Kézdi Imola egy napja
Sipos Zoltán 2003. június 18. 15:04, utolsó frissítés: 14:13#b#[fotóriport]#/b# A Kolozsvári Magyar Állami Színház UNITER-díjas mûvésznõje még mindig izgul, ha a Dybbukban játszik, hamarosan filmszerepet kap majd és öltözõtükör helyett a mosdókagyló fölött szokott sminkelni.
"Édesanyám szerint a hosszú haj 15 éve az, amirõl meg lehet ismerni engem. Azért vágattam le, mert kíváncsi voltam, hogy mi történik, ha már nincsen meg ez a kép – így is nagyon jól érzem magam a bõrömben. A szerzõdésben amúgy benne van egy olyan kitétel, hogy nem változtathatok külsõmön elõzetes bejelentés nélkül. Én nem szóltam elõre senkinek, de szerencsére eddig nem volt semmi baj, a mostani szerepeim rövid hajjal is mûködnek."
"'99-ben végeztem Vásárhelyen, és ugyanott játszottam három évig. Nagyon jó, fiatal csapat alakult ki olyan "akarunk valamit" elõadásokkal, amiket nem mindenki szeretett ugyan, de legalább történt valami a színházban. Aztán mindenki kezdett elbóklászni erre-arra akár magánéletileg, akár szakmailag, és engem éppen akkor hívott meg Tompa Gábor Kolozsvárra vendégszerepelni. Gyorsan igent mondtam -- nagyon szerencsés dolog volt ez az életemben."
Imola szerzõdésérõl indul tárgyalni. "A következõ évadról nem tudok semmit azon kívül, hogy a valószínûleg meghoszabbítják. Hátha most kiderül, milyen konkrét feladatot kapok."
"Most kezdem megszokni meg jól érezni magam Kolozsváron: azt hiszem, befogadtak. Nagyon profi munkafolyamat folyik itt, ahol nem merül fel az, hogy ide tartozol vagy sem, vissza akarsz-e menni, van-e honvágyad. Kellemes nyugodtság tölt el, amikor arra gondolok, hogy idetartozom."
A díjátadás még épp idõben fejezõdik be, úgyhogy a diploma összecsavarva Imola táskájába kerül, és rohanás vissza próbálni.
Laza a hangulat -- ez egy Dybbuk-lejárópróba, ami azt jelenti, hogy a rég nem játszott elõadást a színészek két poén közt gyorsan ledarálják. "Miután megkaptam az UNITER (a romániai színházi szövetség – a szerk.) díját, megkeresett egy román filmrendezõ, menjek el Bukarestbe próbafelvételre. Nem tudom, mit fog szólni, amikor az állomáson egy hosszú, vörös hajú lányt keres, aztán pedig megszólalok románul (nevet) -- vicces lesz: bunö ziuá, ám pucin ákcsént, dár szpér kö lá szinkronizáré szé poaté rézolvá." (Imola közben találkozott a rendezõvel, aki a rövid hajnak, meg az akcentusnak is nagyon örült. Kiderült, egy nagyjátékfilm-szereprõl van szó, a próbafelvétel jól sikerült, és Imola egy hét múlva tudja meg, hogy az övé-e a szerep vagy sem.)
"Nagyon szeretem Lea szerepét a Dybbuk-ban, mert nagyon ritkán adatik meg fiatal színésznõnek, hogy ilyen komplex szerepet játsszon: a férfierõtõl az érzelmes, szerelmes csitriig minden benne van. Kevés ilyen szerepet írtak fiatal színésznõknek: a világ drámairodalma inkább férfiszínészeknek kedvez – nekem a Dybbuk egy fõnyeremény."
"Leát játszani olyan, mintha teljes körû fitnessz-tanfolyamra plusz aerobikra járna az ember – próbákon és elõadás elõtt a bemelegítõ kötelezõ. Ma, ha bekapcsolják a reflektorokat, olyan, de olyan meleg lesz a színpadon... Míg próbáltunk, nagyon lefogytam, de az akkor készült jelmezt most is fel tudom venni."
"Ha úgy gondolom, nagyon jól ment az elõadás, kiderülhet az ellenkezõje. Olyan is volt, hogy minden színész azt gondolta, a világ legrosszabb elõadása volt, és a végén kiderült, hogy nagyon-nagyon jól ment, energikus volt, minden passzolt, fantasztikus elõadást csináltunk. Ez sokmindentõl függ, közönségtõl is -- ez a Dybbuknál nem annyira lényeges, mert nem vígjáték, nincsen közönségreakció. Lévén stúdióelõadás, 68 nézõnk van, így igazi tapsvihar nem jöhet össze, de elõadás közben a csend és az odafigyelés sokmindent elárul."
"Dybbuk-elõadásra a meleg ellenére kötelezõ a harisnya és kesztyû, mert másképp a deszkára terített ponyva, melyre fûrészpor van ragasztva, felhorzsol."
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
