2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

"Nem én vagyok obszcén, hanem a rendszer"

G.G. 2003. április 30. 17:09, utolsó frissítés: 17:09

Sir Alexander James Edmond, a tizedik Cockburn báró volt az elsõ, aki 1868-ban pragmatikus definíciót adott az obszcenitás fogalmának. E szerint obszcén az, amit egy családapa nem olvashatna fel fennhangon a gyermekei elõtt. #b#És ma?#/b#





A Dilema hetilap 522. száma az obszcenitás fogalmának a körülírására tett kísérletet. A szerkesztõk témafelvetése abból indult, hogy ez mindenkit érint, mivel "az obszcénak mi magunk vagyunk".


Obszcenitás és alkotmány


Románia alkotmánya a szólásszabadságra vonatkozó cikkelyében a haza lejáratásával egy helyen taglalja az obszcénitást és az erkölcstelen magatartást. Eszerint a haza és a nemzet ócsárlása mellett az obszcén megnyilvánulások is ugyanúgy büntethetők.



Vajon a pornográfia obszcén? – teszi fel a kérdést Virgil Stefan Nitulescu. Az értelmezõ szótár és a pornográfiaellenes törvénytervezet is a pornográfiát, mint obszcén karakterû megnyilvánulást határozza meg. Más szóval az alkotmány tiltja a pornográfiát. Ennek ellenére mire készül a leendõ törvény? Szabályozza a mûködését, megpróbálja korlátozni. Kimondja, hogy a pornográfia csak akkor megengedett, ha ahhoz csak felnõttek férhetnek hozzá, és ha távol tartjuk a megszentelt helyektõl és az iskoláktól -- vagyis mégsem tiltja be. Tehát ez egy alkotmányellenes törvény. A normális az lenne, ha az alkotmányt hozzáigazítanánk a nemzetközi gyakorlathoz, és kiiktatnánk az illetõ tiltást az alaptörvénybõl. Mert a pornográfia egyetlen demokratikus országban sem tiltott, amíg a kiskorúak nem férhetnek hozzá.



Természetesen a pornográfia meghatározásához, nem elég az obszcén jelzõ, mert számos megnyilvánulás lehet obszcén, anélkül, hogy pornográf is lenne.
Néhány éve a rendõrség bizonyos elkobzott videokazetták ügyében felkérte a kulturális minisztériumot, hogy mondjon véleményt: pornográfak vagy sem? A minisztériumi illetékes válasza az volt, hogy amennyiben látszanak a nemi szervek -- igen. Ezen logika alapján azonban az anatómia tankönyveket is be kéne tiltani.
Az Egyesült Államokban egyre inkább teret nyer az a nézet, miszerint egy kép csak akkor pornográf ha mozgásban van. Ennek tükrében a nevesebb könyves-üzletekben is lehetne úgynevezett szex-tankönyveket árulni.

Tehát megállapíthatjuk, hogy gondok vannak a pornográfiai jogi definíciójával. Pedig egy ilyen definíció fontos lehet, ugyanis ez alapján lehetne megbüntetni azokat, akik nem tartják be a törvényt. A romániai törvényhozók is ugyanezzel a problémával kerültek szembe, és hogy a fürdõvízzel ne dobják ki a gyereket is, hozzáfûztek egy megjegyzést, miszerint a jelen törvény rendelkezései nem vonatkoznak a mûvészeti és tudományos munkákra.


Mûvészi pornó?

Ez alapján a pornográfia csak akkor megengedett, ha egy mûalkotásban jelenik meg. Ide tartoznak például a Káma Szutrát népszerûsítõ kiadványok illusztrációi is. Viszont nincs semmi biztosítékunk arra, hogy az egyik, országszerte kapható pornómagazinnak dolgozó fotográfus nem áll elõ azzal a követeléssel, hogy amit õ fényképez az is mûvészet. Cicciolina "explicit sex" kategóriájú -- mûvészi színvonalú -- albumát ugyanis megvásárolhatjuk a Louvre-ban és a Modern Mûvészetek Múzeumában.



És mi történik, ha egy úgynevezett szakértõ -- mûvészetkritikus, a kulturális vagy igazságügyi minisztérium felkentje -- kijelenti egy perben, hogy az utcasarkon árult lapban megjelent, és a rendõrség, pedagógusok és szülõk által pornográfnak minõsített képek, valójában mûvésziek. Így odajutunk, hogy mindig egy adott csoport fogja eldönteni, szükség szerint, egy bíró bölcsességére támaszkodva, hogy az illetõ felvételek pornográfak vagy sem. Ebbõl a szempontból helyénvalónak tûnik az amerikai Legfelsõbb Bíróság egyik bírájának kijelentése, miszerint " nem tudom meghatározni, hogy mi a pornográfiai, de amikor találkozom vele, nyomban felismerem". A pornográfia meghatározása inkább a befogadó jóérzésén és megítélésén alapszik, semmint az alkotóén. A tálibok számára valószínûleg az Elfújta a szél csók-jelenetei is tiszta pornográfiát jelentenek, míg másoknak csak a rossz filmezés bizonyítékai.

Feltehetõleg a legtöbb fejfájást a törvényhozóknak az internetes pornó okozza. A pornóoldalak dicsekednek ugyanis a legnagyobb nézettséggel a világhálón. A román törvénytervezetben felvettették ezen oldalak fizetésesé tételét, ezzel azonban nemcsak megfosztották volna a romániai felhasználókat a szörfölés szabadságától, ezzel együtt a magánélethez való jogaik is sérültek volna.

A pedofil pornó esetében már nincs értelme mûvészi és nem mûvészi ábrázolásról beszélni. Egy 1988-as brit törvény szerint egy gyerekrõl készült "tisztességtelen" fénykép birtoklásáért is öt év börtön jár. Persze itt is csak a bíró tudja eldönteni, hogy mit is jelent egy tisztességtelen fotó, hogy ne essenek bele a klasszikus hasalós bébi-fotók.


A demokrácia mérõfoka

Claude Karnoouh szerint azonban nincs sok értelme az obszcenitásról elmélkedni olyan idõkben, amikor a szexuális erkölcsök teljes szabadságával mérik a demokráciát. Az obszcenitás meghatározásában ugyanis a szexualitás vezet.

Amikor kelet-Európában összeomlottak a kommunista rendszerek, a demokraták a pornólapok megjelenésében látták a sajtószabadság és a demokrácia biztosítékát. A 80-as évek közepén egy híres politológus szájából hangzott el a következõ mondat: Jugoszlávia a demokrácia útján jár -- már pornólapokat is megjelentett. A politikai egyenlõség ezen ünneplõi számára a demokrácia egyet jelent a szexualitás teljes felszabadításával, de nem a magánéletben, hanem a közszférában. Mintha az izgalmi állapotokban levõ nemi szervek, és a behatolások legkülönbözõbb -- sokszor a kínzásra emlékeztetõ -- módjainak a bemutatása adna értelmet a demokratikus vitáknak és döntéseknek.

A posztmodern korszakot a pornográfia és az obszcenitás nyilvános elterjedése jellemzi, a média egyre gerjeszti a -- minden nemû és korú -- testek fogyasztásának a vágyát, minden -- hivatalosan a prostitúció visszaszorítására tett -- igyekezet ellenére. Itt most nem a tisztességben meghagyományosodott bordélyházakra kell gondolni, hanem a szex-vonalak sokasságára, a felnõtteknek sugárzó kábeltévékre, az internetes oldalakra, ahol olyan praktikákat mutatnak be, amelyekrõl azt hittük, hogy már csak valami világtól elzárt völgyek parasztjai mûvelik: fajtalankodást és incesztust.


A piac függvénye

Az obszcenitás a nyilvános térben komoly pénztermelõ gépezetté vált. És ha már piacról van szó -- a kereslet és a kínálat egyensúlya tartja fenn. A szex-iparosok ügyes érzékkel felmérték a modern individualizmus romboló hatását az emberi kapcsolatokra, különösen a szerelemre. A közösségi érzést felváltotta az önmagunk testével folytatott legszélsõségesebb kísérletezések vágya.

A posztmodern, azáltal hogy a szexet piaci tárggyá alakította, folyamatosan igyekszik meghaladni és egyre kijjebb tolni az illetlenség határait, hogy egyre újabb igényeket és étvágyakat alakíthasson ki. A szexnél az a természetes, ha a magánszférában zajlik.


Piros kör a képernyõn

A rádió és tévémûsorok tartalmát ellenõrzõ szervek néhány hónapja indították el keresztes hadjáratukat az erõszak és az obszcenitás ellen, és elhelyezték figyelmeztetõ köreiket a képernyõ jobb alsó sarkába. Ezek a piros karikák hivatottak megjelölni azt az életkort, amely alatt a fiatal nézõk személyiségét komoly bántalmak érhetik, ha mégis a képernyõ elõtt maradnak. A mûvészfilmek furcsamód soha nem tudtak megszabadulni ettõl a jelzõtõl, tehát a filmmûvészet önmagában káros befolyást gyakorol a fiatal nemzedék pszichéjére.

Az egyetlen gond a szabályozással, állítja Mircea Kivu, hogy az erõszak és az obszcenitás stílus kérdése. A kiontott vér, szétloccsant agyak és fedetlen keblek számát nem lehet mérni. És ha a szemérmesség az obszcén ellentétje, akkor egy egészséges coitus miért obszcénebb, mint az a gesztus, amikor valakinek a tévékamerák jelenlétére van szüksége, hogy bocsánatot kérjen megcsalt kedvesétõl, születésekor elhagyott gyerekétõl.

Természetesen nem minden filmbe foglalt test, illetve gépfegyverropogás válik automatikusan mûvészeti alkotássá. Az obszcenitás és az erõszak fogalmának csak a pocsék filmeknél van értelme. Rossz hír a szabályozás híveinek, hogy az interneten keresztül fogható tévéprogramokat bajosan lehet kategorizálni, és azok immár karnyújtásnyira vannak a gyerekektõl. És mire kidolgozottabbá válna a pontelmélet, már teljesen el fog avulni.

A képek Kolozsvár utcáin készültek

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS