Ne mondj nemet, mert kizáródsz a szívességek hálózatából!
tudósító:Sipos Zoltán 2003. május 16. 12:11, utolsó frissítés: 12:11"A kölcsönös szívességtétel révén mindenki sokkal magasabb életszínvonalat tud biztosítani magának annál, mint amekkorát fizetése hivatalosan lehetõvé tesz" -- állítja Larissa Adler-Lomnitz mexikói antropológus.
Az eheti kolozsvári Szociológia Nyílt Estek elõadás-sorozat vendége Larissa Adler-Lomnitz mexikói antropológus, az Universidad Nacional Autonoma de Mexico (UNAM) tanára. Elõadásának címe: Informális szociális-gazdasági hálózatok a jelenkori társadalmakban -- latin-amerikai példák. Lomnitz jelenleg a poszt-kommunista társadalmak informális gazdaságát tanulmányozza.
A kölcsönösség az archaikus közösségekre
jellemzõ viselkedési minta -- magyarázta az antropológus -- mely úgy mûködik, hogy mikor egy személy egy szolgálatot tesz valakinek, akkor számíthat rá: a másik valamilyen formában viszonozni fogja a szívességet. A kölcsönösség azonban nem halt ki az archaikus társadalmakkal együtt, továbbra is jelen van Mexikó és Chile gazdaságában. Példaként lehet említeni -- mondja Lomnitz -- egy telefonvonal bekötését: a múltban Mexikóban egyetlen, állami tulajdonú telefonszolgáltató létezett.
Ha egy fiatal pár telefont szeretett volna szereltetni lakásába, akkor ennek alapvetõen három módja létezett: az egyik út, hogy kérvényt nyújtanak be a céghez, azután pedig örök idõkig várnak a vonalra. A másik út az, hogy az igénylõ feketepiacon vásárolja meg a telefonvonalat, vagyis lefizet valakit, aki a távközlési vállalatnál dolgozik -- ez azonban nagyon drága.
A harmadik megoldás az, hogy a pár kölcsönösségi alapon szerez telefont, rokoni vagy barátai segítségével. Ugyanígy mûködik az álláskeresés Mexikóban: mivel egy állásra nagyon sok azonos képesítésû személy jelentkezik, az, aki például állami hivatalnok szeretne lenni, rokonai, barátai segítségét kéri.
Mexikóra nem igazán jellemzõ a korrupció
-- mondja Lomnitz -- ehelyett egy kölcsönös szívességtételre alapozott, a hivatalos gazdasággal párhuzamosan futó informális gazdaság létezik. A kölcsönös szolgálatok által az emberek sokkal magasabb életszínvonalat tudnak biztosítani maguknak annál, mint amekkorát fizetésük hivatalosan lehetõvé tesz.
A kölcsönösség leginkább a középosztálybeliek közt mûködik, hiszen ebben a társadalmi osztályban mindenki "egyenlõ" -- egy felmérés kimutatta, hogy a lakosság 85%-a középosztálybelinek vallja magát azért, mert aki ide sorolódik, számot tarthat osztálya-beliektõl a kölcsönös segélynyújtásra -- tartja az antropológus.
A kölcsönösségnek számos informális szabálya van:
minden személy bizalomra épülõ szociális hálózatot mûködtet, mely a család tagjaiból, közeli barátokból, ismerõsökbõl és ellenségekbõl áll. Tegyük fel, hogy valaki valami nehezen megszerezhetõt szeretne megkapni -- mondja Lomnitz -- ilyenkor felméri az adott dolog társadalmi értékét és megpróbálja ezt szociális hálózatára alkalmazni.
Ha valamiféle nagyon nagy jelentõségû-értékû szolgálatra van szüksége valakinek (mint például vízumra), akkor a közeli barátaihoz vagy családtagjaihoz fordul, nem pedig egy távoli ismerõshöz. Ha azonban csak valami ki semmiségre van szüksége valakinek, nyugodtan fordulhat ismerõséhez is. Ugyanakkor Mexikóban mindenki tudja, hogy amikor egy barát szívességre kér, nem ajánlatos nemet mondani: az, aki ezt megteszi, a jövõben valószínûleg nem számíthat szívességre az illetõtõl, másrészt pedig valószínû, hogy a baráti viszony elhidegül.
Különbözõ társadalmi osztályok
között a kölcsönösség sokkal bonyolultabb: azok, akik megtehetik, pénzzel fizetnek a szolgálatokért, azonban ha egy felsõ osztálybeli arra kér egy középosztálybelit, tegyen neki szívességet, akkor a középosztálybeli tudja: a felsõ osztálybelitõl nem várhat viszonzást, mivel az nem akar kölcsönösségi viszonyba kerülni egy nem magafajtával. Ez azt jelentené egy felsõ osztálybeli számára, hogy egyenlõ félként kell kezeljen egy középosztálybelit, ami az erõs osztály-tudattal rendelkezõ társadalmakban elképzelhetetlen.
Ha egy felsõ osztálybeli személy szívességet tesz egy középosztálybeli személynek, akkor az nem ellenszolgálatot, hanem hûséget kér cserébe -- ez a politikai klientúra alapja. Ez az informális etikett azonban néha nagyon bonyolulttá válhat, fõleg, ha a középosztály különbözõ rétegeibõl származó emberek kerülnek kölcsönösségi viszonyba: egy magasrangú állami tisztviselõ egyszer házasodni készült -- meséli Lomnitz -- azonban valamiért hirtelen nem volt kéznél a születési bizonyítványa.
Elmegy hát az anyakönyvi hivatalba,
s megkéri az ottani hivatalnoknõt, hogy állítson ki neki egy új születési bizonyítványt. Semmi gond -- mondja a hivatalnoknõ -- jöjjön vissza tíz nap múlva. A tisztviselõ nem várhat annyi ideig, úgyhogy szépen megkéri a hivatalnoknõt, legyen kész a bizonyítvány másnapra. A hivatalnoknõ meg is ígéri, és a tisztviselõ másnap beállít a hivatalba egy üvegcse finom parfümmel: pénzt nem hozhatott, mert végülis mindketten állami alkalmazottak, vagyis középosztálybeliek, még akkor is, ha a anyakönyves hölgy inkább az alsó osztályhoz közeledik, míg tisztviselõ inkább a felsõhöz tartozik.
Tisztviselõnk tudja, lekezelõ módon, sértõen viselkedne a hivatalnoknõvel, sõt, alacsonyabb jellegû társadalmi kategóriába rangsorolná, ha pénzt adna neki. Az etikettre jellemzõ történet úgy végzõdik, hogy mikor hõsünk átadná a parfümöt, a hölgy nem fogadja el: helyette egy elõkelõ étterembe szóló vacsorameghívást kér. A tisztviselõ meg is hívja, a hölgy egy barátnõjével érkezik a találkára, azt sugallván: nem flörtölni akar, csupán azt jelzi, hogy õ a középosztály tagja és ha ajándékot nem is fogad el, egy ilyen meghívást -- azt igen!
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
