2026. november 13. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Ha már így együtt élünk, legalább érezzük jól magunkat...

Parászka Boróka 2003. május 19. 15:41, utolsó frissítés: 15:41

Könyvesboltot nyitott a Humanitas Sepsiszentgyörgyön. #b#Gabriel Liiceanu#/b# filozófussal, a kiadó igazgatójával beszélgettünk a könyvterjesztésrõl, az interetnikus kapcsolatok manipulálásáról, a másik nemzet felé tett gesztusokról.





A Humanitas Könyvkiadó Ady Endre könyvesboltja, Sepsiszentgyörgy, május 16. Földszinti tömbház lakás szobái átalakítva pofás boltocskává. Mûködik már egy ideje, de most jött el a hivatalos megnyitás pillanata. Meghívottak, protokoll, rendkívül népes közönség: kitûntetett pillanat. Nincs különösebb érzékem ehhez, a tömeg és a könyvespolcok közé szorulva fülelem a megnyitót. Beszéd, taps, beszéd, taps – nem maradtam le semmirõl.

Nincs huszonnégy órája, hogy pesti könyvesboltok, antikváriumok bugyrait kutattam. Most teljesen más betûk, színek, formák vesznek körül: most, hogy onnan ide értem ez a kínálat egészen egzotikusnak tûnik. Kétségtelenül egzotikus, ha figyelembe vesszük, hogy Kierkegaard milyen odaadással simul a Hasznos útmutatások alkalmazottaknak címû kötethez (mottó: egyetlen utasítást se hajts végre azonnal). Ebben a “most már minden mindegy, fõ a színes kínálat” könyvvilágban azon se merengjen az olvasó, hogy Günter Stemberger A zsidó irodalom története címû kötetét milyen bibliofil rendszeretet sorjázta Lovas István D 209-es és kora címû opusza mellé. Van itt minden: frissen érlelt román újfilozófia, Lét és idõ – ki tudja, miért ilyen késõn – románul, míves mûvészalbum és lányregény, szakácskönyv és dél-amerikai keménypróza. Ja, persze Esterházy – román fordításban. Igazi könyves bazár.



Liiceanu a sztár. Õ az, akit még a magyar értelmiség is ismer. Vetõdik tehát nyomába a sajtó, Liiceanu türelmes, mindenkinek akar valamit mondani (élelmesebbnek többet, élhetetlennek kevesebbet). Nem tülekedem, elõkészített kérdéseimet félreteszem. Nekem csak öt perc jutott, és érzem: itt õ most üzenetet közvetít, amit meg kell hallani. Az üzenetek ritkák errefelé, „alákérdezek” tehát készségesen.


Humanitas könyvesbolt nyílt Sepsiszentgyörgyön. Miért pont most, miért pont itt?

G. Liiceanu: A kérdésekre pragmatikus választ tudok adni. A romániai könyvkiadók ki vannak szolgáltatva a terjesztõi hálózatnak. Ha az ember könyvesboltot akar nyitni, ránéz a térképre, és felméri mennyire fedett a piac, melyek a stratégiai fontosságú városok. Ha a realitásokat nézzük, a szokott kritériumokat, akkor be kell látnunk Szentgyörgy nem egyike a könyvpiac számára elõnyös nagyvárosoknak. Ha nem tévedek hatvanhat ezer lakosa van. Vannak száz-százötvenezer lakosú városok, ahol szintén nincs még kirendeltségünk, mi mégis ezt a helyet tartottuk fontosabbnak.


Miért esett mégis a választásuk erre a városra?

Régóta tartom a fogadalmam, hogy semmilyen szempontból nem hagyom magam manipulálni. Soha nem hittem azokban az interetnikus összeütközésekrõl szóló mesékben, amelyeknek az eredõje az emberi természetben lenne. Mindazt a rosszat, ami velünk történt az eltelt tizenhárom évben a történelmi értékelésre, tisztánlátásra bízom. Sõt azt hiszem, hogy még ez a történelmi visszatekintés sem számit igazán.



Mi az, ami számít, hogyan rendezhetõk ezek a mindenképpen nehéz tapasztalatok?


Tudomásul kell venni, hogy mindaz, ami az interetnikus kapcsolatok vonalán történt az elmúlt tizenhárom évben tervezett, manipulált módon történt. Ezeket az eseményeket néhány rossz ember alakította, irányította, olyanok, akiknek érdekében állt, hogy létrehozzák és fenntartsák a feszültségeket. Ezt kell tudatosítani.


A könyvüzlet megnyitása is inkább szimbolikus, mint üzleti gesztus?

Igen, gesztus. Természetes, normális gesztus. Ha már együtt élünk, és egymás mellett élünk, akkor rendezzük be közös életünket úgy, ahogyan ezt a könyvesboltot berendeztük. Ebben az üzletben román és magyar nyelvû könyvek egyaránt kaphatók.


Nem csupán magyar nyelvû kiadványok vannak, de magyarországi kiadók kötetei is kaphatók…

Hát persze, mi bárhonnan behozunk könyveket, ha azok érdeklik a romániai olvasókat.




Ez pusztán a könyvterjesztésre vonatkozó kapcsolat, vagy a Humanitas célja komolyabb szakmai kapcsolatot, közös mûhelymunkát is kialakítani?

Sajnos ilyen értelemben még nem sikerült soha együttmûködnünk magyarországi kiadóval.


Miért, nincs rá igény vagy nincs rá ember? Szakmai, vagy más természetû korlátai vannak az együttmûködésnek?

Erre nagyon nehéz válaszolni. Volt már egy sikertelen projektünk. Azt terveztük, hogy kiadjuk a kommunizmus lexikonát. A volt kommunista országok legnagyobb kiadóival szerettünk volna együttmûködni. A téma legavatottabb szakértõit kerestük, hogy összegezni tudjuk ebben a közös munkában mindazt, amit a térségben mûködõ kommunizmusról tudni érdemes. A terv a koordináláson bukott el.


Emberi, szakmai hiba miatt?

Szükség lett volna egy olyan specialistára, szakértõre, aki belátja az összes problémát, és kellõ helyzetismerettel bír minden, a projektben résztvevõ országra vonatkozóan. És nem találtunk ilyen szakembert.


Mutatós terv, hümmögök magamban, terelném a beszélgetést kevésbé látványos, ámde annál elevenebb problémák felé. Liiceanu fáradt, az üzenetet továbbadta, a boltot megnyitotta, a szervezõ türelmetlenül topog: be kell fejeznünk. A többi a vásárlókon múlik. Felelõsségem teljes tudatában leltározom a bazárt, mit vennék meg, ha tehetném. Valamit mondani kéne már azoknak, akik nem jutnak el innen oda.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS