2026. november 13. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Az ingyenzenélés senkinek sem használ

Sipos Zoltán 2003. május 30. 22:45, utolsó frissítés: 22:45

Legújabb, még készülõ albumáról énekelt számokat a KUMM csütörtök este a kolozsvári Music Pub-ban, aznap délelõtt pedig új, #b#Ezer arc ímû klipjüket#/b# is bemutatták.





Az új, 1000 de fete (Ezer arc) címû KUMM-videoklipet a Pubban mutatták be péntek délben -- a sajtó pedig kellemesen csalódott. A klipet Szakáts István reklámfilm- és kliprendezõ, látványtervezõ készítette. A szokásos a rendezõ válaszol produkció ezúttal elmaradt, ehelyett a klip Ledniczky Tamás által kreált making of-ját mutatták be. Megvolt benne az, amire az ember kíváncsi egy klip forgatása kapcsán -- a finanszírozástól kezdve (miután három hónapig csak ígéreteket kaptak, Szaka (Szakáts István) adta kölcsön a büdzsét a KUMM-éknak) a szereplõ-válogatásig, helyszínelésig és vágásig nagyjából minden.

A klip-ötlet a szám alapmotívumából, a tangóból származik: a tangó a XIX. században a kurva és a strici viszonyát volt hivatott érzékeltetni, ez kellett volna megjelenjen képi szinten is -- meséli Szaki. Azonban ez nem volt elég, úgyhogy régi vesszõparipámhoz, a szent-profán ellentéthez fordultam: így a klip szereplõi angyalok és szerzetesek, illetve stricik és kurvák lettek.

Vágáskor aztán kiderült, hogy a nyersanyag túl tömény, így a végsõ változatban csak a strici, a gyermekarcú madám, az angyal illetve a szerzetesek (akik az együttes tagjai, kivéve Petõ Zoli szaxofonost, aki hadsereg-gondok miatt nem vehetett részt a forgatáson) maradtak. Az klip ritmusát az á la Jan Svankmajer-animáció adja ("mert szeretem" -- mondja Szaka nevetve), és celluloidra fényképezték, ami komoly minõségi ugrást jelent.




Éjfél körül

kezdõdött a várva-várt KUMM-koncert a Pubban: a színpad körül egy tût nem lehet leejteni, az elsõ sorban az együttes közeli ismerõsei, illetve tinédzserek csápolnak. Eugen, az együttes volt (jelenlegi?) vezetõje kezdetnek bejelenti: ez most nem az a buli, ahol a régi, jól ismert számokat az együttessel együtt lehet énekelni. Az új számokat fogjuk hallani arról az albumról, melynek címe egyelõre még nem eldöntött -- a közönség némi várakozással, lelkesedéssel és persze egyúttal némi szkepszissel fogadta a bejelentést. A koncert elsõ részében a tudósítónak úgy tûnt, inkább a szkeptikusabbaknak volt igazuk -- én legalábbis bulizni álltam be a színpad elé, nem pedig lepattanni, és meditálni egy sort. Dehát kis lelkigyakorlat még belefér...



Közben múlt az idõ, a sörök, mentek az emberek és vagy én lassultam kellõképpen le, vagy pedig a zene kezdett pörgõsebben dübörögni, mert egyre fílingesebb lett az egész, sörösüveg-szilánkokon bulizott a jónép s kezdtük érezni, miért jó ez a KUMM. Ahogy kezdett kimerülni a társaság s a banda -- a visszatapsolások tájékán (igaz, nem tapsolt senki, de azt mégiscsak így hívják), improvizatív elemek is fel-felbukkantak a zenében, amit némi látványossággal is megtoldottak: a zenekari tagok egymás hangszereit próbálták ki.

Például Domit, a dobost kihívták a sarokból a reflektorfénybe szaxofonozni: némi finomság kimaradtak ugyan a játékából, dehát csak szólt a hangszer, úgyhogy nem volt semmi gond. Miután éjjel három óra körül aztán vége lett a koncertnek, sikerült Kovács András billentyûssel beszélgetni:


Hogyan határoznád meg azt a zenét, amit játszotok? Mi a divathoz való viszonyotok?

Kovács András: -- Mi nagy változást hoztunk a romániai zenei életbe. Más országban a zene bizonyos réteg-közönségeket próbál megszólítani, itt azonban a média miatt a zenésznek mindenkinek szólnia kell -- ezért nagyon szûkös a hazai zenei kínálat. Talán emiatt van az, hogy az olyan dinoszauruszok, mint az Iris és a Holograf még léteznek és népszerûek.

Mi mást próbálunk csinálni: az elsõ, 2000-es lemezünk, a Moonsweat March nagyon sok jazz- meg improvizatív részt tartalmazott, és inkább a '70-es évek progresszív zenéjére emlékeztetett. Rá két évre az új énekessel, Dan Byronnal egy új vonalat próbáltunk megvalósítani -- így született a Confuzz. Most készülünk a harmadik lemezre, ami ugyancsak teljesen más lesz, mint az elõzõ kettõ. Ennél pontosabban nem tudok válaszolni a kérdésedre...



Ami a divatot illeti: nagyon könnyû elmenni kommerszbe, ami nem feltétlenül baj, mert sok kommersz zene egyben jó is. A legfontosabb azonban az, hogy olyan zenét csinálj, amilyent érzel -- mi nem divat után megyünk, az biztos. Persze a zene fejlõdését nagyon sokszor befolyásolta a divat -- például Mozart a korabeli "slágerekbõl” merített. Nagyon sok múlik azon, hogy mit hallgatsz. Mi imádjuk Peter Gabrielt, David Bowie-t, a Massive Attack-et meg egy csomó minden mást, csak most nem jut eszembe, mert nagyon fáradt vagyok...

Ezek a nevek nálunk még nem jöttek be, azaz nincsenek olyan zenekarok, akik errefelé ilyesmi stílusban zenélnének. A zene úgy fejlõdik, hogy lesz egy irányzat, aztán nagyon sok együttes próbál utánamenni -- ott van például a Nirvana. Az ilyet a zenész meghallgatja, és nem csak leutánozza, hanem tanul belõle és továbbfejleszti.



Nem léptek fel túl gyakran Erdélyben. Miért?

Kovács András: -- Erdélyben azért zenélünk keveset, mert itt nagyon gyatrák azok a körülmények, amit a koncerthez biztosítani tudnak nekünk a szervezõk. Az ember elvileg akárhol tud zenélni, de azért mégis jó, ha megkapja azt, amire szüksége van a fellépéshez. Apróságokról van szó, melyek bosszantják az embert -- van például egy csomó olyan zenész, aki ingyen zenél, csak azért, hogy zenéljen.

Ez valahol nem jó. Rá kell már szoktatni a közönséget arra, hogy, ha moziban fizet, akkor egy élõ koncertért is jegyet kell vennie. Bukarestben más: ilyen szempontból a közönség sokkal jobb. A lehetõségek sokkal tágabbak, mint itt. Többször megfontoltuk, hogy Bukarestbe költözünk, de valamiért nem vitt rá a szívünk.


Hol lehet majd látni titeket a nyáron?

Kovács András: -- Hú, most mondjam a városokat? A Félszigeten fogunk zenélni a nyáron Marosvásárhelyen -- én úgy értettem, hogy ez a szejkei fesztivál folytatása. Ott már zenéltünk kétszer. Legelsõ alkalommal picit megijedtünk, mivel magyar számaink nincsenek, miközben az együttes nagy része magyar. Mi kizárólag angolul és románul éneklünk, és féltünk, hogy ez gond lesz, de szerencsére nagyon jól fogadtak. Ezután már jöhetett a következõ Szejke: itt már román számokat is énekeltünk. És most jön Marosvásárhely, ami komolyan szervezett fesztiválnak néz ki a romániai színvonalhoz képest.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS