Romániai magyar sajtó: oknyomozás helyett okoskodás?
Herédi Zsolt 2003. március 25. 17:35, utolsó frissítés: 17:28A román társadalomban zajló korrupciós esetek, visszaélések a román nyelvû sajtóból átvett információként néha-néhol még napvilágot látnak. A többi szívás vagy #b#néma csend#/b#. Kezdjük a néma csenddel!
Psszt!
Míg a román sajtóban jelen van az akár éles hangú személyre szóló kritika, amely olykor játszik némi szerepet bizonyos folyamatok befolyásolásában, addig a hazai magyar egyenesen gyöngéd. Sajtónk a romániai magyar politikumra való nyomásgyakorlása ennek következtében nagyon diszkrét, hatásfoka alacsony. Azzal kapcsolatban, hogy a hazai sajtó miért nem tudja a társadalmi kontroll szerepet betölteni, két érv szokott elhangzani.
Az egyik leggyakoribb, ami elsõsorban a közíróké – ugyanakkor a társadalomkutatók sem mulasztják el megemlíteni – az, hogy a politikum, nevezetesen az RMDSZ közvetett vagy közvetlen pénzosztóként mûködik. Ezt a szakmabeliek azzal szokták cáfolni, hogy kapnak ugyan az alapítványokon keresztül pénzeket (Tusványoson a MÚRE ügyvezetõ alelnöke nyújtott általános képet, a Szociológiai Nyílt Esten pedig Balló Áron, a Szabadság fõszerkesztõje), de ezek a kiadók összkiadásainak mértékét tekintve csekély összegek, csupán cseppek a tengerben.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy – eltekintve néhány sajtóterméktõl, amely annyira kíméli a RMDSZ-t, hogy az már-már az RMDSZ számára is kellemetlen – a szövetséget vagy annak valamelyik szárnyát kritizáló írások egyre gyakrabban jelennek meg. A kritika dokumentáltsága, alapossága persze változó. A lényeg: ha esetleg történnek is bizonyos befolyásolásra utaló próbálkozások, a sajtót szigorúan kézben tartó csúcsvezetés mítosza alaptalan.
Mégis ezek többnyire elméleti megalapozottságú általános, a politikai csoportosulások politikai vezetését, stratégiáját, retorikáját megcélzó (olykor nagyon is vehemens) kritikák sokszor annyira felületesek és zsigeriek, hogy nem vezetnek sehová. Összefoglalva nincs esélyük, hogy valóban közbeszéd-szerûvé váljanak. A politikusok gazdasági érdekeltségeit, a közélet, a politika felderített kulisszatitkait, mindezek összefonódásait mellõzik ezen írások is.
Egy másik gyakran elhangzó ok
az egység normája. Azaz tudniillik sok olvasó a közös ügyek elárulásaként, egységbontásként, hazafiatlan, káros cselekedetként értelmezi saját vezetõit leleplezõ írásokat. Az olvasókat nem lehet lecserélni, nem kell háborgatni õket olyan írásokkal, amilyeneket nem szívesen olvasnak – vélhetik a szerkesztõk a visszajelzések alapján. Ám köztudott, hogy az elégedetlenség inkább stimulál levélírásra, mint az elégedettség. Az elégedetleneknél jóval szélesebb olvasótábor igényli annak kibeszélését, amit rémhír, pletyka formájában nap mint nap hall, lát. Bizonyos eseményekrõl informális csatornákon, vagy az internetes fórumokon terjednek a hírek, ezek eltitkolása pedig a sajtó és a közélet hitel nélküliségéhez vezet.
Mivel a hazai magyar sajtónyilvánosságban alig jelennek meg olyan tématizálások, amelyek új konfliktusokat generálhatnak, sokkal nagyobb legitimitást nyer a köztudat, ami alternatív nyilvánosságként mûködik (Horváth I., Korunk, 1996/1), valamint a román sajtó által közvetített információ, tudás, az on-line fórumok valósága (Gáspárik Attila). Ezek adott esetben sokkal kedvezõtlenebb fényben tüntethetik fel a jelenségeket, a közéleti szereplõinket, mint amilyennek egy valós tényeken alapuló tudósítás vagy kommentár tenné. Például a román sajtó tárgyalta elõször nyíltan az RMDSZ-en belüli két erõtér, az ún. mérsékelt-radikális ellentét létezését.
Szívás
1999. február 26.-án a kolozsvári Szabadság Campus c. mellékletében egy ifjúsági vezetõt leleplezõ, alaposan dokumentált cikk jelent meg a jelenleg egyetemi oktatóként dolgozó Hantz Péter fizikus tollából. Sikkasztás, zsarolás, lopás, többrendbéli csalás, puccs, inkompetencia azaz olyan felvetések, amelyek igazolása egyenként is elegendõ ahhoz, hogy az érintett eltûnjön a közéletbõl. Hantz Péter az alábbi interjúban cikke utóéletérõl beszél:
Transindex: – Mi késztett az említett, jellegét illetõen a hazai magyar sajtóban premierszámba menõ cikk megírására?
Hantz Péter: Mint magában a cikkben is leírtam, nem akartam tétlenül nézni, ahogy Borboly Csaba személyes céljaira használja fel, belerángatja a politikába és tönkreteszi a magyar középiskolások érdekvédelmi szervezetet. Azt vártam, hogy leleplezõ írás után Borboly közéleti karrierjenek vége szakad, és többe nem jut sehol, semmilyen vezetõ pozícióba. Sajnos nem ez történt, meg azután sem hogy megnyertem az ellenem indított rágalmazási pert, és a tanúimat is fölmentettek a hamis tanúzás vádja alól: az RMDSZ helyi -- csíki -- és csúcsvezetõsége "mentette meg" Borbolyt, mert zsarolható pártkatonákra volt szüksége.
– Ha a Borboly jelenség megállítása volt a cél, akkor nyilvánvalóan a lakóhelyén megjelenõ lapban érte volna el a megfelelõ hatást a cikk...
Hantz: A legtöbb szerkesztõség teljesen korrektül viselkedett: valamilyen mértékben leellenõrizték az információim hitelességét, majd közöltek a cikket. Sajnos voltak olyan újságok is, melyek úgy tûnik, engedtek a politikai vagy személyes nyomásnak (cikkemben a Borboly-klán több tagját is lelepleztem), és nem voltak hajlandók a közlésre. Ez utóbbiak közé tartozott a Borboly lakóhelyén megjelenõ Hargita Népe is.
– Milyen volt a cikk utóélete?
Hantz: Borboly Csaba rágalmazásért perelt be mind engem, mind pedig a Kolozsvári Magyar Diákszövetséget. A KMDSZ akkori vezetõi -- itt elsõsorban Boda Szabolcs elnökre gondolok- gyáván bedõltek Borboly zsarolásának, és kiadtak egy visszavonó nyilatkozatot, noha a cikk több paragrafusát korábbi KMDSZ tisztségviselõkkel együtt fogalmaztam. Rám is igen nagy nyomás nehezedett, hogy visszakozzak -- ennek részleteirõl nem beszélnék. Nem visszakoztam. A pert megnyertem. A tanúim (Hajdó Csaba, Fekete Oszkár, Bognár Zoltán) részletesen ismertettek a bíróság elõtt a Borboly-klán gazdasági visszaéléseit, lopásait, hazugságait és fenyegetéseit. Ezek után Borboly két tanúmat is perbe fogta hamis tanúzásért. Õket nemrégiben mentettek föl -- tehát igazat mondtak. A per elõtt sok segítséget kaptam a Disputa közösségétõl. Sokan Borboly újabb keletû visszaéléseit panaszoltak el, meg többen biztattak és gratuláltak a per megnyerése után.
Persze volt néhány fenyegetõzés is. Meg kell említenem továbbá, hogy az ügyben érintett emberek körülbelül nyolcvan százaléka annyira megijedt, hogy a kritikus pillanatokban magamra hagyott. A sunyiságok és mentegetõzések elemzése külön oldalt igényelne. Borboly stratégiája az volt, hogy "mindenkit meg kell ijeszteni, mert mindenki megijed". De ha valaki nem ijedt meg, attól bizony Borboly és Korodi (a másik felperes) ijedt meg.
– Borboly Csaba szerint Te csak azért nyerted meg a pert, mert a bíróságon a diáklap stílusára, nyelvezetére hivatkoztál. Ami igaz, igaz Te egyenesen „Borboly klán”- ról írtál, ami azért elég durva, hisz egyenesen maffia-szerû csoportosulásra utal. Amennyiben ez a nyelvezet volt a per tárgya és ez volt tulajdonképpeni a felmentõ ok, mi a helyzet a cikkben leírt tényekkel?
Hantz: Kétségtelen, hivatkozott a védelem a diáklapok szókimondóbb stílusára, elvégre a per megnyerése volt az egyik cél -- de ha csak errõl szólt volna a per, miért rendelték volna el három tanú meghallgatását? Egyébként ellenfelemnek ez a sokadik magyarázkodása a vesztes per miatt: az indokok közt szerepelt az is, hogy Csíkszereda egyik legjobb ügyvédje védett. Borboly is választhatott volna más ügyvédet, de õt az RMDSZ ügyvédje képviselte. Nem kívánok megjegyzést fûzni ahhoz a tényhez, hogy a helyi RMDSZ által fizetett ügyvéd kért súlyos büntetést a fejemre...
– Értékelésedben akadályozta-e ez a cikk a Borboly Csaba és társainak késõbbi politikai karrierjét?
Hantz: Egy fejlett demokráciában derékba tört volna Borboly politikai karrierje. Sajnos nem ez történt. Sok emberrel beszéltem a per után, és állíthatom, hogy a közvélemény "megismerte" Borbolyt. De a karrierje nem ezen múlik. Az RMDSZ helyi- és országos vezetõi vállalták föl azt a terhet, hogy megmentik Borbolyt, mert tudtak, hogy így egy jó pártkatonát nyertek, akit fölhasználtak az RMDSZ sok tekintetben megalkuvó politikájával egyet nem értõ ifjúsági szervezetek elleni "harcban".
Azóta megtörtént a Borboly klán több tagjának is (például Korodi Attila, Farkas András) az RMDSZ-be való beemelése. Sajnos azt a mérhetetlen kárt, amit a közösségünk vezetõibe vetett bizalom csorbulása okozott, nem mérték föl -- azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy ez micsoda játék a tûzzel. Miután Borboly karrierje töretlenül ívelt fölfele, sokan mondtak nekem, hogy nem érdemes harcolni, mert az ilyenek ellen semmit sem tehetünk. Én nem osztom ezt a véleményt.
– Az említett cikkben többek között azzal is megvádoltad Borboly Csabát, hogy áruba bocsátotta a MAKOSZ-nak fenntartott SZKT helyeket. Hogy érted ezt?
Hantz: Pontosítanom kell: az "áruba bocsátás" az eredeti cikkemben idézõjelek közt szerepelt, nem anyagi ellenszolgáltatásra céloztam, hanem arra, hogy a MAKOSZ SZKT-helyeinek egy részét messze nem középiskolás korú emberek kaptak meg. Politikai alkuk nyomán – õszhajú is volt köztük. A történtek után nem zárom ki, hogy a helyek egy részét olyanok fogják betölteni, akiket távolról sem a nemzeti közösségünk érdekében végezhetõ munka, hanem politikai karrierjük egyengetése vagy gazdasági ügyeik jobb intézhetõsége vonz ilyen pozícióba.
Miért a néma csend?
Hantz Péter cikkének utóélete bizonyítja, hogy az újságíró erkölcsileg sem motivált leleplezõ cikkek írására. Ha egy ilyen írás 1949 elõtt jelent volna meg egy közéleti személyiségrõl, valószínû, hogy csak a körülmények szerencsés egybeesése mentette volna meg a népharagtól, a lincseléstõl.
Viszont 1989 után rendszerint az ilyen tárgyú írás erkölcsileg elvárható minimális hatása sem következik be. A kívülálló számára olybá tûnik, hogy a leleplezés még lökést is ad az illetõ pályájának. Inkább az a benyomás, hogy a következõképpen sematizálható gondolkodásmód fejti ki hatását: „ért a fiú a pénzek „kezéléséhez”, tehát emeljük be közénk, hadd „szerezzen” nekünk is”.
Mindezen felül az újságírók anyagilag sem motiváltak, a hazai magyar sajtóban uralkodó bérezési rendszer nem kedvez az ilyen típusú írásoknak. Az idõigényes oknyomozással foglalatoskodva a szerkesztõség nem tudja a számára elõírt penzumot teljesíteni, mely rendszerint a mennyiségi termelésre, kevésbé a minõségre sarkall. A merészebbek így szakmai és anyagi megbecsüléssel, sikerrel nem, de ellenséggel, kellemetlen élményekkel, rosszabb esetben akár börtönbüntetéssel „gazdagodhatnak”.
Ezek volnának a hazai sajtó-tabuk?
Leltár a tabutémák az erdélyi magyar sajtóban c. Disputa-topikból:
Alkoholizmus a székelyföldi falvakban * Az RMDSZ és a titkosszolgálatok viszonya * A romániai magyar társadalmi szolidaritás hiánya * A romániai magyar egyetemi oktatatás színvonala * Ki hogyan követ el törvénytelenséget * Ki hogyan prostituálja magát a társadalmi hierarchiában * Ki hogyan keres kibúvót sikertelenségére * A nõ helyzete a munkaerõpiacon, a társadalomban * A homoszexualitás * A szellemileg és fizikai sérültekhez való viszony * Az erdélyiségrõl, a magyarságról közbeszédben forgó tézisek * Az egyházak belsõ ügyei * A szex * A transzilván "kulturális elit" * A kisebbségi paradigma * A határok kérdése * A jelenleginél úgymond radikálisabb magyar nemzeti politika létjogosultságáról szóló vita * A román néplélek leírása * A zsidókérdés * A cigánykérdés * A magyar nacionalizmus * Székelyföld etnikai alapú kolonializációja
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
