2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Büntetést fizetnek a nyereségből

Sipos Zoltán 2003. augusztus 12. 19:41, utolsó frissítés: 19:35

Kolozsváron szinte minden sarkon dinnyehegy magaslik eladhatatlanul, az utcán élő árusok mindennapjai pedig nem irigylésre méltóak: a hatóságok és a lakótelepi bandák egyaránt #b#ellenük fordultak#/b#, ráadásul már szerveződik a "dinnye-maffia".





Körülbelül egy hónapja lepték el az olténiai dinnyetermesztők Kolozsvár piacait és forgalmasabb tereit. Míg ezeken a zsúfoltabb helyeken nem ritkaság, hogy egymás mellett sorakozva akár több tucat termelő is kínálja portékáját, a dinnyehegyekből az utcasarkokra is bőven jut. A Grigorescu negyed végén, a Szamos-parton annyi dinnyét halmoztak fel, hogy az ember komolyan kételkedik, sikerülni fog-e belátható időn belül eladni a gyümölcsöket.



A termelők azonban láthatóan kényelmesen élnek a folyó partján, és nem is panaszkodnak: itt fel lehet verni az otthonról hozott sátrakat, szemétkukák is kerültek, s mivel nagy többségük Bechet községből jött, családias a hangulat. Bár mint mesélik, még nem mozdultak el a dinnyék mellől, de tetszik nekik Kolozsvár: az emberek civilizáltak, udvariasak, éjszaka nincsenek gondok. A rendőrség, illetve a csendőrség sem zaklatja őket fölöslegesen -- mondják. Az élelmiszerboltok közel vannak, ivóvíz van a piacon, a szemben levő tömbházak lakói pedig néha megsajnálják őket, és beengedik őket zuhanyozni a lakásukba. Egy hetven év körüli bácsi mellett bömböl a kazettás magnó: a curáj miatt nem hallani semmit, de mosolyogva bólogat. Ajkai úgy mozognak, mintha azt mondaná: "binisor, binisor".




"Figyelj, tata, elvittem egy dinnyét tőled"

Nem kell sokat győzködni egy magányos árust a Monostori úton, hogy nyilatkozzon. Gyorsan elhessegeti maga körül a gyerekeit, s beszélni kezd: "A bandák miatt napok óta nem merek aludni. A rendőrség pedig néha felbukkan, kifizettet velem egy másfélmilliós büntetést, és el is tűnik. A monostori fiatalok éjszakánként rendszeresen dézsmálják az árut, és az még hagyján, de néha attól félek, hogy a pénzemet is ellopják."



Néhány nappal ezelőtt -- meséli, éjszaka négy férfi amikor elment mellette az utcán, elemelt egy dinnyét, s még szóltak is: "Figyelj, tata, elvittem egy dinnyét tőled." Az árus meséli, hogy tavaly a Sörgyárnál árult, ahol -- mivel a betonon aludt -- úgy megbetegedett, hogy hazatéréskor 20 milliót kellett kórházi kezelésre költenie. "Jövőre nem fogok Kolozsvárra jönni a dinnyékkel, mert nem éri meg" -- mondja. A nagyobbik, 16 éves forma fiú közben elüvölti magát: "Antonio Banderas", és a levegőbe rúg. Neki nagyon tetszik a kolozsvári élet.


Aszfalthoz veregették fejét a támadók

Az út másik oldalán is van egy dinnyehegy: egy asszony árul kisgyerekével. A dinnyék mögött kisebb háztartás van berendezve: műanyag-asztal, rajta zacskókba csomagolt élelmiszer, egy bokor mellett a kisgyerek triciklije, a földre terített plédek családi ágyra emlékeztetnek. "Mindhárom gyerekünket magunkkal hoztuk Kolozsvárra a férjemmel, mert otthon nem lett volna hol hagyjuk őket" -- mondja. Tőlük egy éjszaka 3 millió lejt loptak, amikor a férjét néhány percre elnyomta az álom. A rendőrséget nem értesítették. "Minek..." -- legyint szomorúan az asszony.



Következő állomás a Marasti-téri körforgalom: itt az elején egy hatéves forma, szégyenlős kisfiúval próbálok beszélgetni, aki mondja, hogy ő már öt hónapja van itt. "Mi az, te májusban jöttél?" -- szól egy hang a hátam mögött, egy másik dinnyeárus srác. Kis idő múlva tizennégy évével befut a "főnök" is -- mobiltelefon csüng a nyakában, ahogy az kell. Állunk a tömbházak között, a "főnök" szélesen gesztikulálva mesél az "elit nőkről", akiket Kolozsváron látni lehet. Körülnéz, majd kijelenti, hogy szerinte Kolozsvár Románia legszebb városa, de az élet nem könnyű: az éjszaka két órát aludt, és mióta itt vannak, kétszer kellett kihívni a mentőket -- egyszer az aszfalthoz veregették fejét a támadók.


A piacgazdaság pedig köszöni szépen, működik


A szemben levő buszmegállóban is ki van rakodva egy árus. Újságos-standon rögtönzött priccsén ücsörögve azonnal végez egy számítást: napi 3-400.000 lejre lehet árulni, a szállítás azonban 15 millióba került, és eddig 3,5 millió lej büntetést kellett kifizetnie a rendőrségnek, illetve a polgármesteri hivatalnak, mivel a hely, ahol árul, nem megfelelő.



"Hát tehetek én róla, ha nincsen elég hely a kolozsvári piacokon? Én nem azért álltam meg a megállóban, mert annyira tetszik itt nekem, de egyszerűen nincsen máshol hely." Szerinte már 4000 lejért, a mostani piaci árért sem kifizetődő dinnyét termelni: a nyereség 1.000 lej kilónként -- "és egy egész éves munka után még gúnyolódnak is velem". Említést tesz a "dinnye-maffiáról" -- olyan kolozsváriakról, akik olcsón, kilónként akár 1.500 lejért vásárolják fel a dinnyét azoktól, akik végképp belefáradtak a kolozsvári életbe, és haza szeretnének már menni. Ők aztán a Vágóhídon értékesítik az árut a piaci ár alatt, 3.000 lejért, sőt, újabban már nem is kilóra, hanem darabra árulnak: egy dinnye, mérettől függetlenül 10.000 lej. "Azért nem mehetek a Vágóhídra árulni, mert a kolozsvári maffia azonnal kitúrna -- pedig még csak termelői engedélyük sincsen. A rendőrség pedig szemet huny efölött."



A Vágóhídon nem úgy néz ki, mintha a maffia árulná a dinnyét: ugyanolyan utánfutós, Dolj megyei rendszámú ARO-k mint bárhol másutt, ugyanazok a napbarnított arcok, békés forgatag -- a találomra kiszúrt árusnak pedig szeme sem rebben, mikor a "dinnye-maffiáról" kérdezősködöm. Persze, van ilyen, mondja. Ez azonban mindkét fél számára előnyös -- hiszen az, aki hazamegy, nem fog milliókat fizetni a dinnyék hazaszállításáért, inkább olcsón odaadja azoknak, akik ezzel foglalkoznak. Ő a maga részéről nagyjából meg van elégedve ezzel az idénnyel, bár a felhozatal szerinte is túl nagy. Becslése szerint 30-40 millió lejnyi tiszta haszonra számíthat, és jövőre is Kolozsvárra hozza a termést.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS