képviselőinek mutatják be produkcióikat.
Az első előadás Friedrich Dürrenmatt: Egy magánbank története (avagy V. Frank) c. drámája volt, melyet a bukaresti Állami Zsidó Színház mutatott be. Kincses Elemér rendezéséről így ír Köllő Katalin, a Kollokvium nevet viselő fesztiválújságban: A szórólapon álló szöveg szerinti információ azt sugallja, hogy napjainkban, amikor sorozatban mondanak csődöt a különböző bankok, Dürrenmatt darabja aktuálisabb mint valaha. Úgy tűnik azonban ezúttal nemcsak a darabban szereplő magánbank, hanem maga az előadás is csődöt mondott. Mert hiába vártuk, hogy az áhított cél, a mesés vagyon eléréséért elkövetett embertelenségek világa, a machinációkat és gazemberségeket feltáró fekete komédia -- az ugyancsak a szórólapon feltüntetett -- kegyetlen és realista megvilágításban megmutatkozzon, sehogysem akart előtűnni.
Persze sok mindent lehet kárhoztatni emiatt: a rendezői koncepció hiányát, a színészek játékstílusát (vagy leginkább stílustalanságát), az időnként beálló technikai malőröket, az általában a nyitóelőadásokra jellemző „hátrányos helyzetet”, a darab dramaturgiai hiányosságait. Ezek a jellegzetességek valóságosan is „letapinthatóvá” váltak a bukaresti Állami Zsidó Színház produkciójában. Ha valamiben, hát a hiányosságokban egységes volt az előadás.
A fesztivál második
előadását a Csíki Játékszín – Csíkszereda Önkormányzati Színháza mutatta be, Euripidész Íphigeneia Auliszban című tragédiáját. A Kollokvium lapból idézünk: Középen oltár, körben pedig szerény deszkapalánkok (díszlet: Lenekfi-Deák Réka). A díszlet csak keretez, de nem konkretizál: szabad utat hagy a különböző értelmezéseknek, és a színészeket is nagyobb játékosságra inspirálja. Ilyen szabadabb, semlegesebb térben teljesen természetesen adódik, hogy a figurák is emberiek legyenek, sőt egyenesen földközeliek, s ha kell még földhözragadtak is akár. Parászka Miklós rendezése esendően emberinek, kisszerűen nevetségesnek mutatja a nagy görög hősöket. (Sőregi Melina)
Az Átreidák mondakörét dolgozza fel Aiszkhülosz tragédiája is, mellyel a Figura Stúdió Színház szerepelt a Kollokvium műsorában. Hatásos rituális elemek (fáklyák égnek és füstölnek, míves kellékek jelennek meg a királynő áldozat-bemutatásánál) épülnek az előadás látványvilágába, ugyanakkor az alkotók ironikus viszonyulása jelenetről jelenetre tetten érhető. Klütaimnésztra gyilkossága készül, ártatlanul feláldozott lányát, Ípigeneiát akarja megbosszulni, de felvisít, amikor rádöbben, hogy a hírnök hulláját mossa. Aigiszthosz (Kolozsi Kilián) is cselszövő, a hatalmat készül átvenni, de gyáva fráter, akinek fegyvere is leginkább játékkardra emlékeztet.
Béres László előadásban megjelenő kevés kellék több funkciót is betölt. Például a fátyol, melybe a királynő bugyolálja magát, és amit a palota kapujától Agamemnón lábáig saját testéről legöngyölítve terít földre, az istenek haragját kihívó bíbor szőnyeg lesz. Később a Kar szereplői terítik arcura, de visszakerül a földre, hogy a végzete elé induló Kasszandra végignyúlhasson rajta.
Bár maguk az alkotók sem tudták eldönteni, hogy az előadás mennyit őrizzen meg a tragédia fennköltségéből (mely elsősorban a színészek erős színpadi jelenlétének köszönhető), illetve milyen mértékben csússzon át a távolságtartó iróniába, öntörvényű, saját színpadi nyelvén belül következetes előadást hoztak létre. (HR)
Újabb import-rendező
hozott létre produkciót a nagyváradi társulattal: a kecskeméti direktor, Bodolay Géza és a Rokonok után jött Pinczés István és a Freud, avagy az álomfejtő álma. Újabb kísérlet arra, hogy a nagyváradi színházban valamilyen minőségi színjátszás jöjjön létre, s hogy egy új felfogású rendező megmozgassa kicsit az állóvizet. Kérdés azonban, hogy egy vendégrendező mennyire képes megtalálni az összhangot a nagyváradi társulattal, ismeri-e őket annyira, hogy azt a bizonyos minőséget előcsalogassa a művészekből.
Pinczés erre Hubay Miklós művét találta alkalmasnak. Van is egy víziója a nagy álomfejtő álmairól, kérdés, ezt a művészek megfelelő módon tudják-e átadni. Kérdés, hogy ha a színésznek a szavak megformálásával és az ’l’ és ’r’ hangzók elkülönítésével kell bajlódnia, jut-e energiája a figurateremtésre. Valószínűleg nem. S ilyenkor hiába a rendező által tervezett díszlet, a jól elkülöníthető, de adott pillanatban éppen összefolyó terek, az eredmény valami nehezen befogadható, zavaros keverék, amelyben előfordul, hogy hosszú percekig nem értjük a szöveget.
S ha ennyi ideig nem értelmezhetjük, miről beszélnek a színpadon, akkor bizony elkezdünk unatkozni, és ebből az érzésből már nagyon nehéz visszacsalogatni minket. Nem is sikerül. Hiába a szünet, egy idő után már teljesen érdektelen, mi folyik a színen. Persze ebben nemcsak a színészek a hibásak. Már a szövegválasztással gondok vannak. Egy olyan előadást látunk, amely egyszerre szól a történelem nagy szégyenfoltjairól, s közben pedig meg akarja mutatni: Hubay műve mindig aktuális, különösen most. Az előadás egyik nagy „poénja” az eutanázia–EU-tanázia szójáték, ami annyira olcsó, hogy az ember fel is adja a küzdelmet, ha idáig már nem adta fel. – írja Kónya Orsolya a kollokvium című lapnak a Nagyváradi Színház előadásáról.
Kovács Ildikó rendezte a Marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház „Adjátok vissza Pinocchiót!” című előadást, melyben az életre kelt fabábú egy sajátos olvasat szereplője. Esendő és ártatlan kisgyerek, akit Gepetto papa szeretete szólaltat meg, akit öltöztetni lehet, aki szeret lovacskázni papája térdén, és aki járni is megtanul a szemünk láttára. A durva, agresszív és pénzsóvár világ figuráival kell találkoznia kalandjai során. Egyedüli barátai a hagyományos bábszínház hősei, Arleccchino és Colombina, meg a csodálatos Marionellla, a bábok tündére. Az előadás leghatásosabb jelenetében Gepetto a nézőtéri gyermekek közé menekül a szeretett fagyerekkel, és a gyerekek védik meg őket a gonosz szereplőktől.
Tegnap délután
a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház mutatta be a Vénusz Tornya című előadását. A rendező-koreográfus András Lóránt táncszínházi produkciónak nevezi alkotását, melyben a fiatal társulat szinte minden tagja szerepet kapott. Látványos, elsősorban az érzékekre ható, racionálisan nehezen dekódolható előadást látott az az 50-60 néző, aki elfért a színpadra épített nézőtéren.
A Kollokvium eddig legnagyobb sikernek örvendő eseménye a Kaláka Együttes koncertje volt. A zsúfolásig megtelt Művelődési Központ nézőterén kicsik és nagyok együtt örültek a jól ismert megzenésített verseknek és az együttes új dalainak, melyek a nyáron jelentek meg a Csak az egészség meglegyen című albumon.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
